Figyelem, szókimondó szövegek!
Spider Jerusalem, az öntörvényű újságiró kalandjait egybegyűjtő első kötet valami elképesztő élmény, amit már elsőre is a Fumax legnagyobb vállalásai és legfontosabb kiadványai közé soroltam. Nemcsak felnőttes témája, szókimondó szövegei és sokszor alpári humora miatt, hanem mert az egyébként ügyesen leplezett mondanivaló olyan képi világgal társul, amire Jerusalem elégedetten menne el, ha látná, hogy a cuki rajzfilmek és kőkemény pornók mellett ilyen stílusban is fel lehet dolgozni az életét. És bizony a második kötet csak még jobban belecsap a Szó újságírója körül felgyülemlett fekáliába.
Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 2.
- Író: Warren Ellis
- Rajzoló: Darick Robertson
- Oldalszám: 544
- Ár: 12 995 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
A Warren Ellis által megalkotott karakter az első kötetben még a hegyek között, hippiként élt, majd a nagyvárosba visszatérve szépen, lassan szerezte vissza hírnevét, hogy a második kötetre már igazi fenegyerekként adja a szöveget a Szó “oldalaira”. Két dekoratív asszisztensével az oldalán bárhova bemehet, bármit megtehet, és amikor azt hihetnénk, hogy a luxus lakosztály és a hírnév teljesen “hősünk” agyára megy, akkor borul ki leginkább a bili. Spidert ugyanis nem olyan fából faragták, hogy bárkitől is megijedjen, avagy a némi istenkomplexus és némi öntömjénezés mellett azért továbbra is képes rá, hogy elnökök tökére lépjen, esetleg elnökjelölteket szorongasson meg. Sőt még a rendőrség hatalmát is semmibe veszi, ezeket összeadva azonban komoly galibát csinál saját magának és segítőinek is.
Merthogy nemcsak a politikusokat fenyíti meg, de egy bűnténynél hevesen támadja a rendőrséget is, aminek végül rengeteg civil áldozata lesz, Jerusaleméket pedig szinte teljesen ellehetetleníti egy eddig soha nem tapasztalt koncentrációjú felsőbb hatalom. Hőseink így bújdosásra és gerilla újságírásra kényszerülnek, azonban mintha mindez a lehető legjobbat hozná ki Spiderből, aki korábbi gonzó stílusánál is pazarabb módon osztja tovább az igazságot. Szinte egyedüliként a városban.
Nehéz úgy írni a Transmetropolitanról, hogy ne csak szimpla ömlengés legyen. Az első és második kötettel már nagyjából 1000 oldalnál járunk, közel 40 füzettel, de egyszerűen megunhatatlan a karakter és a cselekmény. Szinte faltam a sorokat, Jerusalem nagymonológjai pedig elképesztőek, ahogy az iszonyat alpári kőbunkó megjegyzésekből olyan igazságokat és gondolatokat hoz ki, hogy azok szálló spermaként csattannak az ember arcán. Odaáll vetélytársai fölé és a meleg húgy szinte ömlik a fejükre, miközben bélzaklatójával úgy ajándékoz nekik életre szóló cifrafosást, hogy a karácsony még a kanyarban sincs. Spider Jerusalem istentelen és közönséges stílusa vagy felháborít, vagy ezzel együtt/ennek ellenére fogod imádni, annyira őszinte, annyira belevaló, és annyira hiányzik a jelenléte a mi valóságunkból is.
Mert bizony, hiába is olvasni olyan véleményeket (na, jó, ehhez is megvan bárki joga), hogy a második kötet önismétlő vagy esetleg unalmas, szerintem ez egyáltalán nem igaz. Személy szerint imádtam, talán még jobban, mint az elsőt, ami inkább felvezetés volt, itt viszont Jerusalem még mélyebbre hatol a nyúl üregében, még beljebb merészkedik a vadállat barlangjában, és amikor odajut, még jobban odabasz annak, aki az igazságot vagy az ő személyes igazságát korlátozná. A Transmetropolitan itt, ezen a ponton már messze nem az istentelen és közönséges tömegről, a génmódosításokról vagy a transzhumanizmusról, esetleg Spider Jerusalem önimádó maszturbálásáról szól, hanem sokkal komolyabb és keményebb dolgokról. Ráadásul olyan vizualitás mellett, hogy az beszarás. Egész egyszerűen lejönnek a képek az oldalakról, az apró részletekben pedig órákra el lehet veszni. Komolyan mondom, egyszer úgy fogok nekiülni a teljes sornak, hogy csak és kizárólag a képkockákkal és azokon is leginkább a hátterekkel és az apróságokkal foglalkozom. Éppen ezért, ha képregényrajongó vagy, és nemcsak a szuperhősök vonzanak, a Fumax kiadványa kötelező a polcodon! Ahhoz képest pedig, hogy mekkora terjedelemről és milyen minőségről van szó, még az ára is baráti. Ott van a kedvenc hazai kiadású képregényeim között. Szeretettel várom a folytatást!
