Már decemberben is volt alkalmunk futni egy próbakört a Sony új kontrollerével, bár akkor csak nagyjából két órán keresztül próbálgathattuk a Sony Magyarországnál, hogy mire képes a videójáték-vezérlők új generációja. Nemrég viszont kaptunk egy Edge-et otthoni tesztelésre, és ismét engem ért a megtiszteltetés, hogy hazavihettem. A doboz lényegében ugyanakkora, mint egy DualSense esetében, viszont benne a lapul a dizájnos kis tok, ami ráadásul zipzáras. Ez elég masszív már önmagában is, így a kontrollert is sokkal könnyebben hordhatod ide-oda, persze a belső kialakítás miatt akár másik kontrollert is belepakolhatsz (legalábbis a Sony-tól): a lényeg maga az egyszerű hordozhatóság, illetve a pormentes töltés. Igen, ezt is megteheted, ugyanis a tok úgy lett kialakítva, hogy a töltőkábelt bedugva az pont érintkezik a kontrollerrel, így lényegében – ha van elég helyed – a tokban tartva töltheted a vezérlőt. Nem tudom egyébként, ki hogyan oldja meg, hogy a kontrollerei ne legyenek kitéve a szobában szálló pornak, én speciel korábban szépen letakargattam őket egy védőronggyal – szerencsére ez már a múlté.
Szóval maga a tok hasznos és kényelmesen hordozható, de mi a helyzet a belső tartalommal? Maga az Edge továbbra is dizájnos, érzetre egy picit nehezebb az alap DualSense-nél, viszont túl sok különbséget első pillantásra nem igazán vehet észre az ember. Oké, az analóg karok alá került Fn-funkciógombok feltűnhetnek, de semmi extra. Közelebbről szemügyre véve azonban már előjönnek az újdonságok. A touchpad például a Sony védjegyének számító X, Kör, Háromszög és Négyzet ikonokat kapott, a kontroller hátulján pedig egy-egy csúszkát fedezhetsz fel, amikkel a ravaszhosszt lehet állítani. Ugyebár a legtöbb játék (főként, amik nem a Sonytól kerülnek ki) nem engedi teljesen testre szabni a ravaszok behúzásának erősségét. Csak be-, illetve kikapcsolhatod a funkciót, és ennyi. Nos, az Edge-nek hála immár játékon belül bármikor tudod mindezt variálni és nem is kell hozzá kilépned a menübe. Ha zavar egy játékban, hogy lövöldözésnél szeretnéd kihasználni a ravaszhossz beállításait, azonban, mondjuk, járművezetésnél már megfájdul tőle az ujjad, akkor egyetlen pillanat alatt finomíthatod, vagy teljesen kikapcsolhatod a funkciót.
Ha már a kontroller hátuljáról van szó, itt megakadhat a szemed egy kicsike Release csúszkán, éppen legalul. Hiszed vagy sem, ez az Edge kontroller legfontosabb feature-jének a kulcsa. A Release eltolásával ugyanis lepattinthatóvá válik az elülső, fekete előlap, és kiszedhetővé válnak az analóg karokat tartó karmodulok. Miért jó ez? Nos, annak idején én szépen belefutottam egy olyan DualShock 4-es kontrollerbe, melyet boltból vásároltam, otthon magam bontottam ki a dobozából, és első használatnál máris driftelt a jobb analóg. Ez azt jelenti, hogy az adott kar önálló életre kel, majd játék közben össze-vissza forog a kamera, vagy magától megy előre a karaktered – angolul a drifting kifejezést használják rá. Mivel sikeresen elkavartam a garanciát, és nem akartam egy nap után rögtön szervízbe vinni, inkább ebayről rendeltem hozzá megfelelő alkatrészt. Egy hét alatt meg is jött, majd otthon nekiálltunk, maszekban szétszedni a kontrollert és házilag kicserélni a kart. Erre elment egy fél nap, szóval roppant macerás volt az egész folyamat.
