Valamikor 2006 környékén volt már egy Razer egerem, méghozzá az első DeathAdder, ami az akkori Counter Strike-őrület kellős közepén végül nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeimet. Ezzel a márka az én szememben egy kicsit lerázta magáról a hype-ot, és csak valamikor a 2010-es évek közepén tértem vissza a Razer infrastruktúrához, amihez időközben több billentyűzetem és egyéb kütyüm is csatlakozott. Most pedig az ölembe pottyant a Basilisk V3 Pro is, amely az egerekre kényes kezemet már az első pillanatokban meleg hájjal kenegette.
Dögös sárkánygyík
Az eszközből én a fehér kiadást kaptam, ami már a puszta megjelenésével is azt sugallja, hogy ő bizony nem az átlag kategóriába tartozik. Mind küllemét, mind pedig ergonómiáját tekintve egészen más ligában játszik – a perifériák hifi kategóriájának képviselője, szűk rétegnek szánt luxus móka. A felületek textúrája, a gombok érzése, az úgynevezett "smart-reel" mechanika az egér kerekénél mind azt súgja: most „valami más” van a kezedben! A Basilisk V3 Pro elsőszámú pozitívuma, hogy minden egyes kézmozdulatodat és gombnyomásodat egyfajta prémium érzettel ruházza fel, ez a hatás pedig több hét múlva is pontosan ugyanúgy érződik, mint az első alkalommal.
És az imént olvasott sorokkal még csak a hétköznapi használatot érintettük: böngészés, munka, Office, egy kis DAW, ezután jöhet a lényeg, tehát maga a játék. Ebben a tekintetben pedig mindegy, hogy mi pörög épp (CS:GO, The Witcher 3: Wild Hunt, valami retró, esetleg egy régi kedvenc stratégia), a Basilisk V3 Pro minden környezetben jól érzi magát. Pontos, precíz és kényelmes – tehát az alkalmazásának megfelelő funkciókat is magas minőségben képes kiszolgálni.
Elemeiben is elementális
Mint azt a Razer prémium eszközeitől már megszokhattuk, a Basilisk házába is a legmagasabb polcról válogatták az alkatrészeket. Az egér lelke, a szenzor, például egy Focus Pro 30K darab, ami akár 30 000 DPI-s felbontást is tud, 750 IPS és 70 G mellett. Ember (vagy droid) legyen a talpán, aki ezt a finomkodást le tudja követni. Alap beállításban a 30K-s felbontást be sem tudjuk kapcsolni a DPI váltóval – ez talán mindent elmond az extrém képességekről. A szenzor egyik előnye, hogy nemcsak a hagyományos egéralátéten érzi jól magát, de például (és ezt most tapasztalatból mondom) egy karácsonyi abroszon is képes remekül teljesíteni. Ezt az úgy nevezett "smart tracking" algoritmusnak köszönhetjük, ami még kellően vastag üveglapon is jól tartja a lekövetést. Ráadásul a finom mozgást is egyfajta okos-szinkronizálással követi, ami miatt kevesebb interpolációra vagy átlagolásra van szükség, ez pedig azt eredményezi, hogy az olvasási út lesimul. A Razer azt állítja, hogy ez a világ legjobb egérszenzora, amihez kézmozdulataink jellegétől függően, ultra-finom, 26 szintű kiemelés/levágás opciót is lehet kalibrálni. Ez szerintem szintén nem az átlag felhasználóknak lett kitalálva, szóval továbbra is a hifi kifejezéssel élnék. Kétlem, hogy sok olyan ember létezne, aki ezt a finomkodást az érzésen és intuíción túl tudatosan is tudja alkalmazni.
Egyébként a többi részletbe sem lehet komolyabban belekötni. A vezeték nélküli módhoz például tudunk Bluetooth kapcsolatot alkalmazni, de ott van a csomagban a Razer saját, nagyon alacsony késleltetést lehetővé tevő HyperSpeed Wireless modulja és funkciója is. Megmondom őszintén, én szeretem a vezetékes megoldást, viszont, ha gyorsan akarom a táskába tenni a cincogót, az egér mellé kapott kábel Speedflex textil bevonata kicsit könnyen tekeredik és csavarodik. Amúgy a vezeték nélküli mód is elég jól van optimalizálva – egy töltéssel a Razer (a hatékony alkatrészek miatt) 90 működési órát ígér. A periféria egyébként kompatibilis a Razer Mouse Dock Próval is, ehhez azonban egy Charging Puckot (a Razer kis csatoló korongja) is vennünk kell hozzá, a készülék aljában található gyári műanyag korong ugyanis csak egy dummy idom, nincs funkciója.
Gombok, pikkelyek, miegymás
Az aktuátorok tekintetében a minőségi switchcsek mellett a görgőt is hamar megszerettem, az ugyanis dinamikusan érzékeli, hogy mennyire akarod tekerni, és aszerint lágyítja vagy keményíti a forgás taktilis hatását. Mondjuk a szabad pörgést ilyenkor kicsit túl hamar bekapcsolja, de ez legyen a legnagyobb gondunk. A szabad futás amúgy egy gombnyomásra is bekapcsolható, ilyenkor a kerék forog, mint a veszedelem. A görgő pedig még oldalra is képes dőlni, csak hogy ebben is legyen valami furfang. A szokásos DPI-kapcsoló mellett egyébként az egér három plusz gombot is kapott. És bár felülről, oldalról, igazából mindenhonnan hiányzik a kütyü dizájnjából a klasszikus szimmetria, a közepes méretű jobb kezemnek mindenhogy jól esik a bazilikusz hátára nyúlni.
Természetesen ez a Razer-termék is Chroma-kompatibilis, a Synapse 3 applikáció pedig segít eligazodni a színezésben és a profilozásban. Ha van már Razer-terméked, könnyedén, jó kis ökoszisztémává áll össze az egész. A profil amúgy a készülék alján található gombbal váltható, és itt tudjuk a kommunikáció módját is beállítani. Tartósság? Nos, ez az a pont, amire nem merek semmit sem írni – a teszt során nyilván nem volt problémám az eszközzel, de a fórumokon mindig akadnak rémhírek 1-1 önmagát megmakacsoló jószágról, szóval a tervezők rátermettségét itt is a hosszútávú működés fogja bizonyítani.
Édes méreg
A bazilikusz bibliai értelmezésében a luxus, a pazarlás megtestesítője. A Razer Basilisk V3 Pro ára tényleg mutatja, hogy nem az átlag felhasználó számára készült, és a profik (már ha technikai értelemben annak nevezhetünk valakit) sem biztos, hogy ki tudják használni az összes nagy számot, amit a marketingesek a dobozra írtak. De, és itt jön az a bizonyos „de”: már az átlag felhasználás közben is érződik a precizitása, fogásának, gombjainak minőségi mivolta, és ezt az érzést a hónapos tesztidőszak során sem veszítette el a sárkánygyík. Ha belefér a keretbe, és ha tényleg komolyan veszed a perifériáid, akkor a Razer Basilisk V3 Pro könnyedén a te egered lehet!
