A játékipar tele van ezer éve királyként ünnepelt alkotókkal, akik azonban sok esetben csak a múlt halovány dicsfényéből élnek, és talán saját maguk sem veszik észre, hogy eljárt felettük az idő. Természetesen sosem késő megújulni, és láthattunk már csodás visszatéréseket, de ettől még nem árt néha észbe kapni és elgondolkodni, hogy az istenként tisztelt géniuszok mikor tettek le az asztalra utoljára bármi igen jelentős dolgot. Ezért úgy döntöttünk, összeszedünk pár királyt, akik rég nem érdemlik meg a koronát, és bár listánk maximálisan szubjektív, talán segít átlátni a játékipar sűrű hálóját, melyen egyre több fiatal tehetség akad fel, hogy aztán legfeljebb az indie-szféra rajongói hangoztassák a nevüket. Figyelem, trónfosztásra felkészülni -- de már most leszögezzük, hogy a lenti példák nem sorrendben értendők, mindannyian azonos szinten érdemlik meg a virtuális kisemmizést.
Will Wright
Au, rögtön egy fájdalmas pofon! Hisz Will Wright nemrég még olyan remek játékokat készített, mint a The Sims 2 és a SimCity 2000! Ja, hogy ezek közül a legfrissebb is 9 éves? Hát igen, öregszünk. Persze nem lenne szép elfeledkezni a 2008-as Spore-ról, de valljuk be, e program köszönőviszonyban sem volt azzal a magas színvonallal, amit Willtől elvártunk az évek során. Wright egyébként már nem dolgozik a Maxisnál, 2011 óta a Linden Lab nevű cég igazgatótanácsának tagja, mely vállalat a Second Life-ról híresült el, mostanság pedig a virtuális világok kiterjesztésének tudományát vizsgálja. 2012 óta pedig saját céget is vezet, mely elsősorban mobilos és közösségi játékok terén aktív.
David Jaffe
David Jaffe pár éve három dologról volt ismert: a God of Warról, a Twisted Metalról, és a mocskos szájáról. Mára ebből a háromból csak az utolsó maradt meg, és bár Jaffe is megpróbálkozott a Kickstarter-hullám meglovaglásával, tegnapelőtt bedőlt a MotorGun című autós akciójátéka is. David egy ideje azzal próbál vissza-visszatérni a hírek közé, hogy bődületes marhaságokat mond, méghozzá tele csúnya szavakkal, mert nincs az a mondat, ami ne hangzana menőbben egy-egy F-bomba eleresztése után. Nemrég azt találta mondani, hogy a játékokba nem kell sztori, majd hogy a tesz a nextgenekre. Hogy ez a politika hová sodorja még, nem tudjuk, de egy biztos: ideje lenne elfelejteni a fickót.
Warren Spector
Mr. Spector annak idején nem csak külsejében idézte Steven Spielberget, de kreativitásában is, hisz míg hasonmása egy sor érdekes és klassz filmmel kápráztatta el közönségét, addig Warren megmutatta, mi hiányzik a videojátékok világából. Többek között neki köszönhetjük a Thief- és a Deus Ex-sorozatokat, az idősebb olvasók pedig a Wing Commander-széria és az Ultima-játékok stáblistájából emlékezhetnek rá. Nincs semmi, ami elvitathatná Spector érdemeit, de az fix, hogy legalább 10 éve nyugdíjba kellett volna vonulnia. A Deus Ex: Invisible War ugyanis már 2003-ban sem volt kiemelkedő játék, és bár a Thief: Deadly Shadows jól sikerült, a két Epic Mickey-t még most sem bocsátotta meg az emberiség. S mit mond erre az egykori tervezőzseni? Semmit, csak ekézi a Heavy Raint, mondván, hogy unalmas. Köszönjük!
