Hihetetlen belegondolni, hogy a 2016-os PS VR már 7 éve a piacon van, mégis, érzetre megmaradt bazári mutatványnak, magát az ipart nem forgatta fel, sőt a gamer szokásokat sem kifejezetten változtatta meg. Bár önmagában a VR ilyen karriert futott be, hiszen még a tavalyi Gamescomon is olyan játékokat próbálgattam, amik nagyjából a régi, olcsó arcade élményt élesztették újra, de annál többre nem voltak képesek. Valamiért mégis kíváncsi lettem az utódra, a beharangozók által már jóval erősebbnek és izgalmasabbnak jelzett PS VR2-re, amely bár első blikkre sem olcsó, mégis, egy PS5 birtokában összességében máris barátibb árfekvésben helyezhető, mint egy gamer PC + minőségi VR-rendszer kiépítése. De vajon fel is tud nőni mellé?
Kompakt, minden sallang nélkül
A dobozt kibontva már-már meglepő, hogy mit találunk annak belsejében, elvégre nincs egy rahedli kábel, nincs kismillió táp, bármilyen más kiegészítő: mindössze a fejre helyezhető VR-készüléket kapjuk, két irányítóval (PlayStation VR2 Sense), egy USB-C kábellel, egy sztereó fülhallgatóval és a leírással. Ennyi? Bezony, a lényegében egyetlen nélkülözhetetlen kábel magába a készülékbe van beépítve, ezt a PS5 elején lévő aljzatba dugjuk be, így biztosítva a kapcsolatot és az áramellátást, és a szemüveg rész alatti bekapcsoló gombra pöccintve már életre is kel a hardver, és megjelenik a képernyőn a bevezető szöveg, amire rányomva nekiállhatunk a beállításoknak.
Minden testreszabható, minden aprólékosan beállítható, de maga az indulás is csak 10 percet vesz igénybe. Elsőre a felhelyezést kell kiismernünk, hiszen két gombot használunk hozzá, egyfelöl a szemüveg-homlokrész jobb felső részén, valamint a fejpánt hátulján lévőt, mivel ezekkel enged ki az egység úgy, hogy kényelmesen felvehessük a kiegészítőt, majd a fejünkre igazítva állítsuk be, végül a fejpánt hátulján lévő egységgel tekerjük be, amivel rögzítjük is. Emellé ott a két VR2 Sense (ezekhez kell az USB-C töltőkábel), amiket a csuklónkon rögzítünk a pántokkal, majd értelemszerűen rámarkolunk az irányítókra, és már minden megy is, mint a karikacsapás. A beállítások során a PS VR2 mindent magától megcsinál, csak néhány utasítást kell követnünk, ami automatikusan magyar, a rendszerhez igazodva. Többek között feltérképezi a szobát, amihez csak körbe kell forgatnunk a fejünket, miközben a külső kameráknak hála mi magunk is látjuk a külvilágot, ahogy azt is, ahogy a VR-szemüveg felismeri és elkülöníti a tereptárgyakat. Ezután a belső kamerákkal a szemmozgást is leköveti, vagyis tényleg érzékeli, merre nézünk, ami nagy segítség a játékok során is. Ezt követően lényegében készen is vagyunk, a hasznos játékteret ideális méretre szabhatjuk, de ha például ülve szeretnénk játszani, ami a legtöbb játékkal kompatibilis, csak egy kisebb, kijelölt körben kell ülnünk, ami nem igényel olyan nagy teret. Ha pedig mindez megvolt, már jöhet is a játék.
De mi fut rajta?
