A környezetszennyezés valós és létező dolog, ami az ipari forradalom sajnálatos hozadékaként jelent meg. Hatással van mindenki egészségére, hiszen a mindennapi tevékenységek során észrevétlenül szennyező dolgok tucatjaival lehet összefutni, amelyek láthatatlanok maradnak az emberek számára. Igen, de mi van akkor, ha egy nagyvállalat tudatosan károsítja nemcsak a környezetet, de a gyártelepe körül élőket is?
A választ két évtizede tudjuk. A Julia Roberts főszereplésével készült Erin Brockovich című film a Hinkley vs Pacific Gas & Electric ügyön keresztül mutatta be a kisember valós harcát egy több tíz milliárd dollár értékű nagyvállalat ellen, melyet a címszereplő, a jogi szakképzettséget nem szerzett Erin Brockovich és ügyvédtársa, Ed Masry megnyert. A kaliforniai bíróság az USA addigi történetének legnagyobb kártérítését, 333 millió dollárt ítélt meg a károsultaknak.
A héten bemutatott film, a Sötét vizeken ugyanezt a témát dolgozza fel. Todd Haynes, a rendező nem arról híres, hogy aktív direktor lenne, két- háromévente levezényel egy-egy rövid/doku/játékfilmet, a Sötét vizeken címet kapott filmmel pedig elkészítette pályájának eddigi legjobb alkotását, egy feszült drámát, mely egy, az élet megkönnyítése céljából készült anyag körül forog. Hogy mi ez az anyag? A teflon. A DuPont kezdte el alkalmazni tömegesen a háztartási termékek készítésében, azonban a vállalat felelőtlensége miatt nemcsak jót, de rengeteg rosszat is hozott az emberek életébe.
Ezt ismeri fel a vegyipari vállalatokat képviselő jogász, Robert Billott, akit Mark „Hulk” Ruffalo alakít. Az ügyvéd karrierje éppen felszállóágban van, partnerré válik egy nagy irodában, azonban az élet váratlan kihívás elé állítja: egy nap beállít hozzá imádott nagyijának ismerőse, aki megkéri a jogászt, hogy segítsen fényt deríteni arra, hogy farmján miért hullanak tömegével az állatok, és a környéken élő emberek miért lesznek egymás után betegek…
Innen indul a történet, melyben egyszerre megtalálhatók a drámai, a thriller és horror elemek. A közel kétórás alkotás azt mutatja be, hogy milyen lehetetlen feladat egy embernek kiállnia az Egyesült Államok egyik legnagyobb óriásvállalata ellen. A nyomás több oldalról is érkezik: az ügyfelek felől, akik eredményt akarnak, a DuPont felől, amely legszívesebben elásná valamelyik telephelyén az ügyvédet, akinek az irodája is folyamatosan önti a pénzt az ügybe, anélkül, hogy feltűnne az alagút végén a fény.
A Sötét vizeken nem egy klasszikus tárgyalótermi film. Sőt, az utolsó öt perc kivételével be sem lépnek a készítők a bíróságra. Helyette a kutatáson, a kiváltó okok feltárásán van a hangsúly, nyakon öntve mindezt egy olyan hangulattal, melyet látva a nézőt ugyanúgy elönti az elkeseredettség érzése, mint a főszereplőt, aki éveket vár arra, hogy megtudjon egy statisztikai számot. Szürke, fekete, kék és fehér a film domináns színei, ami teljesen jól áll neki, ahogy jól állt az Erin Brockovich-nak a sárga színvilág. Edward Lanchman kameráinak szűrőin keresztül egy kifejezetten nyomasztó hangulatot teremtett, amihez az is nagyban hozzájárult, hogy a jelenetek többségét őszi/téli időszakban vették fel.
Persze jó film nincs jó rendező és jó színészvezetés nélkül. Mark Ruffalo lenyűgöző alakítást nyújt az ügyvéd szerepében, ahogy a mellékszereplők is. Az egyetlen érthetetlen, a történet szempontjából jelentéktelen karakter Robert Billott feleségéé, akit az Oscar-díjas Anne Hathaway alakít, kérdés, hogy miért? Semmit nem ad hozzá a történethez, amelyet szorosabb vágással még izgalmasabbá lehetett volna tenni. Igen, vannak üresjáratok, érezhető módon megvágott jelenetek, az összkép azonban még így is rendkívül pozitív. A Sötét vizeken tanulsága, hogy a kényelemnek ára van, ezt az árat pedig mindenki megfizeti, legyen az akár fiatal vagy idős, nő vagy férfi. Ez az ár az ember saját egészsége, amit évtizedek óta rombol egy vegyi elem, láthatatlanul, lassan, örökre.
Sötét vizeken (Dark Waters)
Rendező: Todd Haynes
Játékidő: 126 perc
Hazai bemutató dátuma: 2020. február 27.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.