A tökéletes családi film receptje nagyon egyszerű: a kész alkotás legyen olyan, amely egyszerre szórakoztató a kisgyerekeknek, másrészt az őket elkísérő felnőttek arcára is képes legyen mosolyt csalni. Ebben a stílusban sokáig a Pixar járt élen, de egy ideje már a Disney is kikacsint a felnőtt korosztályra. A Super Mario Bros.: A film esetében viszont egy kicsit más a helyzet. Persze ez is egy tökéletes családi film, azonnal megszerethető karakterekkel, remek poénokkal és látványos jelenetekkel, de egyúttal tipikusan az a moziélmény, amire apa vagy anya egyedül is nyugodtan beülhet, már ha korábban szívébe zárta a videójáték-történelem egyik legikonikusabb karakterét: a bajszos, olasz vízvezeték-szerelőt.
Brooklyn, Baby
Mario 1981-ben mutatkozott be először, a Donkey Kong-ban, azóta pedig számtalan önálló játékot kapott, ahogy az egyre bővülő és terjeszkedő Mario-univerzum egyéb karakterei is. 2023-ban érkezett el a pillanat, hogy Mario és a többiek végre méltó módon mutatkozzanak be a nagyvásznon, és mindenki jó mélyre temesse el az 1993-as Super Mario Brotherst. Igen, volt egy ilyen film is (ráadásul élőszereplős), de gyorsan lépjünk is túl ezen. A Super Mario Bros.: A film története szerint a mindig ádáz Bowser (Jack Black) megszerzi magának a Szuper Csillagot, és ezután a Gomba Királyság felé veszi az irányt, hogy lerombolja, majd feleségül vegye Peach hercegnőt (Anya Taylor-Joy). Ezalatt Brooklynban Mario (Chris Pratt) és testvére, Luigi (Charlie Day) épp elindítják vízvezeték-szerelő cégüket, és várják az első melót. Miután egy főnyomócső eltörik és Brooklyn veszélybe kerül, Mario elhatározza, hogy majd ők ketten megmentik a várost. Neki is indulnak, azonban a csatorna valami sokkal félelmetesebbet rejt, mint néhány pizzát zabáló teknőst. Konkrétan egy másik világba, a már említett Gomba Királyságba csöppennek át, csakhogy elszakadnak egymástól, és Mario a hercegnő palotájától nem messze ér földet, Luigi pedig… nos, ő egy sokkal vészjóslóbb helyen.
Mario a hercegnő segítségét kéri testvére megtalálásában, és mivel Bowser és csatlósai közelednek, össze kell fogniuk, hogy megállítsák a veszélyt. Ehhez Cranky Kong (Fred Armisen) segítségére is szükségük van, akinek előbb le kell győzni a fiát, aki nem más, mint – igen, kitaláltad – maga Donkey Kong (Seth Rogen). Mario előtt tehát egy rendkívül hosszú és kemény út áll, de a testvéri szeretet mindent legyőz – és persze az sem árt, ha akadnak felvehető power-uppok. A Super Mario Bros.: A film iszonyatosan pörög, a 92 perc egy szempillantás alatt elrepül. Érdemes IMAX 3D-ben nézni a filmet, mert a látvány elképesztő. Annyira szépen lettek kidolgozva a karakterek és a környezet, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét, pláne, mikor egyszerre vagy 50 karakter mászkál egy jelenetben. Fel voltam rá készülve, de ez a film tényleg egy aranybánya azoknak, akik ismerik és szeretik a Mario-játékokat. Rengeteg utalás, idézet és easter egg került be, és ezeknek legnagyobb része igazi retró csemege, például mikor Bowser elkezdi zongorán játszani az Underground Theme-t, vagy egy karakter megemlíti, hogy a hercegnő egy másik kastélyban van. Mario otthonában lehet látni egy NES-t (amin a Kid Icarus pörög), a Punch-Out Pizzeria pedig naná, hogy a Nintendo Punh-Out szériájára utal. Ezek mind-mind olyan dolgok, amik tényleg csak az idősebb korosztálynak fognak mosolyt csalni az arcára.
Már jó
Megidéződik rengeteg játék, többek között a Super Mario Galaxy és persze a Mario Kart is, de mikor Luigi a Super Mario Bros. 3 egyik félelmetesebb területére téved, ott tényleg azt hittem, hogy behozzák a Luigi's Mansion-t – ám sajnos csak utalnak rá. Nagyon remélem, hogy a Nintendo tényleg megcsinálja, ha már a Luigi hangját adó színész vevő az ötletre. A Super Mario Bros.: A film tehát teljesen rendben van (és még a legnagyobb fanoknak is tud olyan újdonságokkal szolgálni, mint például Mario és Luigi családja, akiket eddig sehol sem lehetett látni), de milyen lett a magyar szinkron? Nem én vagyok a legnagyobb szinkronpárti a szerkesztőségben, de el kell ismernem: tökéletes lett a magyar hangsáv. Mindenki maximális beleéléssel adja elő a karakterét, és meg merem kockáztatni, hogy a magyar szinkron ezúttal még jobb is lett, mint az eredeti.
Az Illumination, a Universal és a Nintendo nem lőtt mellé: a Super Mario Bros.: A film tökéletes családi mozizást kínál, korosztálytól függetlenül. A kicsiket rabul fogja ejteni a sztori és a látványvilág, a felnőtteknek pedig ott vannak extraként a jópofa kikacsintások és easter eggek, amiken tényleg nagyon jókat lehet derülni. Vicces, izgalmas, szórakoztató filmet kaptunk, ami még több folytatást és spinoffot fog szülni – én erre már most mérget veszek. Nemcsak azoknak tudom ajánlani, akik elvinnék rá a gyereket, hanem azoknak is, akik még nosztalgikus emlékeket őrizgetnek a videójátékok (h)őskorából, mikor egy néhány pixelből álló kis figura gombákra meg teknősökre ugrált, és fejelt ki csilingelő aranyérméket kérdőjellel ellátott blokkokból. Alkotója, Mijamoto Sigeru igazán büszke lehet: Mario végre megkapta azt az adaptációt, ami már régóta kijárt neki.
Képek forrása: The Hollywood Reporter, Syfy, Golden Globes
