- Tovább romlott Bruce Willis állapota
- Akit februárban frontotemporális demenciával diagnosztizáltak
- A simlis és a szende rendezője szerint mostanra eltűnt az életöröm a színészből
- És már a kommunikációra sem képes
Még tavaly márciusban derült ki, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású színésze, a Drágán add az életed!, Az ötödik elem, a Jól áll neki a halál, az Armageddon és a Hatodik érzék sztárja, Bruce Willis afáziában szenved, ezért is nem tudott már komolyabb szerepeket vállalni az elmúlt években. Idén februárban aztán sikerült pontosítani a diagnózist, így megtudhattuk, hogy a legendás művész a frontotemporális demencia áldozata lett, melynek kezelésére egyelőre még nincs gyógymód. Azóta relatíve keveset hallani a filmes állapotáról, a csendet azonban most egykori jó barátja, Glenn Gordon Caron törte meg, aki sajnos nem szolgált jó hírekkel.
A kép forrása: People
A simlis és a szende (Moonlighting) rendezője a New York Postnak mesélt arról, hogy miként változott meg Bruce Willis az elmúlt időkben. "Elég sokáig tartott, hogy A simlis és a szende felkerülhessen a Hulu kínálatába, de mivel Bruce betegsége lassú lefolyású, így még tudtam vele beszélgetni erről, mielőtt kommunikációképtelenné vált volna. Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldog, amiért a film elérhetővé válik az emberek számára, még ha ezt nem is tudja már kifejezni." Caron minden hónapban meglátogatja a színészt, valamint feleségével, Emma Heming Willis-szel is rendszeresen tartja a kapcsolatot, így teljes rálátása van arra, hogy milyen most a Willis állapota. "Mindig keményen próbálkoztam, hogy a részese maradjak az életének" – folytatta a gondolatmenetet. "Az teszi igazán észbontóvá ezt a betegséget, hogy ha valaha is együtt voltál Bruce Willis-szel, akkor tudhatod, hogy senki se szerette nála jobban az életet. Imádott minden reggel felébredni, és próbált minden egyes percet kiélvezni. Elég nehéz tehát elképzelni, hogy mostanra kvázi külső szemlélővé vált." A mondandóját végül úgy zárta a rendező, hogy bár ő még mindig ugyanaz a személy, az életöröm, ami egykoron átjárta, nemes egyszerűséggel eltűnt. Mi pedig végtelenül szomorúak vagyunk emiatt.