Ennek mostantól vége. Két lépésből ki tudod szedni az analógokat tartó modulokat, és ha bármelyikkel is problémád lenne, akkor nagyjából 10 000 forintos áron tudsz venni egy újat (persze csak ha már nem él a garancia). Ugyanitt tudod cserélni a karkupakokat is, amik az alap DualSense kupakjai mellett a régi PlayStation konzolokat idéző dizájnt kaptak, és ezek között is akad magasított változat. Pofon egyszerűen lepattinthatóak a régiek, és felhelyezhetőek az újak, szóval ez sem jelenthet különösebb problémát. És akkor jöjjenek az extra gombok, hiszen ezek is a lényeges újítások részét képezik. A kontroller hátuljára egy laza mozdulattal bepattintható egy-egy extra gomb. Ezekből kétféle van a tokban: egy pár kisebb, amik tényleg a klasszikus gombokra hajaznak, és egy pár hosszabb, amik inkább afféle karokként teljesítenek jó szolgálatot. Én továbbra is az utóbbiakat tudom elsődlegesen ajánlani, hiszen ezeket hátulra betéve éppen a gyűrűs- vagy kisujjad útjába esnek, szóval egy kis minimális mozdulattal már le is nyomhatod őket.
Itt jön a képbe a gombok egyedi kiosztása. Ezt már szoftveresen kell megoldanod, de igen részletes tutorial van hozzá, amint először PS5-höz csatlakoztatod az Edge-et. A lényeg az, hogy a touchpad kivételével minden egyes gombot átvariálhatsz. Megváltoztathatod a funkciójukat, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatod őket. Annyira pro vagy, hogy védekezés nélkül speedrunnolod az Elden Ringet? Tessék, kikapcsolhatod a védekezés gombot! Másik gombra tennéd a lopakodást a The Last of Us Part 1-ben? Egyszerűen megteheted! Számos variáció áll rendelkezésre, így mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbb beállításokat. Összesen 30 vezérlőprofilt lehet elmenteni a konzolra, szóval bőven lehet kísérletezni – ezekből hármat lehet betenni az Fn-gombokra, amolyan gyors elérésként. És bizony itt lehet megadni a hátsó extra gombok funkcióját is. Több helyen olvastam, hogy sokan a futást tették rá a Warzone 2.0-ban, de kérdem én: minek? A játékban alapból beállítható a folyamatos futás. Az újratöltés vagy a közelharc már sokkal hasznosabb. Ezeket szépen be tudod állítani valamelyik hátsó gombra, majd játék közben elég csak picit meglöknöd, és máris érezheted a hatását. Roppant kényelmes megoldás, és valóban hasznos kiegészítés az alap gombok mellett.
Olyan játékokat próbáltam még ki a teszt alatt, mint a God of War Ragnarök, ahol a futást tettem a jobb hátsó gombra. Nekem néha picit zavaró, hogy ehhez az egyik analóg-kart kell lenyomni vagy lenyomva tartani, szóval átcseréltem az egészet, így Kratos immár vígan sprintelt, úgy, hogy nekem a vezérlő elején bármihez is hozzá kellett volna nyúlnom. Rápróbáltam a Deathloopra és a Metro Exodusra is, és mindkét játék esetében találtam olyan átállítható apróságokat, amik sokkal könnyebbé, úgymond fluidabbá tették a játékmenetet. Lehet ez egy gránát eldobása, a fegyverválasztó képernyő, vagy akár szimplán csak a guggolás, de parádés, hogy a Sony mennyire jól ki tudta alakítani az extra gombok helyét ott, ahol korábban nem is vártam volna.
További kényelmi funkció, hogy a gyorsgombok + D-pad nyomogatásával a hangerőt lehet szabályozni, ha éppen fülessel játszol (a beszéd-, illetve a játék hangerejét lehet velük növelni vagy csökkenteni), és ha valaki nagyon mélyen bele akar nyúlni a finomhangolásba, akkor szoftveresen simán megteheti. Olyan extra dolgok várnak rá, mint például az analóg karok holtjátékának legapróbb részletekig történő beállítása, amivel szintén lehet tenni a driftelő karok ellen, noha hiba esetén nyilván a teljes csere a javasolt megoldás. Ezúttal huzamosabb ideig teszteltem a kontrollert, és továbbra is csak azt tudom szajkózni, hogy megéri az árát. Igen, egy kissé valóban borsos ez az ár, ugyanis nagyjából 100 000 forint környékén mozog egy Edge, viszont még mindig úgy gondolom, hogy hosszú távú befektetésnek abszolút jó választás lehet. A kontrollereknél általában az analóg karok hibásodnak meg a leggyakrabban, és az Edge esetében ezt két mozdulattal cserélni lehet. Olyannyira építettek erre a funkcióra, hogy külön üres hely van a kontroller tokjában egy plusz karmodulnak. Ha a DualSense Edge egy kicsit is felkeltette az érdeklődésed, akkor ne habozz a beszerzésével!
