A Goobo kiadó idei évi új sorozata, a Dragonero a 4. résszel robog tovább; Ian és Gmor útja ezúttal is rengeteg veszélyt és kalandot rejt, ahogy szépen lassan egyre többet tudhatunk meg eme világ különös lényeiről és helyszíneiről. A különböző hagyományokat szépen integrálták: egyszerre mozog a történet a pre-modern és modern fantázia talaján. Ahogy az ebben a kötetben terítékre kerülő gladiátorviadalok inkább a régebbi világhoz és fantáziához, úgy az előző részben felvillantott „visszajárók”, a mai értelemben vett zombik már sokkal inkább a modernebb korhoz köthetők, azon belül is George A. Romero 1968-as korszakalkotó horrorfilmjéhez, az Élőhalottak éjszakájához (Night of the Living Dead). Az ősi mitologikus alak, a vérfarkas is tiszteletét teszi a kötetben, egy kicsit más formában, mint ahogy azt eddig megszokhattuk.
A Fürkészek, orvosok, elfek, orkok, karkasserok, és egyéb lények által benépesült világa egy igazán ingergazdag környezetbe helyezi ezúttal is a történetet; az életszerű párbeszédek és szituációk nem egy esetben teljesen váratlan fordulattal sodorja az olvasót a kiszámíthatatlanságba, ügyesen lavírozva a hétköznapi élet és a fantasztikum között. Hisz gondoljunk csak bele, egy történet ott kezd érdekessé válni, ahol a mi életünktől elkezd különbözni. Szükség van nyilván azokra a környezeti és társas hatásokra, amik nap mint nap minket is érnek, de ezen túllépve, és valami pluszt hozzáadva lesz valami igazán figyelemfelkeltő. A sötét elf karaktere egyrészt a képességei miatt, másrészt pedig korrupt viselkedésmódja miatt releváns ebben az összefüggésben; míg utóbbi reflektálhat akár a mai kor politikai játszmáira, előbbi hozzáad egy olyan dimenziót, amivel kicsit több lesz, és elemelkedik az általunk megszokottól.
A becsület, mint az egyik legfontosabb erény, fontos szerepet játszik a Dragonero világában. Míg Ian kénytelen tétlenül végignézni, ahogy Gmor megküzd a manipulált karkassero-val, addig Gmor is szükségszerűen kinnmarad, és kivárja, amíg Ian és az orvoslány besétálnak a darázsfészekbe, és megküzdenek a sötét elffel. A bizalom és az adott szó súlya mind aláhúzzák, hogy ebben a civilizációban a becsület megmaradt azon értékek között, amit normál esetben nem írnak felül az anyagi javak és a jólét, ami szintén inkább a modernséghez köthető. A társulásokat és szövetségeket itt nem a pénz mozgatja, mint a társadalmi típusú szervezetekben, hanem a belülről fakadó feltétlen odaadás és becsületesség. Ian-nél sem érezzük azt egy percig sem, hogy az anyagi javak miatt teljesítené az adott küldetést, hanem az önzetlen odaadása miatt, mások megsegítésével, egy jobb világ érdekében. A hős, aki másokat önmagán felülre helyezve folyton azon munkálkodik, hogy szembeszálljon a gonoszsággal és elnyomással.
A természet szépséges királynője, a nimfa is nagy hagyományra tekint vissza; a görög mitológiában ő a természet tápláló és alkotó erőinek megtestesülése, hőseink is egy erdőbe vezető küldetés során ütköznek meg a különös lénnyel, aki érdekes módon a szintén ősi ihletettségű vérfarkasokhoz is szorosan kapcsolódik. Ennek az ősi alaknak az inkarnációja figyelhető meg például Batman ellenségében, Méregcsókban is, aki a természetet birtokolva szintén a csábítás erejét használja fel, pont úgy, ahogy az ebben a kötetben felbukkanó nimfa is. A vonzó külső azonban mocskos és rothadt lelket takar, és a természet tisztasága helyett a gonoszság gyökerezik benne.
Összességében a negyedik kötet szépen és változatosan viszi tovább Ian történetét, teletűzdelve érdekfeszítő küldetésekkel, lényekkel, és megmérettetésekkel. Megannyi lehetőség rejlik a Dragonero-ban, amit az alkotók, Stefano Vietti, Francesco Rizzato és Antonella Platano jól érzékelhetően igyekeznek kihasználni. A fantáziának semmi sem szabhat határt, hát még Dragonero-nak.
Ajánlónk megelőző részében rejtélyes gyilkosságokat oldottunk meg, ha lemaradtál volna, katt ide! Ha pedig szeretnél még hasonló jóságokat olvasni, akkor nosza, irány vendégszerzőnk, Beny DeVito weboldala, ahol a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény eddig megjelent köteteiről is olvashattok!
