Hogyan tovább, Total War?

A Total War franchise várát három alapkő tartja; a Shogun, a Medieval és a Rome. Ezek a darabok a 2000-es évek elején születtek meg, és kivétel nélkül mind pozitív kritikát kaptak. A Metacritic és a GameRankings oldalak végig 80 és 90 százalék között értékelték, a Shogun BAFTA-díjat zsebelt be legjobb zene kategóriában, a Medieval a toplista élére került az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban a negyedik helyezést érte el. A Rome: Total War pedig számos kritikus szerint 2004 legjobb stratégia játéka volt, a PC Gamer 95%-os értékeléssel az ötödik legjobb játéknak nevezte ki, az IGN, a Gamespy és a Gamespot megadta az Editor's Choice díjat, a 2003-as E3-on pedig a legjobb stratégia játék lett.

Ám most, hogy a Creative Assembly feldolgozta a három alapot, joggal merül fel a kérdés: hogyan tovább? 

Mike Simpson, a stúdió igazgatója a Eurogamernek adott interjújában elmondta, hogy egy bizonyos szintig szeret a feldolgozásokkal foglalkozni. Példaképpen az első és a második Shogunt hasonlította össze; véleménye szerint csupa olyan dolgokat tudtak megcsinálni, olyan elemekkel bővíthették ki a játékot, ami 2000-ben még nem volt lehetséges. „Vissza akartunk térni az első játékhoz és feldolgozni azt. Ugyanez igaz a Rome-ra is” -- mondta Simpson.

Ám ne nagyon számítsunk egy újabb remake-re, ugyanis Simpson kételkedik abban, hogy bármit is feldolgoznának harmadszorra. „Soha ne mondd, hogy soha, de ha lenne is, nem áll a listánk élén harmadszorra feldolgozni valamit.” Sajnos egy harmadik Medieval-részre sincs sok esély, pedig ha az a rész is kapna egy Shogun 2-szerű remake-et, sikítanánk a boldogságtól. Gondoljunk csak bele: lenne egy igazi, középkori, európai tech tree, a technológiákat kolostorokban fejlesztenénk ki, kémeink, hercegnőink és hadvezéreink saját képességfát és vadiúj akciókat kapnának, kereskedhetnénk a Selyem úton és a frissen felfedezett amerikai földrészekkel, s talán az egyház rendszere is kidolgozottabb lenne. Az esetleges új, vagy a már meglévő, de erősebb egységeink speciális képességekkel rendelkeznének, és a hadvezérek itt is multifunkcionálisak lennének (toborzás, bátorítás stb.). Mindez rengeteget dobna a középkori csaták élményén, ahol az acél és a vas csengése és a csontok ropogása kapja a főszerepet. A szebb grafika és a jobban kidolgozott textúrák is csábítóan hangzanak, ám a Mike Simpson kijelentette, hogy neki személy szerint „nem ez lenne az első választása” az esetleges folytatást illetően. 

A Creative Assembly igazgatója az Empire: Total War remake-jét illetően sem tudott egyenes választ adni; „talán rajta van valahol a listán, és idővel megvitatjuk.” Pedig bátran kijelenthetjük, hogy ebben a darabban óriási potenciál van. Az Empire: Total War volt az első olyan rész, ahol a fejlesztők elszakadtak a középkori/ókori korszaktól, és új vizekre eveztek. A puskaporos 18. század feldolgozása eddig soha nem látott eladási rátákat produkált, kétszer annyi kelt el belőle, mint a Rome és a Medieval 2 Total Warból. A jelek szerint a közönség már égett a vágytól, hogy egy olyan játékkal játsszon, ahol a lőporhasználó egységek alkotják seregeik gerincét. A tengeri ütközetek valós időben való lejátszása, amire a készítők akkor nyújtottak először lehetőséget, szintén zseniális húzás volt, s noha időnként kifejezetten lomha és lassú, az érzés, amikor nyolcvan ágyú szaggatja darabokra az ellenséges vitorlást, leírhatatlan. A legnagyobb sikert viszont minden kétséget kizáróan a világtérkép hozta; ügyes kivitelezéssel szinte az egész világot, Indiától Amerikáig, behajózhattuk és elfoglalhattuk. Egyszóval, a kísérletezés meghozta gyümölcsét. Ám az Empire viszonylag még túl friss egy remake-hez, pláne az egy évvel később megjelent Napoleon: Total War mellett. A Shogun 2: Fall of the Samurai kiegészítő pedig bizonyos tekintetben a puskaporos vonal folytatásának tekinthető, hiszen kőkemény, késő 19. századi egységeket vonultatott fel, mind tengeri, mind szárazföldi téren: gőzösök, Gatling-géppuskák, sorkatonaság és a többi. 

