[Filmkritika] Oldboy

Park Chan-Wook 2003-as filmje az ezredforduló utáni ázsiai filmművészet egyik gyöngyszeme. Nem véletlen, hogy majdnem két évtizeddel bemutatása után is minden idők egyik legsikeresebb dél-koreai produkciójaként tartják számon. A napokban a Corvin és a Művész Moziban a film 4k-s restaurált változatát tekintheti meg a nagyközönség, ennek kapcsán elevenítjük fel az Oldboyt.

A történet szerint A '80-as évek végén, Oh Dae-soo-t, a teljesen átlagos családapát elrabolják saját háza elől, majd évekig fogva tartják egy privát cellában, ahol az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy televízió jelenti számára. Így szerez tudomást róla, hogy feleségét megölték, a rendőrség pedig őt gyanúsítja. Értelmetlen és érthetetlen fogvatartása a kezdeti kétségbeesés után eltökélt belső bosszúvá érik. 15 évvel később szabadul, mindenféle magyarázat nélkül. Oh Dae-soo-t megkeresi az a személy, aki valószínűleg minden balszerencséjének okozója és azt javasolja, hogy találja meg, ki és miért tartotta fogva annyi éven át. Így a rémálom folytatódik Oh Dae-soo számára...

A cselekmény mesterien tárja fel előttünk a férfi múltját, miközben folyamatos bizonytalanságban tart minket. Sohasem lehetünk benne biztosak, hogy mi történik a következő percben. A bosszú, amely a főszereplő életcéljává válik, a történet mozgatórugója, amellyel mi is teljességgel azonosulunk. Ezek után viszont a rendező az orrunknál fogva vezet minket egészen addig, amikor a filmtörténet egyik legmeglepőbb fordulatát éljük át a katartikus befejezéseben.

Az Oldboy azonban nemcsak zseniális fogatókönyve miatt tett szert nyugaton is hatalmas népszerűségre. A film formája és tartalma tökéletesen kiegyensúlyozza egymást. A már-már szürreálisan brutális jelenetek minden pillanatban összhangban állnak Oh Dae-soo lelki állapotával.  A legtöbben a thriller műfajába sorolják a filmet, de számos alkalommal hivatkoznak rá horrorként, de még sci-fiként is. Az Oldboy ugyanis nem a mi világunkban játszódik, vagy legalábbis mindenki ezt szeretné remélni, hiszen az ember abban bízik, hogy a Földön nem létezik ilyen brutális kegyetlenség. A film néhol azt sugallja, hogy ez egy rémálom vagy talán disztópia, máskor viszont számunkra is ismerős helyzeteket és pillanatokat teremt, így amikor meglátjuk önmagunk tükörképét a férfiban, elönt minket a rettegés. Ez a folyamatos szorongás teszi zseniális alkotássá Park Chan-Wook munkáját.

Minderre rátesz egy lapáttal az is, hogy az Oh Dae-soo szerepében látható Choi Min-sik zseniálisan alakítja karakterét, de az egész szereposztás parádésra sikeredett. Az Oldboy szimbolizmusa és allegorikus értelmezésének kiapadhatatlan lehetőségei részben ezeknek a lenyűgöző színészi alakításoknak köszönhetőek. Aki még esetleg nem látta ezt a lenyűgöző filmet, vagy esetleg csak újra felevenítené a felejthetetlen élményt, annak itt az alkalom, hogy ismét átélje az Oldboyt, ezúttal 4k minőségben.