Noha már három éve megjelent, ráadásul a saját idejében sokan azt gondolták, csak jókor jött ki, mikor a GTA IV már lefutóban, a GTA V pedig még sehol nem volt, a Sleeping Dogs még manapság is nagyszerű elfoglaltságot kínál hongkongi helyszíneivel és beépített rendőrös történetével.
A Sleeping Dogs története meglehetősen érdekes, ha azt vesszük alapul, hogy a fejlesztések már 2008-ban megkezdődtek, ám akkor még az Activision házán belül, hogy a kész produktum a True Crimes-széria darabjaként láthasson napvilágot. A projekt végül 2011-ben lett lelőve pénzhiány miatt, a Square Enix pedig egyből lecsapott a jogokra, így végül 2012 nyarán megjelenhetett az immáron Sleeping Dogs címmel ellátott játék. Sokan mondták akkoriban, hogy nagyszerűen sikerült megcélozni az uborkaszezonnak számító nyári időszak végét, ráadásul a konkurenciának tekinthető Grand Theft Auto-széria is éppen pihenőn volt (a negyedik epizód már régen kijött, az ötödik meg még a kanyarban sem volt). Más kérdés, hogy a PC-re és előző generációs konzolokra kiadott alkotás rácáfolt erre a véleményre, elvégre 2014 végén még egy Definitive Edition is piacra került a kurrens generáció platformjain, ezzel is bizonyítva a cím létjogosultságát két esztendővel az eredeti megjelenés után. Talán mégsem az időszak volt szerencsés Wei Shen színrelépéséhez, hanem tényleg egy jó kis sandbox akciójátékot készítettek az alkotók? Három év eltelte után úgy tűnik, ezt már állításként is leírhatjuk, a kérdőjel pedig feleslegessé vált.
KÉT TŰZ KÖZÖTT
A sztorit talán már mindenki ismeri, ám mivel egy újszülöttnek minden vicc új, tömören és velősen felvázolom a lényeget. Wei Shen, az Amerikából hazatérő főszereplő a triádok közé beépülve próbál rendet teremteni szülőföldjén. Pont. Beépített zsaruként nagyjából ennyi a feladata, ezzel együtt pedig ennyi a játék lényege is, már ha csak a mázra vetünk pillantást. Azonban mint az várható minden normálisabb ember esetében, a két irányba is bedolgozó, ellentétes érdekeknek eleget tévő férfiember nem egyszer lelkiismereti problémákba ütközik, mindezzel együtt ráadásul oda kell figyelnie arra is, hogy ne kerüljön félreérthető, feladatát veszélyeztető helyzetekbe. Ennek köszönhetően a hatalmas alapterülettel megáldott hongkongi utcákon egyszer a rendőrség, egyszer pedig az egykoron még a császárság ellen, a lakosság érdekében dolgozó bűnbandák oldalán kell végrehajtanunk választott feladatainkat.
A játékmenet a műfaj megszokott kliséi szerint működik. A történetben előrehaladva a telefonon és a térképünkön megjelölt kapcsolatainkat keressük meg, elvállaljuk a küldetéseket, majd végigrumlizunk a városon, miközben a keleti akciófilmek összes nagyjelenete lezajlik. Leginkább a verekedésen van a hangsúly, ami ráadásul meglepően kidolgozott harcrendszerrel társul (hasonlóról beszélünk, mint az Arkham-sorozat esetében), de van lehetőségünk lövöldözni és száguldozni is, sőt a kettőt akár össze is köthetjük egy-egy igazán látványos esetben, ami már-már a Just Cause elmebeteg pillanatait idézi fel. Lassított idővel keresztezett asztalon átcsúszás, kerekek kilövése, tömegbunyó… a Sleeping Dogs mindent tartalmaz, amit egy akciójátékban szeretünk, sőt annál még többet is. Kamerarendszereket hackelhetünk meg, felkapaszkodhatunk a házfalakra és kiszögellésekre, hogy így akrobatikus módon idézzük meg Pókember szellemét, de opcionális lehetőségeink még ennyivel sem értek véget.
Ha már egyszer szóba kerültek a verekedések, nem mehetünk el szó nélkül a felvehető fegyverek, a felhasználható tereptárgyak mellett. Nem elég ugyanis, hogy ellenfeleink támadásait kivédve olyan pofont adhatunk visszakézből, hogy a fal adja a másikat, de grabancukat megragadva még a közeli elektromos szekrényt, kályhát, akváriumot vagy akár ventilátort is az opponensek ellen fordíthatjuk, így könnyed kis vérengzéssel megünnepelve a sportszerű küzdelemmel eltöltött napot. Ha pedig sikerül eltulajdonítani a kezükben lévő ütőt, bárdot, kést, akkor az ünnepelt slasherfilmek ikonjait megszégyenítve szurkálhatjuk össze harcias kedvű delikvenseinket a minél hamarabb bekövetkező győzelem érdekében.
