Egy civilizált társadalomban nem veszítheted el a kontrollt. Nem kezdhetsz el csak úgy őrjöngeni az utcán, embereket megütni, vagy egy késsel hadonászni. Aki mégis így tesz, annak megbomlott az elméje, vagy valamilyen drog hatása alatt áll. Hogy ennek mi az oka? Nos, ha morális szempontok nem is vezérlik, akkor legalább azért, mert az illető fél a törvény által kiszabott büntetéstől. De mi van akkor, ha mindezt megteheted, teljesen beszámítható állapotban, mert létezik egy kiskapu, amivel megúszhatod tetteid következményeit? Az Infinity Pool éppen ezt a kérdést járja körbe, méghozzá a testhorror eszközeivel. Brandon Cronenberg (a kult-rendező, David Cronenberg fia) harmadik filmje nem egy könnyű néznivaló, de képes elgondolkodtatni jóról, rosszról, és az ezek között húzódó, olykor rettentő keskeny mezsgyéről.
James (Alexander Skarsgard) egy nem túl sikeres író, akinek legutóbbi könyve már hat évvel ezelőtt jelent meg. Azóta képtelen bármi újat alkotni, tehetségtelennek és szánalmasnak tartja magát, ezért párjával, Emmel (Cleopatra Coleman), befizetnek egy exkluzív nyaralásra, hátha az majd kirántja az írói válságból. A fiktív ország gyönyörű luxus-üdülőjében azonban James szépen lassan rájön, hogy hiába a kellemes környezet, Em támogatása, valahogy csak nem akar jönni az ihlet. Egy nap találkozik Gabival (Mia Goth), aki meglepő módon James nagy rajongója. Gabi szépsége azonnal rabul ejti a férfi szívét, ezért nem is ellenkezik, mikor felmerül az ötlet, hogy lógjanak ki az üdülőterületen kívülre. Noha ez szabályellenes, James, Em, Gabi és férje, Alban (Jalil Lespert) együtt buliznak, majd éjszaka visszafelé autózva véletlenül halálra gázolnak egy helyi lakost. Nos, ebben a fiktív országban (Li Tolqa néven fut) egyszerű törvény van az emberölésre: halálbüntetés. Mivel James vezetett, másnap reggel már egy lepukkant börtönben találja magát, ahol a helyi főparancsnok elmondja, hogy az elgázolt áldozat hozzátartozói fogják végrehajtani az ítéletet, méghozzá személyesen – csakhogy van egy kiskapu. Pénz ellenében létrehozhatnak egy klónt, James tökéletes másolatát, aki a kivégzőpadra állhat.
A férfi persze beleegyezik, hiszen nem akar meghalni. Egy furcsa eljárás során a klón meg is születik, majd nyilvánosan kivégzik. Ezután James egyre furcsábban érzi magát, és bár Em már pakolna és hazamenne, ismét feltűnik Gabi, aki elárulja, hogy ez az igazi élet. Mármint, hogy bármit megtehetsz, akár embert is ölhetsz, ha utána kvázi büntetlenül megúszod azzal, hogy létrehozzák a klónodat, akit kivégeznek helyetted – minden csak pénz kérdése. Innentől James megindul egy lejtőn. Akikkel Gabi társaságában találkozik, azok mind átestek már ezen az eljáráson, ráadásul többször is. De mi a garancia arra, hogy valóban a klónt végzik ki, és nem a valódi személyeket? Lényegében semmi. A procedúra után az alany magához tér egy kórházi ágyban és elmehet. Nincs felelősségre vonás, nincs megrovás, nincs az ég világon semmi. Kivásárolhatod magad a bűneid alól. Gabi és illusztris társasága (akik mind az üdülőhely vendégei) maszkokat felvéve bevezetik Jamest a lopás, a hedonizmus, a buja testi örömök és az erőszak világába. Cronenberg megmutatja, hogy sok embert csak a következményektől való félelem tart vissza attól, hogy levetkőzze gátlásait.
Képi világában az Infinity Pool nagyon hasonlít Cronenberg előző filmjéhez, a Possessorhoz. Finomabban, érzékenyebben bánik a testhorrorral, mint az apja, de ha brutalitásról van szó, akkor nem spórol sem a vérrel, sem a praktikus effektekkel – utóbbi egy ember pépessé vert fejénél érezhető igazán. Szürreális jelenetekben bővelkedik az Infinity Pool is: lassú, vészjósló ambient zenére vonagló, meztelen alakok és furcsa kameraszögek jellemzik, miközben a színészek egyszerűen brillíroznak. Mia Goth roppant felkapott mostanság, és ez nemcsak az X-ben, de annak előzményfilmjében, a Pearl-ben tett alakításának is köszönhető. Itt is nagyszerűen hozza a következményektől kicsit sem tartó, elkényeztetett, magát színésznőnek nevező, ám valójában csak reklámokban szereplő fruskát, aki bármelyik pillanatban képes átmenni totál pszichopatába. Viszont Alexander Skarsgard még nála is nagyobbat játszik. Remek volt tavaly Az Északiban is, itt viszont egészen félelmetes a bűnös élvezetek mélyére merülő író szerepében. Bizonyos jeleneteknél (például egy csuklyával eltakart fejű ember megverésénél) szabályosan a hideg rázott, amint átment vadállatba.
Az Infinity Pool nyomasztó. Hiába játszódik egy napfényes üdülőhelyen a tenger mellett, a képre folyamatosan egy szürke szűrőt tettek, hogy az ott töltött időt véletlenül se érezd igazi nyaralásnak. Ez egy menetjegy a pokolba, James számára legalábbis biztosan. Mint az őrült, ki letépte láncát, vágtat szerencsétlen alak a biztos tragédia, a lelki kiégés felé, csupán azért, mert egy visszamaradott országban bármikor aprópénzre válthatja a szabadságát. Az Infinity Pool rendkívül hatásosan reflektál a valóságra, és éppen emiatt Brandon Cronenberg eddigi legjobb, legérdekesebb filmje, a sok Marvel- és DC popcorn-élmény között pedig igazi felüdülés.
Képek forrása: IMDB