A kezdő kínálat számos játékát megnéztük, kezdve a már teszt formájában bemutatott Horizon Call of the Mountainnel a Moss: Book 2-n át a Zombieland: Headshot Feverig és a Kayak VR: Mirage-ig, olyan szimpla, kisebb és felújított játékokat is kipróbálva, mint a Rez Infinite vagy a Tetris Effect: Connected. Az biztos, hogy minden forma és fajta VR-program megtalálható a kínálatban, ugyanis a What the Bat? és a Rez/Tetris Effect párosa például összehasonlíthatatlan a komolyabb játékokkal, de már ezekkel is nagyon jól lehet szórakozni. Előbbi például egy szimpla baseball ütögetés, ahol az ütőt kell jól lendíteni (talán ez a legnagyobb helyigénnyel rendelkező játék jelenleg), miközben őrült feladványokat kell kitalálni és megoldani, sokszor igen vicces eredménnyel, míg a Rez és a Tetris esetében inkább csak az a pláne, hogy ott vagyunk a játékban, nem kívülről irányítjuk, sőt ezek hasonlítanak leginkább arra, amit a ‘90-es években VR-ként mutattak be a sci-fi és egyéb filmek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden ugyanúgy történik, mint alapesetben, de a játéktér kitölti a látóterünket, így tényleg ott érezhetjük magunkat a tenger mélyén, vagy a kibertérben repkedve.
Kicsit komplexebbek az olyanok, mint a Drums Rock és a Kayak VR: Mirage, bár ezek sem kifejezetten összetett darabok. A Kayak VR egyébként egy-egy helyszínén baromi jól néz ki, ráadásul kifejezetten relaxálós játék, hiszen a megszabott utak és versenyek mellett különböző kontinenseken és égtájakon evezhetünk, akár teljesen szabad módban, így felfedezve a vizeket, többnyire választható nappali és esti időben, néha akár még viharban is. Márpedig egészen ellazító élmény, ahogy hajtjuk a vizet, a jéghegyről pedig egy pingvin les ránk, vagy az, ahogy a dzsungel fáinak árnyékában sodródunk, esetleg mikor a viharban a villámok csak még jobban megvilágítják a távoli világítótorony falát.
A dobolás pedig szimpla, színtiszta szórakozás, pláne, ha valaki kedveli a rockzenét, hiszen az Evanescence Bring Me to Life-jától az I Love Rock'n Roll-ig minden megtalálható a repertoárban, még a Mirror Mirror is a Blind Guardiantől. Más kérdés, hogy kici, occó, kínai verzióban, avagy mások által előadva, de a Supra Hits és Filmzenék magyarul hazájában ez talán már nem okoz akkora meglepetést. A zenék többnyire így is egész jók, felismerni a klasszikusokat, dobolni pedig hihetetlen élmény. Eleve, a két dobverőt itt is a vállunk mögül kapjuk elő, majd ha háromszor összecsaptuk őket, kezdődhet a dobolás, ami idővel egyre komplexebbé válik, azzal együtt pedig egyre élvezetesebbé, lényegében mindenben a Guitar Hero-iskolát visszaidézve.
Még egy fokkal ütősebbek az olyan címek, mint a Moss: Book 2, a Star Wars: Tales from the Galaxy's Edge – Enhanced Edition, a Zombieland: Headshot Fever, vagy a már megidézett Horizon Call of the Mountain. Utóbbiról már elég szó esett, de az egyértelmű, hogy a PS VR2 egyik legfontosabb húzócíme jelenleg, ami mellett azonban a többi is bőven említésre érdemes. A Zombieland: Headshot Fever a film alapján készült, a jól ismert szereplőkkel, akiket irányítva lövöldözhetjük végig a pályákat, melyeken különböző élőhalottak támadnak ránk minden sarokból és irányból. A mozgás pillantásra/gombnyomásra működik, a fegyverhasználat elképesztően intuitív és pontos, így nagyon élvezetes lőni, főleg, hogy van egy adrenalin-löket, amivel az időt is lelassítjuk. Az újratöltés két mozdulat, szóval minden a legolajozottabban működik, ami kell is a zombimészárláshoz. Az előző generációból átmentett és felújított Moss: Book 2-ben egy varázslatos kalandot élhetünk át a cuki kisegér főszereplésével, akinek mozgását kívülállóként nézhetjük végig, majdnem úgy, mintha egy diorámát csodálnánk, miközben segítjük a kis rágcsáló mozgását. Inkább logikai, mintsem ügyességi játék, de harcolni is kell, és mindkét mechanika nagyon-nagyon jó, minden elképesztően hangulatos, egészen látványos grafikával. A szintén átdolgozott Star Wars: Tales from the Galaxy's Edge – Enhanced Edition pedig a már jól ismert univerzumot mutatja be, ezúttal kicsit másképpen, egy hajóról indulva, majd egy támadást követően bejárva a korábban már látott helyszíneket, beszélve vagy találkozva számos közkedvelt szereplővel, akiknek így egy másik oldalát is megismerhetjük. Ennek a játéknak is vannak jó tulajdonságai, de sajnos ezt éreztem a leggyengébbnek a komolyabb címek közül, ami természetesen így sem jelenti azt, hogy rossz, de nem is hibátlan.
