Megfejtettem a titkot, hogy miért is Kraken a Razer Kraken. A szóban forgó név eredetileg egy jószágé a dán és norvég tengerész mendemondákból, nagyjából a 18. század óta. A beszámolók szerint egy hatalmas, a hajókat egyben víz alá rántó, nyolckarú cephalopod, magyarul lábasfejű – ezek közismertebb formái a kalmár vagy a polip. Előbbinek tíz, ám utóbbinak pontosan nyolc karja van, és a Razer fülese éppen ennyi, egészen pontosan 7+1 irányból szórja fejünkbe a hangot (hét szatellit és egy mély). Na persze, csak virtuálisan, és azt is csak feltételekkel, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mint két tojás
A Razer Kraken V3 X elődje aligha meglepő módon a Kraken X, melyre a szó szoros értelemben véve is megszólalásig hasonlít. Ugyanaz a formavilág, ugyanazok a méretek, ugyanazok a szivacsborítású, memóriahabos fülpárnák, és ugyanaz a műanyag, középütt műbőr borítású, szintén memóriahabos fejpánt, melynek külső felén ugyanott húzódik a Razer felirat. Persze ez nem baj, hiszen ami jól működik, azt nem kell megjavítani, tartja a népi bölcsesség. A Razer mérnökei is így voltak ezzel, a Kraken V3 X pedig kényelmes, stabilan áll az ember fején, a fülpárnák nem nyomják el hallószervem kagylóit, ellenben a környezeti zajokat, ha nem is teljesen, de meglepően jól kizárták. A mikrofon szára kellően rugalmas, a látótérben nem zavar és ahogy illik, külön némítókapcsolót is kapott a vég nélkül tekerhető hangerőszabályzó mellé. Ez utóbbi nekem mindig útban volt egy kicsit, valahányszor a füleshez nyúltam, óhatatlanul megpöcköltem, természetesen folyvást felfelé.
Reklámja szerint ultrakönnyű, és igaz ami igaz, kiszolgált és nagy kedvenc HyperX Cloud Core fülesemhez képest valóban könnyebb konstrukció. De tartok tőle, hogy kevésbé is lesz tartós, mégpedig a már említett műanyag fejpánttal kapcsolatban vannak aggályaim. Nem recseg-ropog, viszonylag masszívnak is tűnik, de legrosszabb esetben a fém még mindig előbb hajlik, mint törik, ugyanez a legtöbb műanyagról nem mondható el. Tény, hogy így könnyebb lett, emiatt rá lehet aggatni az “ultrakönnyű” jelzőt, de azért a Kingston termékének gyakori és hoszas használatától sem tört le a fejem, hullt ki a hajam, vagy lettek olyan nyakizmaim, mint egy bikának, pedig azt aztán tényleg folyamatosan a fejemen viseltem.
Új festéssel
Az újonc letagadhatatlan Kraken X-leszármazotti kapcsolatából adódó azonosságai mellett azonban akadnak többé-kevésbé rejtett különbségek, hiszen mégiscsak egy fejlesztett, modernizált változatról van szó. Az első, ami kibontás után rögtön feltűnik, hogy sikerült elhagyni a jó öreg (és általam még mindig jobban preferált, de ez legyen az én bajom) sztenderd 3.5 mm-es jack csatlakozót, amit USB-A-ra cseréltek. Üzembe helyezés után pedig hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a Razer logók a „kor követelményeinek” megfelelően már világítani is tudnak. Hovatovább még nagyobb ünneplésre adhat okot, hogy a Kraken V3 X immár kompatibilis a Razer Synapse szoftverrel is, mellyel egyúttal beépülnek a Razer ökoszisztémába. Vagy mondhatnánk akár spektroszférát is, hiszen a szivárvány minden színében, a lehető legváltozatosabb módon testreszabható effektekkel világítható meg fülkagylónk külső fele.
A Razer Synapse már csak azért is kulcsfontosságú mozzanat, mert a szoftveres 7.1 tárhatású hang csak ennek telepítése, majd regisztráció és egy újabb segédprogram telepítése után kapcsolható be. De ha ez nem lenne elég, akkor a teljes THX-élmény, erősítővel és egyéb hangbeállításokkal további 30 dollárunkba kerül az 50%-os kuponnal együtt is. Úgyhogy ezt az utóbbi a részét most kihagytuk a tesztből, mert nem tekinthető a „dobozból kipakolt” termék részének. Bár a segédprogram csak többszöri Razer-fiók bejelentkezés, és kétszeri újraindítás után volt hajlandó hibátlanul működni, a hangzásbeli különbségek még a nem 7.1-támogatott felhasználásnál is azonnal érzékelhetők. Kikapcsolt állapotban halkabbak, vékonyabbak, de valamelyest tisztábbak a magas- és középhangok; bekapcsolásnál a mélyhangok jobban előtűnnek és teltebbé, robusztusabbá válik a teljes spektrum. Személy szerint nem lettem kifejezett rajongója, zenehallgatáshoz például még nekem sem jött be igazán, pedig nem vagyok egy kifejezett audiofil. Ha pedig kifejezetten olyan alkalmazással használjuk, ami támogatja is a THX 7.1-et, akkor megállapíthatjuk, hogy bár csak szoftveres hókuszpókusz, a két 40 mm-es driverből így is elég meggyőző térhatást sikerült kicsikarni.
Locsolópénz
Jó-jó, de kell ez nekem? Teszi fel magának előbb-utóbb a kérdést az ember, és az igazat megvallva nehéz erre azt mondani, hogy igen, most azonnal. Egyrészt mindezt már láttuk egyszer, és azóta csak drágább lett, cserébe pedig csak egy kis szoftveres mágiát és minimális világítást kapunk, ami aligha igazolja elődjéhez mérten nagyjából tízezer forintos felárat. Pláne, hogy 25 ezer forint magasságában már jócskán akad kihívója. Köztük nem egy olyan, mely ugyan néhány grammal nehezebb, de ránézésre is masszívabb és tartósabb, hangminőségre pedig nagyjából azonos, vagy akár magasabb szinten mozog. Persze nem mondanám rá, hogy rossz, mert egyáltalán nem az, de mielőtt gondolkodás nélkül, akár csak a márkanév miatt lecsapnánk rá, mint óriáspolip a dán vitorlásra, érdemes előbb körülnéznünk a piacon.
