Hú, gyorsan be kellene fejeznem ezt a cikket, mert pár pillanat és mindjárt megjelenik az új GTA, egészen pontosan a hatodik rész, ami még több izgalommal kecsegtet, mint az előzőek együtt véve. De várjunk! Dilemma előtt állok, hiszen a GTA 6 mellett ebben a hónapban fogják piacra dobni a Fallout 5. részét is, szóval arra is spórolni kellene. Meg a Sony rövid időn belül PC-re és Xboxra is át fogja portolni az összes God of War részt, amit sebesen követ az a hír is, hogy még idén debütálni fog a várva várt játéksorozat harmadik része, a Half-Life 3… Vagy ez mind csak kamu?
GTA 6, Red Dead Redemption 3, Fallout 5, Half-Life 3, vagy akár az Xboxos Metal Gear Solid 4. Órákon át lehetne sorolni ezt a listát, hogy mennyi ilyen álhír kering a neten perpillanat. Persze ezeken nem csak mi nézünk nagyot, illetve szitkozódunk egy kicsit, hanem sokszor maguk a fejlesztők is. Ha valaki sokéves „anti-álhíres” tapasztalattal is rendelkezik, még őt is hülyére lehet venni valamivel, ami neki fontos. Nem tudunk 100%-ig védekezni ezek ellen, egyik-másik bizony rajtunk is kifog. De valóban védekezni kellene-e olyan hírek ellen, amelyeket ténylegesen szeretnénk olvasni? Baj lehet-e ez?
Kis történelem
Mielőtt azonban elmerülnénk az internetes kacsákban, érdemes megemlíteni, hogy a hoax egyik fajtájaként jegyzett álhírek, vagy NT-k (ezt a jelölést használták az újságokban régen a nem ellenőrzött forrású híreknél, a latin non testatum – ellenőrizetlen – szóból ered, kimondva ente, ami németül kacsát jelent) nem az internettel jelentek meg, régóta jelen van számos médiában.
A nyomtatott sajtóban az első jegyzett hoax Jonathan Swift nevéhez fűződik, aki Isaac Bickerstaff álnéven Anglia egyik leghíresebb asztrológusa, John Partridge halálhírét keltette, ezzel tönkretéve a férfi karrierjét a következő hat évre, mígnem Partridge tényleg meghalt.
A másik híres, korai hoax 1938. október 31-én következett be, amikor Orson Welles egy rádiójáték keretében az Egyesült Államok egy jelentős része valóban elhitte, hogy a Földet megtámadták a marslakók.
Az internet elterjedésével jelentek meg a hoax olyan fajtái, mint a netes álhírek és ál-híroldalak.
Jó híre-e az álhír?
Bizony nem. Az ilyen álhíreket olyan oldalak, weblapok, vagy akár blogok írói találják ki, akik sokszor csak több olvasóra vágynak. Hogy az ő oldalukat nyissák meg, ne a másikét. És mivel egy „rendes”, valóban igaz hírt mindenhol meg lehet találni (főleg ha azt a játékot erős hype övezi), akkor kevesebb rá az esély, hogy pont az ő blogját szúrják ki az információt kereső egyének. Viszont ha valami olyannal áll elő, ami máshol nincsen, akkor ez színtiszta siker neki, ezzel is csak híresebb lett. Az már más kérdés, hogy ez a hír nem igaz, és az a tény is, hogy ezek után mi szitkozódunk. Hiszen az oldalra, hírre már rákattintottunk…
Ellenben vannak természetesen olyan példák is, amikor más emberek által megírt algoritmusok alapján kreálnak hamis weboldalakat. Ezeket a köznyelv előszeretettel hívja médiahack-nek. De nem csak kizárólag a játékokra igaz ez; a Facebooktól kezdve, a Twitteren át, a politikát érintve, az „ingyen letöltés költségmentesen” pontokig szinte bármit ide lehetne sorolni. Ezeknél értelemszerűen a különféle vírusküldés játszik közre, pusztán polgárpukkasztás céljából. Az ilyeneket a sokat próbált ember csípőből kiszúrja, azonban megesik, hogy néha-néha egy betalál.
Mégis inkább térjünk vissza a játékos álhírekhez. Emlékszem, nagyon kicsi voltam még, amikor bevezették hozzánk az internetet. Magától értetődően fel nem tudtam fogni, hogy ez mit is jelent, csak ámultam-bámultam, hogy mikre nem képes ez a cucc. Aztán nem egy olyan hír jött felém, amikor rákerestem a God of War új részére (ekkor kezdték el fejleszteni a harmadikat), hogy még abban az évben meg fog jelenni PC-re a második rész, az elsőt pedig már ezen a linken le is lehet tölteni – teljesen ingyen. Rettentő mód megörültem, ám azon a linken nem játék várt engem, hanem egy egész hadseregnyi vírus – de túléltük. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem egy embernek okoz nagy örömöt, ha ilyen dolgokkal tud a másikkal kicseszni.
Persze, adódik a kérdés: hogyan lehet ezeket kikerülni? Nem szeretném elvenni senkinek sem a kedvét, de vagy azzal, hogy semmilyen hírt nem olvasunk, vagy azzal, hogy nem hiszünk semmiféle hírnek. Egyik véglet sem túlzottan kecsegtető, tehát valahogy a kettő közé kellene betalálnunk, ami olyan példák esetében, mint amiket fent említettem, bizony nem egyszerű. Manapság már annyira pontosan és hihetően tudják ezeket az álhíreket megírni, hogy először nem is tudatosul bennünk, hogy ez nem igaz.
