A Halál Részvénytársaság világunk egyik meghatározó cége, munkáját mindenki ismeri, ahogy a nagyfőnök csuklyás alakját is. Kezdetben a Halál még egyszemélyes vállalkozásként vitte a melót, maga kaszálva le minden egyes lelket, ám a népsűrűség növekedésével egyre égetőbb szükséget érzett alkalmazottak felvételére. A cég gombamód növekedett, egyre több részleg és munkaerő kellett, a beérkező lelkek számával együtt pedig a papírmunka is odáig gyarapodott, hogy a Halál végül már sosem hagyhatta el irodáját. A megfeszített tempó azonban hosszú távon kiégéshez vezet... Pláne, ha kiderül, hogy az alkalmazottak túlságosan lelkes, válogatás nélküli lélek-kaszálása okozza a kezelhetetlen mennyiségű iratot. Kiben lehet bízni, ha már a Halál irodistáiban sem? A megoldás, hogy a főnök körbejárja az egész irodaépületet, és személyesen csapkodja meg a fegyelmezetlen munkaerőt.
A roguelite a permanensen káromkodós játékok azon alfajába tartozik, ahol karaktered halála esetén nulláról kell kezdened mindent. A szinteket procedurálisan generálják, vagyis minden egyes próbálkozás teljesen új kihívásokat tartogat, lehetetlen előre kiismerni az utat. Felvett tárgyaid és fejlesztéseid game over esetén elvesznek, mentési pontok híján pedig az összes legyűrt ellenfél is újraéled, hogy akadályozzon a legutolsó bossig vezető úton. A rougelite és roguelike játékok – mint a Hades, a Spelunky vagy a Dead Cells – a mazochizmus egy speciális válfaját képviselik, ám a folyamatos kudarc meglepően addiktívvá tud válni, főleg megfelelően változatos környezetben és karakterekkel. A Have a Nice Death esetében a környezet egy sokszintes, földöntúli irodaház, amit a Halál Rt. alkalmazottai népesítenek be, a kezdőpont pedig a CEO, a Halál saját irodája. A témához illően komor színsémával operáló, de csodálatosan szép grafika tökéletes hangulatot teremt ahhoz, hogy kaszát ragadva végigjárjuk a folyosókat, és begyűjtsük a lelkeket és anyagokat, amik majd mindenféle fejlesztésekhez használhatók. A kasza mellé többféle egyéb fegyvert is lehet majd fel- és megvenni, ha szerencsésen rájuk találsz, de egyszerre csak kettő lehet nálad. Ráadásul egy jólelkű koporsó az iroda egyik elrejtett zugában még hasznos átkokat is kínál, amik változatos extrákat jelentenek. Azt persze nem árulja el a jótevő, hogy ezek közül melyik átok tud váratlanul visszacsapni rád...
Béke poraidra
Amint egy szintet befejeztél – jellemzően egy kisebb főgonosz, vagy terjedelmesebb csapat legyőzése után –, túlvilági lift várja, hogy melyik gombját nyomod meg, ami alapján a 3 véletlenszerűen felbukkanó, halálos szakosztály egyikére visz következő utad. Itt közrejátszik a szerencse, bizonyos emeleteken ugyanis boltokat találni, ahol (következő halálodig) felfejlesztheted fegyvereid és képességeid, máshol viszont az átlagnál nagyobb kihívást jelentő bossokat, akik szívesen segítenek hamar nulláról újrakezdeni az utat. Sajnos az átlag irodista ellenfelek közt nincs óriási változatosság, talán 4 típust lehet elkülöníteni, így inkább csak a főellenségek csempésznek frissességet az élménybe. Ez a fajta hiányérzet jellemző magukra a pályákra is: mintha túl kevés (halál utáni) élet lenne az irodában, a szintek dekorja hiába bájos, de nem sokban különbözik, és valamiféle háttérzene is kifejezetten jól jönne, hogy megtörje a rutint. Mindezt persze egyelőre betudjuk annak, hogy a játék várhatóan egészen év végéig Early Access státuszban marad, kiforratlanságain pedig a fejlesztők folyamatosan dolgoznak, amiben a korai játékosok visszajelzése is óriási segítséget jelent.
A fő probléma jelenleg talán a gyógyulási rendszer, illetve annak kegyetlen mivolta: életerőd egy részét minden találatnál permanensen elveszíted, de a visszatölthető részt is rettentő ritkán van esély gyógyítani. Aki élvezi a Dark Souls jellegű, jóformán kilátástalan nehézségi fokozatú kihívásokat, annak persze ez nem probléma, de az egyébként is erősen átmeneti jellegű fejlesztések és a hamar monotonná váló ellenfelek mellett engem elkezdett zavarni. A fejlesztések körül viszont egy okos megoldás is van a játékban, ugyanis a kezdetben elérhetetlenül drága fegyvereket és ételeket egyre jobban leárazzák, ahogy elérsz bizonyos kisebb célokat (X számú lélek begyűjtése, Y ellenfél többszöri lecsapása, meg ilyesmik).
A végtelen számú újrajátszásnak hála tehát egy idő után már talán nem érződik úgy, mintha a Halál saját irodájába való visszatérés az abszolút nulláról kezdést jelentené. Az egyébként igen szerethető mellékkarakterekkel való interakciók is változnak, néha még kommentálják is legutóbbi eredményeidet, és ahogy elkezded megtanulni a mini-bossok trükkjeit és a különböző osztályok jellemzőit, egyre ismerősebbé és kényelmesebbé válik az iroda. Ebben a papírmunkával elárasztott túlvilágban komoly potenciál van, hibái ellenére már most is kegyetlenül szórakoztató, és a fejlesztők ígéretei szerint minden szempontból javul a következő hónapokban, bár nem hiszem, hogy tudna ennél (sötéten) bájosabb lenni. Egy igazán ígéretes Early Access-játék, amin azonban egyelőre érződik a kiforratlanság.
