Alig telt el egy nap az Air – Harc a legendáért óta, és már neki is ülhettem a következő olyan filmnek, amely egy világot meghódító termék körül forog. A Tetris-t ma már mindenki ismeri – valószínűleg még az is, aki amúgy nem mozog otthon a témában. Az első változatot az orosz Alekszej Leonyidovics Pazsitnov alkotta meg, még a ’80-as évek elején, a név pedig a görög "tetra" és a tenisz szavak összevonásából eredt. Mikor megjelent, már olyan sikercímek voltak a piacon, mint a Pac-Man, a Mario Bros., a Donkey Kong vagy a Frogger. A Tetrisben viszont volt valami nagyon vonzó, mégpedig az addiktív játékmenete. Az, hogy színes blokkokat pakolgattál egymásra, amik folyamatosan csak jöttek és jöttek… az egész annyira egyszerű és mégis szórakoztató volt, hogy mindenkit azonnal elvarázsolt.
Henk Rogers (Taron Egerton) teljesen véletlenül, egy játékkongresszuson botlik bele a Tetrisbe és egyből meglátja benne a potenciált. Elhatározza, hogy megszerzi a kiadás jogait Japánban, de a PC és az arcade játékgépek mellett van még egy platform, amin igazán sikeres lehetne a program: kézikonzolon. Rogers tehát nekiáll tárgyalni a Nintendóval, hogy az akkor még megjelenés előtt álló Game Boy-ra is kijöhessen a játék, azonban ebben más cégek is érdekeltek. Versenyfutás kezdődik tehát egymással és az idővel is, hogy minél előbb megkaparinthassák a hivatalos jogokat, ám ehhez a Szovjetunióba kell utazni – ami akkoriban elég necces volt, pláne külföldi állampolgárként. A főhős hamarosan azon kapja magát, hogy a KGB is a nyomában jár: követik, lefotózzák minden egyes mozdulatát, felkeresik és finoman utalgatnak rá, hogy jobb lenne eltakarodnia az országból, mielőtt ő és a családja pórul jár. Ingoványos talajra tévedt tehát a főszereplő, de nem adja fel. Felveszi a kapcsolatot a Tetris megalkotójával, Pazsitnovval (Nyikita Jefremov), és együtt próbálnak kitalálni valamit. Abban a korban járunk, amikor a Szovjetunióban nem létezett a TIÉD, helyette a MIÉNK volt az egyetlen és elfogadott névmás. A játék jogainak tulajdonosa Pazsitnov munkaadója, a szovjet kormány volt, amely a szoftvert a Szovjetunió tagállamaiban és Kelet-Európában forgalmazta.
A Tetris rendkívül kapkodóan kezd. 8-bites pixelart átvezetőkkel, chiptune zenékkel és Egerton narrációjával ugrálunk Tokióba, Londonba, Moszkvába, majd megint vissza Tokióba, miközben az ember csak forgatja a fejét. Jon S. Baird (Mocsok) filmje igazán nagyszabásúnak ígérkezik, de azonnal leül, amint a cselekmény áthelyeződik a Szovjetunióba. Innentől a Tetris átmegy egy kémfilmbe, KGB-ügynökökkel, lehallgatásokkal és minden egyébbel, ami a műfaj sajátossága. Ennek "köszönhetően" szinte teljesen el is feledkeztem a pixelart megoldásokról, amíg nem jött egy autós üldözés, ahol a film egyszer csak felülnézetes retró videójátékká változott. Egy másik alkalommal Rogers a Super Marióhoz hasonlítgatja a helyzetét, ahol szintén kapunk egy jópofa 8-bites jelenetet. Érzésem szerint sokkal több ilyen videójátékos referencia és pixeles képi megoldás kellett volna, mert ezek tényleg nagyon fel tudják dobni a hangulatot, és nekünk, játékosoknak is jópofa kikacsintások lehetnek.
Bár a mindent eldöntő, végső megoldások tényleg a tárgyalóasztaloknál születtek meg, a Tetris ide-oda ugrál a konferenciatermek között, miközben a főszereplőn kívül nem igazán hagy időt a többi karakterre. A totál pszichopatának kinéző verőlegény (Igor Grabuzov) például tényleg olyan, mint egy videójátékos főellenfél, míg a többiek is inkább csak NPC-szinten mozognak. A Tetris megszületése, kitörése a Szovjetunióból, valamint alkotójának karrierje tipikusan olyan sztori, ami dokumentumfilmben nagyszerűen működne ezekkel a pixelart bejátszásokkal és chiptune zenékkel, de kémfilmeket idéző thrillerként kevésbé üt akkorát. Ami viszont mindenképp dicséretet érdemel, az a zene. Tanaka Hirokazu ikonikus dallamait (amelyek egy 19. századi orosz dalon alapultak) synthwave formában dolgozták át, és már a legelső alkalommal hidegrázós élmény, amint felcsendül. A film összességében egy bő félórával lehetett volna rövidebb, de végeredményben – pláne a téma iránt érdeklődőknek – érdekes és informatív néznivalót köszönthetünk a Tetrisben, amit egyébként az Apple TV+-on tudtok megtekinteni.
Képek forrása: Apple Studios
