1984-ben már minden a sportcipőkről szólt. Ezt viselték az emberek éjjel-nappal, hiszen a különféle reklámok, zenei klipek vagy filmek azt mutatták, hogy ez a menő. Járj melegítő cuccokban és viselj sportcipőt akkor is, ha életedben nem futottál még le egyetlen kilométert sem! Három nagy márka uralta ekkoriban a sportcipő-piacot: az Adidas, a Converse és a Nike. Utóbbiról szól az Air – Harc a legendáért, melyben Ben Affleck nemcsak ismét együtt szerepel Matt Damonnal (a 2021-es Az utolsó párbaj volt előtte az utolsó közös produkciójuk), de ő maga is rendezte a filmet. Affleck és Damon elválaszthatatlan barátok, ezért jó őket újra együtt látni a nagyvásznon, még ha nem is ez lesz a legemlékezetesebb közös filmjük.
Viszont a sztori elsősorban Matt Damon karakterére, vagyis Sonny Vaccaróra koncentrál, akinek az a feladata a cégnél, hogy igazi tehetségeket kutasson fel, akikkel aztán hirdetni lehet a Nike cipőit. Rá is talál egy igazán tehetséges, mindössze 18 éves ifjú titánra, akit úgy hívnak: Michael Jordan. A probléma csupán az, hogy Jordant már kinézte magának az Adidas, akiknek viszont feltett szándékuk, hogy megszerzik maguknak a Chicago Bulls 23-as mezben játszó kosarasát. Sonny-nak sürgősen ki kell találnia valamit, hogy a Nike-hoz csábítsa Jordant, azonban több minden hátráltatja, többek között épp a cég fejese, Phil Knight (Ben Affleck), aki hallani sem akar rizikós üzletekről. Rob Strasser (Jason Bateman) viszont kitart Sonny mellett és támogatja őt, aminek eredményeképp a férfi a kirúgását, sőt a Nike csődbe juttatását kockáztatva elindul, hogy személyesen keresse fel a Jordan-családot, és próbálja rábeszélni őket a szerződéskötésre.
Az Air Jordan cipő ma már egy legenda. Ebben a filmben a születését lehet végignézni, a kockázatvállalásokat, amiket Sonny és a Nike-nál dolgozók bevállaltak, hogy ne Michael Jordan neve adjon el egy cipőt, hanem Michael Jordan legyen maga A cipő. Teljesen szembementek az akkori szabályokkal, például már a tervezésnél sokkal több piros színnel dolgoztak, mint amennyit az NBA egyáltalán megengedett – ezért később meccsenként 5000 dolláros büntetést kellett fizetniük. Ezek jópofa apróságok, de a sztorit már nagyjából mindenki ismeri, és akkor sem fog túl sok meglepetést okozni, ha valaki eltéveszti a termet, és a John Wick 4 helyett erre ül be. Már az Air Jordan nevében benne van, hogy a Nike végül leszerződik a legendás játékossal. Ben Affleck rendezett már sokkal izgalmasabb és érdekfeszítőbb filmeket, viszont legalább a szereposztás nagyszerűen sikerült. Matt Damon és Jason Bateman remek, Affleck is hozzáteszi a maga – inkább komikus – oldalát a gárdához, de kiemelkedik még Chris Tucker és Viola Davis is – utóbbit jó volt újra látni a The Woman King – A harcos után. Mindezt korrekt fényképezéssel és temérdek, ’80-as évekbeli slágerrel fűszerezték meg.
Valójában nem érzem azt, hogy az Air – Harc a legendáért feltétlenül ordított a nagyvászon után, hiszen eleve az Amazon gyártásáról van szó, és ha A bostoni fojtogató működött a tévéképernyőkön, akkor ez a film is maradhatott volna az otthonok kijelzőin. Ettől függetlenül a téma iránt érdeklődőknek be fog találni, és még jobb, hogy idehaza magyar szinkronnal adják. A ma már teljesen megszokott, hétköznapi tárgyainkról szóló filmek általában sikeresek (a Facebookról szóló Social Network – A közösségi háló is nagyot ment, az Apple-nél pedig épp ma jött ki a Tetris). Mindig érdekes látni a leghíresebb termékek vagy márkák születésének folyamatát, és bár az Air – Harc a legendáért év végén nem lesz ott a legjobb filmek között, egy tisztességes, humoros, szórakoztató iparosmunka lett.
Képek forrása: IMDB