Richard Garriott
Richard Garriott, alias Lord British kakukktojás a listán, mert bár legutóbbi projektje, a 2007-es Tabula Rasa hatalmas bukás volt, a játék maga jó lett volna, így végül is nem érheti szó a világ talán leggazdagabb játékkészítőjének tehetségét. Garriott ráadásul most is épp egy RPG-n dolgozik, mely a szintén általa kitalált Ultima-sorozat nyomdokain haladva igyekszik megváltani a világot. A Shroud of the Avatar: Forsaken Virtues fejlesztése jól halad, és a Kickstarterről is rengeteg pénzt kaszált a projekt, szóval Richard még nem teljesen érett meg a koronafosztásra -- mely egyébként esetében szó szerint értendő. Hogy akkor mégis miért emlegetjük? Nos, Garriott hírhedt nagyképűségéről, mely nemrég újabb magaslatokba tört, amikor szimplán lefikázta a játéktervezők többségét. Bár utólag szabadkozott és igyekezett kimagyarázni a dolgot, azért elég merész lépés volt azt állítani, hogy bár ő maga nem briliáns, a többiek szimplán gyökerek. Drukkolunk a Shroud of the Avatar: Forsaken Virtues című visszatérésnek, de ha esetleg gyenge lesz a játék, Richard is leveheti a palástot.
Peter Molyneux
Na jó, most komolyan, van olyan olvasó, aki nem tudta előre, hogy az angol játéktervező, aki nem mellesleg a nagyotmondás királya, szerepelni fog a listán? Hisz ennél átlátszóbb eset nincs még egy: Peter Molyneux, akit még lovaggá is ütöttek, a PC-s játékvilág egyik legforradalmibb gondolkodója -- volt, egészen addig, míg el nem adta lelkét a Microsoftnak. Az első Fable még egész jó kis akció-kalandjáték volt (nem, azért sem fogom RPG-nek nevezni), de a Fable 2 már ezer sebből vérzett, a Fable 3-at pedig szeretnénk elfelejteni. Pont úgy, ahogy a sikeresen magunk mögött hagyott Black & White 2-t, ami ötlettelen és unalmas folytatása lett minden idők egyik legjobb stratégiai játékának. Nemrég persze Peter is rájött, hogy ez így nem oké, lelépett az MS-től és saját független stúdiót alapított 22 Cans néven. Ezt követte a Curiosity: Whats Inside the Cube? című különös applikációja, mely egy életet megváltoztató jutalmat ígért a szerencsés nyertesnek, aki végül egy tök átlagos angol srác lett. Persze az „életet megváltoztató” jelző itt is a nagyotmondás ékes példája csupán: Bryan Henderson a Godus című újabb istenszimulátorban lesz afféle játékmester és… ennyi. Ráadásul csak egy évig. Egyébként a játék jónak tűnik, de Molyneux annyi hülyeséget nyilatkozott már (legutóbbi állítása szerint azért, mert nem akarta, hogy az interjút készítő újságírók unatkozzanak), hogy komoly eredmény kell hozzá, hogy a jövőben is releváns alkotóként tartsuk számon.
id Software
Mindenképp a listán a helye a két John általalapított stúdiónak, mely azonban nehezen perszonalizálható, hisz a legtöbbször emlegetett agytröszt, John Carmack mindössze a csapat játékainak technikai oldaláért felelős. Azzal pedig sosincs gond, sőt, a Doom 3-ig a vállalat játékai is rendre kiválóak lettek. Aztán jött a Quake 3-at követő fél évtizedes csend, majd 2004 nyarán megjelent a Doom 3, ami ugyan nem volt rossz játék (sőt), de egyértelművé tette, hogy az id még mindig a ’90-es évek stílusában gondolkodik. A kusza, igen furcsán felépített pályákat telerakták kamikaze módjára nekünk rontó szörnyekkel és robbanó hordókkal, a lenyűgöző grafika és a horrorisztikus hangulat pedig tulajdonképpen 1996-os játéktervezést rejtett magában. A Doom 3 persze sikeres alkotás lett és még a kiritkusok is kedvelték, de a RAGE már sokkal magasabbra tornászta a szemöldököket, hisz a Quake után 12 évvel újabb IP-t jelentett be az id. S hogy végül mi történt? Nos, kaptunk egy technikailag kifogástalan programot (persze csak Xbox 360-on, a PC-s és PS3-as portok kritikán alulira sikeredtek), mely sehogy sem tudott élni a Mad Maxre hajazó posztapokaliptikus környezettel. Nem volt rossz a RAGE sem, de jó oka van rá a játékosoknak, hogy a 2011-es premierje óta nem beszélnek róla. Az id ezt követően a ZeniMax Media szárnya alá került, most pedig a 2008-ban bejelentett Doom 4-en dolgoznak, ami állítólag olyan vacakra sikeredett, hogy újra kellett kezdeni a fejlesztést. Kedves id Software, a Doom és a Quake régen volt, és ha nem húztok bele, ti is őskövületté váltok, korona nélkül!
