Sorozatunk záróakkordjában ti szolgáltattátok az alanyokat, melyek ilyen-olyan módon, de korukat megelőző alkotásoknak titulálhatók, így mindenképpen jogosan szerepelnek e listában. Azonban, mint a korábbi cikkeimben is említettem, sajnos nincs lehetőség minden művet kiemelni; egyfelől az emberfia nem ismer minden játékot (vagy már azt is elfelejtette, amit ismer), másfelől az irományban taglalt témakör egy idő után elszürkül, és az olvasó számára már nem lesz annyira szórakoztató. Most viszont ne tétovázzunk tovább, hanem nézzük, mely játékok csináltak forradalmat szerintetek!

THE ELDER SCROLLS II: DAGGERFALL

The Elder Scrolls: egy cím, amin generációk nőttek fel; egy sorozat, melynek egyes részei mindig lázban tartják az egész világot -- így volt ez régen is, és így van ez ma is. Korunkra a Bethesda Softworks mesterévé vált a TES-világnak, ám mégis jóval korábban, 1996-ban alkották meg Tamriel legnagyobb helyszínét (62 négyzetmérföld), a bretonok hazájául szolgáló Daggerfallt (megjegyzés: a játék ingyenesen letölthető). Akkoriban az a játékterület, illetve NPC-k / lehetőségek száma, melyet a TES II biztosított, minden korábbi művet felülmúlt, és új irányelvet határozott meg az elkövetkezendő RPG-k számára. A magával ragadó atmoszféra mellett már-már a The Elder Scrolls-játékok sajátos jellemzőjeként fogható fel a temérdek programozási hiba is -- nem volt ez másképpen a Daggerfallnál sem, ám ennek ellenére mindenki imádta, apró-cseprő technikai problémái pedig inkább csak még szerethetőbbé tették.

POSTAL

A Running With Scissors forradalmit alkotott a maga módján, lévén a Postal nem csak 1997-ig bezárólag, de azt követően is a legocsmányabb, legbrutálisabb játéknak nevezhető, amit valaha készítettek (na jó, a Manhunt melléállhat). Alapvetően egy sandbox programról beszélünk, ami már önmagában szórakoztató, de nem e húzással tűnik ki még 15 év távlatában is a tömegből, inkább a játékmenet szerves részét képező, túlzó erőszakkal. Talán nem véletlen, hogy a rasszizmust és a nőkkel szembeni kegyetlenkedést poénként kezelő Postal sok országban vált az első számú közellenséggé, s tiltották be. Ám az emberi viselkedés magában hordozza, hogy szeretjük az efféle játékokat, így a kasszáknál sikeresen teljesített, aminek következményeként lett második rész is, mely még brutálisabb is lett, mint az előd -- a harmadik rész már viccnek számít, még stílusán belül is értékelhetetlen.

OUTCAST

A belga illetőségű Appeal 1999 nyarán dobta piacra az akkor még semmitmondó című játékot, mely mára az idősebb játékosok körében legendává nőtte ki magát. Akkoriban vektorgrafikus látványvilágával a kor egyik legszebb játékának számított (még ma is tűrhetően fest), és bár e vonása miatt is nevezhető korát megelőző alkotásnak, mégsem emiatt emlékszenek rá sokan. Az Outcast univerzuma egyszerűen magába szippantotta a népet, mert roppantmód tartalmas volt, köszönhetően a sok küldetésnek, a hosszas lootolásnak, és az NPC-kkel való folytonos interakciónak. Szép volt, jó volt, imádtuk... ám sajnos azt az irányvonalat, amelyet az Outcast képviselt, csak kevesen tartották vonzónak a ’90-es évek végén, így a program anyagilag bukás volt, az eleinte csak PS2-re tervezett Outcast 2 fejlesztését pedig egy idő után törölték. Nagy kár érte, de talán nincs minden veszve, hiszen néhány tehetséges rajongó egy ideje már dolgozik a folytatásnak is felfogható OpenOutcasten; a neten számos videót találni, érdemes néhányat megnézni, illetve ellátogatni a folyamatosan frissített hivatalos weboldalára.

KÖSZÖNET A MÚLTNAK

Öt részes cikksorozatomból egyértelműen látszik, hogy a mai játékok java csak szimpla folytatás, amik korrektek, szépek, ám semmiképpen sem forradalmiak. Talán néhány év múlva ismét előtörnek az olyan fejlesztők, akik mernek újítani (az indie-játékoknak hála már látszik a fény az alagút végén), de azok nem a nagy csapatok lesznek.  Ugyanis egy-egy AAA-s játék fejlesztése súlyos összegeket emészt fel, s így a kiadók/fejlesztők nem fognak kísérletezni, egyszerűen nem merik meglépni. De talán majd egyszer ismét... Mi azonban most eljutottunk a "Játékok, melyek megelőzték korukat" cikksorozatunk végéhez, hamarosan újabb témákkal fogunk előrukkolni, de addig is: tartsatok velünk!