Egyre rosszabb hírek
Viszont tovább tetézve a dolgot az utóbbi időben nem csak írott álhírek keringenek mindenhol, hanem még a különböző videómegosztó portálokon is találhatunk ezekhez hasonlókat. Csak írjuk be a YouTube keresőbe, hogy PS3 játékok PS4-en, és rögvest, pár pillanat alatt ezer meg ezer olyan videót találunk, ahol emberek valóban azt akarják bebizonyítani, illetve pontosabban fogalmazva, elhitetni velünk, hogy bizony a PS3-as lemezeket is képes beolvasni a PS4, és ezekkel mi gond nélkül játszhatunk. Naná, hogy az ilyen videók alatti kommentszekciókban egymást értik a „fake”, „ez kamu”, „csaló” felkiáltások.
Sokakban ennyi alapján azért körvonalazódhat egy kérdés, hogy valóban ilyen hiszékenyek lennénk? A válasz pedig az, hogy igen. Hiszékenyek a részről, hogy az orrunknál fogva tudnak minket vezetni, ha egy dolgot az ember másképp említ, nem a teljes képet mutatja. A víz képlete a H2O, de ezt mondhatjuk úgyis, hogy dihidrogén-monoxid, viszont aki nem jártas a kémiában, és nem ismeri ezt a verziót, azzal bármit el lehet így hitetni. Ezt egy tanulmány is alátámasztja, amikor is pár éve egy amerikai egyetem hallgatója az előbb említett példát felhasználva be akarta tiltani a dihidrogény-monoxidot. A betiltást elolvasó emberek több mint fele támogatta volna, hiszen nem esett le nekik, miről is szól valójában ez a felhívás. Természetesen a hallgató első díjat nyert ezzel…
Másrészről pedig mindenkinek az érzései, érzelmei törnek előre ilyen esetekben. Rajongók millió bíznak abban, hogy egyszer ténylegesen bejelentik az igazi Half-Life 3-mat, hiszen az első két rész (meg a plusz két epizód) annyira a szívükhöz nőtt, hogy ilyen hírek hallatára nem nagyon tudják az érzéseiket befolyásolni. De lehet ez Metal Gear, a Super Mario, a God of War vagy Undertale folytatás, bármi, amit a publikum piedesztálra emelt és a szívükbe zárt. Innen nézve a legszemetebb, amikor mégis kiderül, hogy nem igaz a hír, csak újfent szórakoznak velünk. Hab a tortán, hogy ilyen esetekben jönnek elő azok a személyek, akik ebben a hírben nem érintettek (pl. nem érdeklik őket ezek a játékok), és jól az orrunk alá dörgölik a bűvös mondatot, hogy „nem szabad mindent elhinni, amit az interneten olvasunk”.
Tehát ha meg tudjuk állni, hogy egy tájékoztatás hallatára ne az érzéseink kerüljenek előtérbe, és azonnal egy másik oldalról is képesek vagyunk leellenőrizni az adott dolgot, akkor nagy eséllyel ki tudjuk kerülni az álhíreket. A kérdés ezek után már csak az, hogy így ténylegesen befogadjuk-e a híreket. Mert sokszor egy adott értesítés maximális eléréséhez az kell, hogy a régebbről hozott érzések törjenek elő, a nosztalgia, a különféle megmosolyogtató emlékek, mert ezekkel lesz teljes az érték, és ezek miatt várnak egy játékot millióan. Az álhír szerzők pontosan ezeket szeretik kihasználni, és valami olcsó trükköt bevetve lenyúlni a pénzünket. És csak azért is megnyitjuk azt a hírt, mert szeretnénk hinni, hogy igaz…
Volt, van, lesz
Órákig lehetne még zengeni azt, hogy az ilyen álhíreknek mennyi és mennyi fajtája lehet, de értelme nem sok lenne. Kikerülni őket az esetek többségében nem nehéz, viszont az a pár darab, ami betalál, azok le tudnak hozni minket a jókedvről. Ha nem az egyik fejlesztőtől, vagy kiadótól kapjuk ezt a tájékoztatást egy készülő játékról például, akkor azért felmerülhet bennünk a gyanú piciny csírája. Még azt sem lehet mondani, hogy ha több lap hozza le ezt az adott hírt, akkor tutira biztosak lehetünk igazságtartalmában, hiszen elég csak a GTA 6 címszavakat beírni a Google-keresőbe, és egymás után fognak jönni a hamisabbnál hamisabb megfogalmazások. Ellenben ha olyan magazinok hozzák le az újabb tájékoztatásokat, amikben azért az évek során megbíztunk, és tudjuk róluk, hogy ezt a mesterséget ők tényleg rendesen űzik, abban az esetben fellélegezhetünk.
Álhírek voltak, vannak és biztosan lehet állítani, hogy lesznek is. Teljesen lényegtelen, hogy ez most egy ártalmatlan vicc miatt kerül ki, vagy éppen valakinek ez a fétise, az ilyen kacsahír vagy hoax (ahogy az angol mondja) köztünk lesznek nagyszámmal. S bár valószínűleg nem kell hangsúlyozni, azért mégis megteszem: mi, a PC Guru szerkesztősége mindig arra törekszünk, hogy a legbiztosabb híreket szállítsuk nektek, Olvasóknak!
De most ti jöttök! Írjátok le, mi volt az az álhír, amit tényleg elhittetek, és így visszagondolva valóban nagy átverésnek látszott.
Ugyanígy április elsejei tréfa volt, amit szintén benyeltem a konkurens magazin oldalán, hogy a Disney megvette a Star Trek jogait... :D Bár ott szerencsére pár másodperc után már észbe kaptam, hogy nem igaz a dolog.
Sajnos egyik oldalt sem kell félteni álhírek terén...