Az 1800-as évek elején járunk Nyugat-Afrikában. Egy éjszakai jelenettel indít a film, amiben több férfi ül a tűz körül. A mulatozásukat egy csapat harcos amazon töri meg, akik bozótvágókkal, lándzsákkal és egyéb fegyverekkel rontanak rájuk: a holdfény gyengén megvilágítja a kiömlő vért és az éjszaka csendjét hangos kiáltások törik meg. Ezzel indít a The Woman King, amely valós eseményekből táplálkozik. Története szerint a Dahomey királyság veszélyben van, ugyanis az Oyo birodalom és a Mahi törzsek összefogtak, hogy együttes erővel megdöntsék a király, Ghozo (John Boyega) hatalmát. Gyorsan megemlíteném, hogy az agojie-k, azaz a Dahomey királyság elit női harcosai valóban léteztek, a film egyik főszereplője pedig épp ennek az alakulatnak a vezetője, Nanisca (az Oscar-díjas Viola Davis). Az agojie-k elzárva éltek mind a királytól, mind a civil lakosságtól, így letmódjukba, kiképzésükbe és mindennapjaikba akkor kapsz először betekintést, mikor Nawi (Thuso Mbedu) is hozzájuk kerül, miután apja felajánlja ajándékba az ifjú Ghezo királynak. Csakhogy Izogie (Lashana Lynch) meglát valamit Nawiban, és kiáll érte, a makacs lánynak pedig innentől fogva a királyság védelmét kell szolgálnia. Csakhogy egy agojie útja egyáltalán nem könnyű.
Az egy dolog, hogy le kell mondania a családról, nem mehet férjhez és Izogie szerint a szerelmet is érdemes messzire kerülnie, de a mindennapos kemény kiképzés szintén a harcosok fejlődéséhez tartozik. Aki elbukik, arra lehet, hogy még a halálnál is szörnyűbb sors vár: a legyőzötteket adóként felajánlják az Oyo birodalomnak, amely aztán fegyverekért cserébe rabszolgaként eladja őket az európaiaknak. Ez az elnyomás körforgása, amelyet a bűntudattól gyötört Nanisca nagyon szeretne megtörni, de az utolsó szó mindig a királyé. Miközben Nawi egyre jobban beilleszkedik a közösségbe, az ellenséges törzsek a támadásokat szervezik, és megjelennek a rabszolgakereskedők is, hogy beleköpjenek mindenki levesébe.
A The Woman King kifejezetten érdekes történelmi film, még ha a végén ki is írják, hogy a történet legnagyobb része pusztán a képzelet szüleménye. Egy olyan zárt világba enged bepillantást, ahol nem a társadalmi rétegek határozzák meg, hogy kiből válhat a birodalom védelmezője. Mindenki ugyanannyi eséllyel indul, csak van, aki a kiképzés során elbukik. A film legjobb pillanatai, amikor bemutatják ezeknek a harcosoknak a mindennapjait, az életüket két oldal közé szorítva: az egyik a palota, ahol a politikáé, a kereskedelemé és a haditerveké a főszerep, a másik pedig a kinti világ, a birodalom azon része, ahol az ő családjaik is élnek – immár nélkülük. Nawi egy pillanatig sem hiányolja az apját, és az öreget soha többé nem lehet látni, miután lepasszolja a lányát a királynak, amiért az nem hajlandó hozzámenni egy gazdag nemeshez.
Cudar világ volt akkoriban, de azért a The Woman King nem merészkedik olyan területre, ami miatt különösebben korhatáros lenne az alkotás. Meztelenkedés nincs, az erőszak pedig csak a harcjelenetekben ütközik ki, amik szintén elég visszafogottak lettek. Néha a koreográfiát kicsit zavarosnak éreztem, de az az igazság, hogy A rajtaütés és a John Wick-filmek után már hozzászoktam a minőségibb bunyókhoz. Sajnos a speciális effektek sem a legjobbak, a tűz például borzalmasan néz ki, de összességében azért vállalható a VFX, még ha néha ki is lóg a képből a túlságosan képeslapszerű szavanna. Ami kiemeli a filmet az átlagból, azok az alakítások. Viola Davis szenzációs a sokat látott, a múltja elől elbújni képtelen, de keményre edződött vezető szerepében. Thuso Mbedu hasonlóan nagyot megy, de még a Star Wars-filmek Finnjeként elhíresült John Boyega is hatalmasat alakít a helyi király szerepében. Természetesen mindenki ékes afrikai-angol akcentussal beszél, úgyhogy minimum a felirat ajánlott a The Woman Kinghez. Érdekesség, hogy a Fekete Párduc Dora Milaje nevű hadseregét is az agojie-k ihlették, ám a Marvel immár két szuperhős-filmjével ellentétben Gina Prince-Bythewood rendezése nem kapott egyetlen Oscar-jelölést sem. Ettől függetlenül a téma iránt érdeklődőknek mindenképp ajánlott!
Képek forrása: IMDB