És szerinted kik érdemelnék meg, hogy elvegyék tőlük a koronát? Várjuk véleményedet a kommentek között!
A blizzard a mai napig zseniális a hájpolásban, ellenben a játékaik már csak a címük miatt lettek jónak mondva. ha azokat lecserélnék és leültetnék a játékost a játék elé akkor azt mondaná rájuk hogy nem rossz, de semmi extra.. láttam már jobbat. Az utolsó pár kiadott játékuk és kiegjük jóformán rókabőr, és az is foltos és lyukas...
A torcslájt fejlesztőit is ide helyezném, hiszen ők is csak lemásolták a FATE nevű kis játékot, szinte egy az egyben, csak a blizzes előéletük miatt ment a hájp.
John Romeroval és American McGeevel egyet értek. Bár American legalább próbál újítani csak épp borzalmasra sikerül. :D
Szívem szerint oprendszer fejlesztőt is írnék ide, mert ami a winnel megy az megnevezhetetlen... oké nem játék, de van benne passziánsz. ;)
A bioware vezetőségét is ide helyezném.Valahogy a régi játékaikban volt döntési szabadság, volt hangulat. Ma csak történet és látvány... mint egy interaktív könyv Ian Livingstoneéktól, "bármit" csinálhatsz de a vége ugyanaz.
Criterion. Szerintem ha annyit mondok hogy megalkották a burnoutokat sikeresnek lennének mondhatók... de miután megkapták az NFS címet... mit is csináltak? Még egy kis burnoutot, ami sokadiknak már valahogy nem az igazi? Kicsit olyan a sokadik NFS tőlük mintha azt kérdeznék meg egy IHB buli résztvevőjétől hogy milyen íze volt a viszontlátott sörnek. (nem hiszem hogy a finom lenne a jelző...)
A cikkhez hozzászólva pedig:
A Fable 2 az fantasztikus lett, épp ahogyan az első része is. A 2-ben számomra az egyedüli problémát a páncélok meg a fegyverek választékának megszűnése jelentette. (Fegyvereknél nem emlékszem már pontosan hogy volt) . De ugyanezt megcsinálták a Mass Effect 2-ben is, hogy kivették a játékból a vásárolható páncèlokat meg a fegyvereket is leegyszerűsítették. A Fable 3 tényleg sokkal gyengébb lett, de én úgy gondolom, hogy ez a Péter Molyneux akkor is egy lángész, és hogy van még mit mutatnia. Elég csak a vele készült interjúkat, meg ilyen csoportos beszélgetéseket nézni. Igencsak jövőbe látó, objektív, és felvilágosult elképzelései vannak.
A másik pedig John Carmack és az ID
A Rage-t is sokkal jobban ostorozta a cikkíró a kelleténél. Rosszul fogalmaztál, mert nem arról van szó, hogy senki se volt annyira elájulva tőle, hanem arról, hogy van, aki utálta, van, aki meg imádta. Lett róla 40 pontos, meg 100 pontos teszt is. Én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a játékmenet a régi játékokat idézte, és ettől néhol egy kicsit oldschoolnak hatott, kiváló játék lett. Xbox360-on toltam. 9/10-et számomra megérdemel. De egyébként a játék elejét, míg nem mehettem sehova, unalmasnak találtam. A Doom 3-ra visszatérve pedig: én a gamerségemet a Doom szériával kezdtem, és minden részt többször végigvittem, többféle platformon is. A Doom 3 annak idején marha elismert játék volt, mind kritikusi, mind a játékosok részéről is.
Azt pedig egyáltalan nem értem, miért hozod fel azt, hogy játékmenetében a 90-es évekbeli játékokat idézte. Ilyen elven fel lehetne hozni a Half-Life 2-őt is. Mielőtt pedig bárki benyögné, hogy most mekkora ökörséget írtam, ki kell, hogy ábrándítsam. A HL2 a rengeteg forradalmi ötlete ellenére játékmenetét tekintve oldschool maradt. Elég csak pl a rengeteg ugrálós részre gondolni, ami manapság már a legtöbb ember számára iszonyatosan irritáló lenne egy FPS-ben. De ezzel nem a Half Life 2-őt akarom szidni, sőt! Pont arról van szó, hogy a HL2 is milyen óriási játék lett ennek ellenére, hiszen például az ugrabugrálós részeknél mindaddig sosem látott fizikát láthattunk! És ez csak egy példa volt. És nagyjából ez a helyzet a Doom 3-mal is. Ott sincs értelme ezt felhozni, hiszen önmagához képest rengeteget újított az a játék. A para-faktor pedig hatalmas volt benne. Szerintem Carmackéket sem kell leírni. Doom 4-et ősidők óta várom már, minden egyes hírt elolvastam eddig róla. Remélem, egyszer, egy szép napon megjelenik.