RANDIZZ ÉS ÉNEKELJ
Persze mint a legtöbb nyitott világú, nagy bejárható területtel megáldott akciójáték esetében, úgy a Sleeping Dogsnál sem kifejezetten az erőszakon van a hangsúly. Természetesen csordogál a paradicsomlé, meg úgy egyébként is vannak igen durva jelenetek a programban, de emellett rengeteg szabadidős tevékenységre is rálelhetünk. Hongkongban ugyanis egymás hegyén-hátán állnak az étel- és italárusok (ideiglenes buff), a ruhaboltosok (jó összeállítással a képességeinket is erősíthetjük), az életerőnkre is hatással lévő szentélyek, a listának pedig még csak az elején tartunk. A mellékes feladatok mellett randizhatunk (van pár leányzó, akit meghódíthatunk a kisebb, általuk kért szívességek teljesítésével), karaokézhatunk, szerencsejátékra és kakasviadalra költhetjük nehezen összekuporgatott pénzünket, sőt versenyezhetünk is, ha úgy tartja kedvünk. Már persze a nagy terület szabad felfedezése mellett, ami mindig a legjobb mókának bizonyul. Arról meg már majdnem megfeledkeztem, hogy akár még a hivatásos örömlányokhoz is elmehetünk némi… masszírozás (khm) kedvéért, ami szintén jót tesz emberünknek.
MINDEZ MOST A PC GURU OLVASÓIÉ
A Sleeping Dogs tehát rengeteg lehetőséget rejt magában. Változatos misszióival, több vonalon szerteágazó fejlesztéseivel, mellékküldetéseivel és szabadidős tevékenységeivel több mint húsz óra elfoglaltságot biztosít, amihez a remek zenei anyag ismertebb dallamai (pl. Fear Factory, Machine Head, Opeth), a változó napszakok és időjárási tényezők is sokat hozzátesznek. Mert bár a GTA V után mindenkinél magasabbra került az a bizonyos léc az ingerküszöböt illetően, ráadásul a United Front Games alkotásában a járműfizika nem éppen tökéletes, összességében még így is nagyszerű szórakozást nyújt a program. Hongkong esős éjszakájában motorozva, a verekedések közben kihasználva a tereptárgyak nyújtotta eltérő lehetőségeket egyaránt megfordulhat a fejünkben, hogy ha nem is maximálisan kiemelkedő alkotásról beszélünk, az eltelt évekre fittyet hányva a United Front alkotása ma is megállja a helyét. Legalábbis a kampánynak újra nekiveselkedve nekem ez jutott eszembe, ahogy elővettem a lemezt, és ismételten nekiálltam a küldetések teljesítésének. Ezzel pedig remélhetőleg nem én leszek egyedül, elvégre ebben a hónapban minden olvasónk átveheti az irányítást Wei Shen felett, hogy kicsit rendet rakjon a kínai alvilág sorai között.
És akkor most térjünk vissza az eredeti kérdésre: a megjelenési időszak volt csak szerencsés, vagy tényleg egy igazán jól sikerült játékról mondtak le az Activision szakemberei? A végigjátszás után mindenkitől várjuk a helyes válaszokat!
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzék oldalán található matricára nyomtatott kódsort nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
FIGYELEM: A júliusi PC Guru mellé - ahogy azt júniusban beharangoztuk az újság bevezetőjében - nem mellékeltünk DVD-lemezt: a teljes játék mérete sajnos jócskán meghaladta a DVD-kapacitását.
Vagy a Necrovision.
(És azt is, hogy mikor fog felnőni a Guru címlap az idióta női magazinok, túl sok információt a fedlapra erőltető szintjétől egy igényesebb kivitelre. Tudom, már néha összejött és az kell a népnek hogy minél több infót megtudjon már első ránézésre, de amikor egy gameinformer címlapra nézek elfog a boldogság. Persze nem egy súlycsoport a két magazin, de kell valakinek egy ellentétes véleményt is képviselnie, itt a kommentek között! :) )
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435836736_cfrrm18jszlqpew.jpg
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435739798_00364376_medium.jpeg
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435696852_qkjgcsb7xiwpuh2.jpg
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435677916_00363e94_medium.jpeg
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435913801_2mrg0xsbd53be7g.jpg
http://worldmags.net/uploads/posts/2015-07/1435904760_b78tsfoqhxo3zds.jpg
A Game Informer pedig azért a legrosszabb példa, mivel az újság eladásai nem a lapterjesztésből származnak, hanem a GameStop boltokban lévő standokról / az előfizetői bázisból.
(És azt is, hogy mikor fog felnőni a Guru címlap az idióta női magazinok, túl sok információt a fedlapra erőltető szintjétől egy igényesebb kivitelre. Tudom, már néha összejött és az kell a népnek hogy minél több infót megtudjon már első ránézésre, de amikor egy gameinformer címlapra nézek elfog a boldogság. Persze nem egy súlycsoport a két magazin, de kell valakinek egy ellentétes véleményt is képviselnie, itt a kommentek között! :) )
A teljes játék kiemelkedően jó, annak ellenére is örülök neki, hogy már megvan, mert így talán eljut olyanokhoz is, akik még sosem próbálták!