És hogy mi eddig a csúcs? Nos, egyértelműen a PS VR2 megjelenésének napjára frissített Gran Turismo 7, amely nemcsak abban változott, hogy VR-ban nézhetjük meg kívülről és belülről is a járgányokat, mielőtt bármelyiket megvásárolnánk (majd a garázsban ugyanúgy beleülhetünk), de bizony a versenyek során is a kormány mögé ülve vezethetünk, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Természetesen teljesen belátjuk a terepet, jobbra és balra pillantva a környezetet is szemrevételezhetjük, illetve kezeinken és karjainkon felül a testünk is létezik, még ha nem is teljesen realisztikus formában – ahhoz mégis tökéletes ez a megoldás, hogy tényleg az autóban érezzük magunkat, a vezetés élménye pedig szó szerint realisztikussá váljon. Ha csak egy játékot szerzel be PS VR2-höz, az mindenképpen a GT7 legyen, ha pedig már megvan, ne is gondolkozz a kiegészítő beszerzésén.
Ez a VR forradalma?
Forradalomról ugyan felesleges lenne beszélni, de az tény, hogy a PS VR2-vel a Sony most már egyértelműen az élvonalba került, és az otthoni VR-élmény egy új dimenzióját kínálja a PS5 mellé. Ugyan mélyen a pénztárcába kell nyúlni érte, hiszen nagyjából 250 000 forintos ára nem kevés, de ha azt nézzük, hogy cserébe milyen élményeket kaphatunk, máris megéri az árát. Pláne, hogy más, PC-s szemüvegek is hasonló árban mozognak, csak azok mellé olyan gépet kell még összerakni, ami meg is birkózik a technológiával. A két 2000 × 2040 méretű OLED kijelző által nyújtott kiváló minőségű képek nagyon jól mutatnak, kimondottan látványosak, nem mellesleg az eredeti PlayStation VR headset felbontásának négyszeresét hozzák el, ezzel egyenletes vizuális élményt nyújtva akár 120 fps mellett is. És ugyan a kis sztereó fülhallgatótól sokat nem várnánk, a hangtechnika is rendkívül dinamikus, mindig igazodva az élményhez, amire még a fő egység és az irányítók rezgése is rásegít.
Mindent összevetve egy remek kiegészítővel van dolgunk, ami végre a korábbi kábelrengetegnek is búcsút int, így egy kisebb otthonba is nyugodtan ajánlható. A PS VR2 lényegében a VR-nak, ha nem is a jövője, de mindenképpen a remek jelene, ami még csak most startolt el, de máris képes rá, hogy kenterbe verje az eddigi próbálkozások egy jelentős részét. Árához képest kiemelkedő élményt nyújt, filmezéshez is megfelelő (egyedül a moziterembe képzelhetjük magunkat), a játékok is nagyon szórakoztatók rá, az exkluzívok pedig minden téren kiemelkedőek, avagy a hardver végre simán kimozdult abból a zónából, melybe a bazári mutatványokat sorolhatjuk, emiatt pedig kíváncsian várjuk a rendszer későbbi játékait, illetve bizakodva tekintünk a jövőbe.