A cikkhez hozzászólva pedig:
A Fable 2 az fantasztikus lett, épp ahogyan az első része is. A 2-ben számomra az egyedüli problémát a páncélok meg a fegyverek választékának megszűnése jelentette. (Fegyvereknél nem emlékszem már pontosan hogy volt) . De ugyanezt megcsinálták a Mass Effect 2-ben is, hogy kivették a játékból a vásárolható páncèlokat meg a fegyvereket is leegyszerűsítették. A Fable 3 tényleg sokkal gyengébb lett, de én úgy gondolom, hogy ez a Péter Molyneux akkor is egy lángész, és hogy van még mit mutatnia. Elég csak a vele készült interjúkat, meg ilyen csoportos beszélgetéseket nézni. Igencsak jövőbe látó, objektív, és felvilágosult elképzelései vannak.
A másik pedig John Carmack és az ID
A Rage-t is sokkal jobban ostorozta a cikkíró a kelleténél. Rosszul fogalmaztál, mert nem arról van szó, hogy senki se volt annyira elájulva tőle, hanem arról, hogy van, aki utálta, van, aki meg imádta. Lett róla 40 pontos, meg 100 pontos teszt is. Én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a játékmenet a régi játékokat idézte, és ettől néhol egy kicsit oldschoolnak hatott, kiváló játék lett. Xbox360-on toltam. 9/10-et számomra megérdemel. De egyébként a játék elejét, míg nem mehettem sehova, unalmasnak találtam. A Doom 3-ra visszatérve pedig: én a gamerségemet a Doom szériával kezdtem, és minden részt többször végigvittem, többféle platformon is. A Doom 3 annak idején marha elismert játék volt, mind kritikusi, mind a játékosok részéről is.
Azt pedig egyáltalan nem értem, miért hozod fel azt, hogy játékmenetében a 90-es évekbeli játékokat idézte. Ilyen elven fel lehetne hozni a Half-Life 2-őt is. Mielőtt pedig bárki benyögné, hogy most mekkora ökörséget írtam, ki kell, hogy ábrándítsam. A HL2 a rengeteg forradalmi ötlete ellenére játékmenetét tekintve oldschool maradt. Elég csak pl a rengeteg ugrálós részre gondolni, ami manapság már a legtöbb ember számára iszonyatosan irritáló lenne egy FPS-ben. De ezzel nem a Half Life 2-őt akarom szidni, sőt! Pont arról van szó, hogy a HL2 is milyen óriási játék lett ennek ellenére, hiszen például az ugrabugrálós részeknél mindaddig sosem látott fizikát láthattunk! És ez csak egy példa volt. És nagyjából ez a helyzet a Doom 3-mal is. Ott sincs értelme ezt felhozni, hiszen önmagához képest rengeteget újított az a játék. A para-faktor pedig hatalmas volt benne. Szerintem Carmackéket sem kell leírni. Doom 4-et ősidők óta várom már, minden egyes hírt elolvastam eddig róla. Remélem, egyszer, egy szép napon megjelenik.
Egyébként Wright szerintem régebben is túlértékelt alkotó volt. Meg kissé arrogáns, már ami a korai nyilatkozatait illeti.
A többi:
BioWare: Az utóbbi játékaik középszerű akciójátékok, amik ráadásul többnek akarnak tűnni, amik. Azok a nevetséges, pofádba beletolt választások jól tükrözik a buta, unalmas mainstream vonalat amit ma a játékipar nagy része követ. A történet tele van bődületes lyukakkal, meg úgy általánosságban is rossz, és ordít róla, hogy egy összecsapott, igénytelen munka. A MAss Effect az univerzumig és a kódexig jó. Onnantól gyenge. A DA2-ről nem is beszélve.
