Úristen, ez egy tévé? – lepődtem meg, mikor csöngetett a futár, és megláttam a hatalmas dobozt az LG-től. Bevallom, valahogy kisebbre számítottam, noha a 48 hüvelykes kijelző már gyanúra adhatott volna okot. Az első feladatom tehát az volt, hogy valamiképp oldjam meg a logisztikát a kis lakásban, majd miután beügyeskedtem a monitort (mert igen, ez bizony tényleg egy monitor!) a szobába, megkezdődhetett a kibontás. Közben elmerengtem azon, hogy annak idején korántsem volt még ennyire telített a piac, ha az ember monitort akadt vásárolni – a ’90-es években konkrétan még eltérő színek sem akadtak. Ma már szinte évente tör be valami új trend (most épp az ívelt monitorok mennek nagyot), szóval elmondható, hogy a világ – és persze a technika – nagyot fejlődött. Ez pedig mindenképp örvendetes!
Az LG előtt nem újdonság az OLED, ugyanis 2014 óta számos tévéjükbe beleteszik. A monitorok világába ezt a variációt azonban csak 2021-ben hozták el, előtte valamiért hosszú ideig kimaradt – sanszos, hogy az indok a beégés lehetett. A beégést ugyanis könnyen el lehet kerülni a tévék esetében, ahol szinte folyamatosan változik a kép, egy monitornál viszont sokkal nagyobb a kockázat, pláne, ha az ember több órán keresztül egy Word-dokumentumot tart megnyitva (hello, szerkesztői élet!). Az LG két éve állt elő az LG 32EP950 monitorral, akkoriban igen borsos áron. A gyártó lényegében ezzel lépett be az OLED-monitorok piacára, és a hatás nem is maradt el. Kíváncsi voltam, hogy az LG 48GQ900-B mennyiben mutat fejlődést, illetve, hogy mennyire más élmény vele egy-egy videójáték, hiszen az LG leszögezte, hogy ezt a modellt kifejezetten a játékosoknak szánta.
A monitor V-alakú fémtalppal rendelkezik, ami oké, hogy stabil, de cserébe nem is lehet dönteni vagy forgatni. A hátlapon található három HDMI 2.1, két USB 3.0, egy DisplayPort 1.4, egy USB Type-B és még digitális optikai hangkimenet is. Érdekesség, hogy hátul két oldalt még ARBG LED-ek is helyet kaptak, amikkel némi (színes) világítást lehet beállítani. Extrába jár mellé egy távirányító, aminek mondjuk, a dizájnja elég fapados, de legalább a menürendszerben való navigálást elősegíti, ugyanis magán a monitoron semmiféle kezelőpanel nem kapott helyet – ez mondjuk, elég fura. Maga a panel 4k-felbontású, WOLED típusú, 92,66 ppi pixelsűrűséggel. A 47,5 hüvelyk – mint említettem – elég tekintélyes méretű, szóval érdemes a vásárlás előtt megbizonyosodni róla, hogy biztosan el fog férni az asztalon. Ha nem, akkor természetesen falra is szerelhető, amihez egy 300 x 200 milliméteres (VESA-szabvány) konzol kell. Én nem szeretem manuálisan állítgatni a különféle értékeket – legyen az fehéregyensúly, kontraszt, vagy bármi más –, ezért mindig örülök az előre beállított profiloknak. Jelen esetben hat áll rendelkezésre: FPS, Gamer 1, Gamer 2, Reader, RTS és Vivid. Mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet, nekem személy szerint a Gamer 2 jött be leginkább.
A maximális képfrissítési frekvencia 138Hz, de támogatva van a G-Sync, a VRR és a FreeSync is, a HDMI 2.1 portoknak hála pedig akár a konzolt is rá lehet kötni. Elsőként a Hogwarts Legacy-val tettem egy próbát, és valami elképesztően szép színeket kaptam, a varázslatos vidék pedig éjszaka is gyönyörűen festett, a Roxfortról már nem is beszélve! Rápróbáltam a Red Dead Redemption 2-re is, ami ugyan 2018-as játék, viszont a mai napig megállja a helyét, ha a látványról van szó. Nem kellett csalódnom, a monitor nagyon szépen kiemelte a színeket: a zöld erdők, a kék égbolt, vagy a messzeségben húzódó, fehér hótakaróval borított hegyláncok szinte lemásztak a képernyőről. Ha már szóba került korábban a mellékelt távirányító, akkor megemlíteném, hogy azzal a beépített hangerőt is lehet szabályozni. Bekerült ugyanis egy-egy 20 wattos hangszóró, amik tisztességes hangerővel szólnak, de egy rendes hangrendszertől azért természetesen igen messze állnak. Amiről érdemes még szót ejteni, az a Black Stabilizer (Feketestablilizátor) funkció, amely direkt figyeli a legsötétebb részeket, mondjuk, játék vagy filmnézés közben, és képes automatikusan megnövelni a fényerőt. Jópofa extra, ahogy az OnScreen Control alkalmazás is, amivel szintén saját kezűleg lehet módosítani a beállításokat, ha valakinek erre van igénye. Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az LG annyira ráfeküdt a gamer-vonalra, hogy akad beépített fps-számláló és célkereszt is. Sajnos a magyar nyelv nem támogatott.
Oké, oké, de mennyi az annyi? – kérdezhetnéd. Az LG 48GQ900-B olyan 430 000 és 700 000 forint között mozog, ami nem olcsó, de még mindig jobb arány a cikk elején említett LG 32EP950-hez képest, ami annak idején közel másfél millió forintos ajánlott fogyasztói áron jött be az országba. Azt sajnálom, hogy nem lehet dönteni/forgatni, a monitoron elhelyezett kezelőpanel hiánya szintén fájó pont, és maga a hangzás sem a legjobb, viszont ezektől eltekintve a 48GQ900-B olyan képminőséget produkál, hogy letettem a hajamat. Elképesztően szép színeket kapsz, fantasztikus részletességgel és HDR10-támogatással, amit megkoronáz a Black Stabilizer funkció és a könnyen kezelhető menürendszer. Azt viszont számításba kell venni, hogy az LG 48GQ900-B nem kicsi – ez már tényleg egy tévé méretű cucc. Át kell gondolni, hogy elfér-e az asztalon, és hogy elsősorban mire használná az ember, mert irodai munkára például semmiképp nem tudnám ajánlani, hogy egy ekkora monstrumot bámulj 60-70 centi távolságból – játékra viszont tényleg tökéletes választás lehet.