Mike Simpson állítása szerint van egy listájuk a stúdióban, és rendszerint folytatnak eszmecserét arról, hogy milyen sorrendben valósítsák meg a listán szereplő elemeket, vagy hogy egyáltalán rajta legyenek-e a listán. „Gyakorlatilag minden van rajta, ami elképzelhető, különböző ötletek arról, hogy mit tudunk kezdeni a Total War sorozattal, különböző dátumokkal.” Feldolgozandó korszakokat tekintve úgy tűnik, a Creative Assembly mindenen pörgeti az agyát; Simpson szerint a történelmi előtti kortól kezdve a futurisztikusig mindenről filóznak a stúdióban. A prehisztorikus korral viszont az a baj, hogy nem lenne nagy tere (vagy egyáltalán tere) a technológiai fejlődésnek, és az egységek változatossága is eléggé gyér. Persze, jól hangzik, hogy vezesd a Homo Erectus törzset és győzd le a Homo Sapienseket, de ha jobban belegondolunk, itt igazából ki is merül az ötlet, ha csak nem Atlantisz és Lemúria birkózik meg egymással. Simpson egyetlen dolgot tudott biztosra mondani: nem fogják megcsinálni a Dinosaurs: Total War játékot, pedig a stúdióban meglepően népszerű volt „egy ideig”. Milyen vicces lenne barlangokat és fészkeket építgetni, 2-3 kör alatt pedig velociraptorokat és triceratopszokat „gyártani”. Hogy a valós idejű csaták hazavágnák a Jurassic Parkot, abban biztos vagyok. 

Simpson és csapata megpróbál feldolgozni minden olyan korszakot, amely beleillik a Total War franchise profiljába. „Bármi olyan, ami történelmileg érdekes, számos frakció küzd egymással a hatalomért és mindegyiknek megvan az esélye a győzelemre, plusz rendelkezik egy olyan technológiai periódussal, amely lehetővé teszi a fejlődést. Ez a három alapanyag az, amire szükségünk van, és még sok ilyen korszak van, amivel még nem foglalkoztunk.”

A logikus folytatás az első és a második világháború lenne, ám a stúdió egy korábbi bejelentése szerint ez túl összetett és sokrétű ahhoz, hogy egy PC-játékba sűrítsék. Valóban, a légierő miatt teljesen újra kellene értelmezni a harcrendszert, és a tengeralattjárók is felborítanák a valós idejű tengeri csatákat. A szinte fénysebességgel fejlődő technológia rengeteg új épületet hozna magával, aminek ki kellene hatnia a játék egyéb elemeire is (pl. radar). Egyszóval, tényleg rengeteg dolgot kellene belepakolni egy játékba, és most csak reménykedhetünk, hogy idővel eljutunk arra a szintre, hogy a fejlesztők megvalósíthassák mindezt.

Egyelőre azonban csak egy dolog biztos; a Rome 2 kolosszális sikereket fog aratni, a jövőben számos DLC-vel bővül, és a srácok talán egy-két kiegészítőt is hozzáadnak a játékhoz. Hogy hol s mi lesz a Creative Assembly öt év múlva? Mike Simspon szerint öt év nem is olyan hosszú, és „egy rakás új játékot fognak készíteni” addig. „Olyan játékterületeket fogunk felfedezni, amivel még sosem foglalkoztunk, elsősorban a játék és a tartalom szempontjából. Lehetséges, hogy roppant érdekes irányban fogunk kibővülni...” -- mondta végszóként a stúdió igazgatója.