DICE: Képtelenek előrelépni a technikai részen kívül. A sorozat csak lefelé halad a BF2 óta. Minőségben és összetettségben is. Lényegében csak fícsöröket vesztettünk, semmit nem kaptunk.
Ja, Frosztbájt, meg a nagy rombolás. A scriptelt falak eltűnnek, mikor beléjük lősz, kiokádva pár téglát, előre meghatározott pályán átrepülve mindenen. És még ők mondják, hogy fizika... Ez nem fizika, csak egy rakat script. A fizika kimerül a repülő hullákban és a járművekben.
Az igazi bűn viszont az, ahogy képesek voltak folyamatosan hazudni a fanoknak, majd még nekik állt feljebb, mikor hülye community manager magára haragította a régi veteránokat.
Egyértelmű...
A Half-Life 1, 2, TF2, Portal-sorozat... a Valve összes játéka zseniális, de régen volt már az az idő, és szerintem csak a Portal 2 miatt nincs a listán...
A többi:
BioWare: Az utóbbi játékaik középszerű akciójátékok, amik ráadásul többnek akarnak tűnni, amik. Azok a nevetséges, pofádba beletolt választások jól tükrözik a buta, unalmas mainstream vonalat amit ma a játékipar nagy része követ. A történet tele van bődületes lyukakkal, meg úgy általánosságban is rossz, és ordít róla, hogy egy összecsapott, igénytelen munka. A MAss Effect az univerzumig és a kódexig jó. Onnantól gyenge. A DA2-ről nem is beszélve.
DICE: Képtelenek előrelépni a technikai részen kívül. A sorozat csak lefelé halad a BF2 óta. Minőségben és összetettségben is. Lényegében csak fícsöröket vesztettünk, semmit nem kaptunk.
Ja, Frosztbájt, meg a nagy rombolás. A scriptelt falak eltűnnek, mikor beléjük lősz, kiokádva pár téglát, előre meghatározott pályán átrepülve mindenen. És még ők mondják, hogy fizika... Ez nem fizika, csak egy rakat script. A fizika kimerül a repülő hullákban és a járművekben.
Az igazi bűn viszont az, ahogy képesek voltak folyamatosan hazudni a fanoknak, majd még nekik állt feljebb, mikor hülye community manager magára haragította a régi veteránokat.
Egyértelmű...
A Half-Life 1, 2, TF2, Portal-sorozat... a Valve összes játéka zseniális, de régen volt már az az idő, és szerintem csak a Portal 2 miatt nincs a listán...
Először azt írod, hogy ott a helye, aztán pedig, hogy zseniálisak a Valve játékok (amikkel egyébként egyetértek). Akkor most ez hogy is van?
Egyértelmű...
A Half-Life 1, 2, TF2, Portal-sorozat... a Valve összes játéka zseniális, de régen volt már az az idő, és szerintem csak a Portal 2 miatt nincs a listán...
A többi:
BioWare: Az utóbbi játékaik középszerű akciójátékok, amik ráadásul többnek akarnak tűnni, amik. Azok a nevetséges, pofádba beletolt választások jól tükrözik a buta, unalmas mainstream vonalat amit ma a játékipar nagy része követ. A történet tele van bődületes lyukakkal, meg úgy általánosságban is rossz, és ordít róla, hogy egy összecsapott, igénytelen munka. A MAss Effect az univerzumig és a kódexig jó. Onnantól gyenge. A DA2-ről nem is beszélve.
DICE: Képtelenek előrelépni a technikai részen kívül. A sorozat csak lefelé halad a BF2 óta. Minőségben és összetettségben is. Lényegében csak fícsöröket vesztettünk, semmit nem kaptunk.
Ja, Frosztbájt, meg a nagy rombolás. A scriptelt falak eltűnnek, mikor beléjük lősz, kiokádva pár téglát, előre meghatározott pályán átrepülve mindenen. És még ők mondják, hogy fizika... Ez nem fizika, csak egy rakat script. A fizika kimerül a repülő hullákban és a járművekben.
Az igazi bűn viszont az, ahogy képesek voltak folyamatosan hazudni a fanoknak, majd még nekik állt feljebb, mikor hülye community manager magára haragította a régi veteránokat.
Fú de jó, hogy ezt megint leírtad. Olyan régen olvastam utoljára.