[Filmkritika] Johnny English újra lecsap

Megérkezett a mozikba a legendás James Bond-karikatúra harmadik része. Akik az első kettőt kedvelték, ezt is szívesen nézik majd. Akik eleve képtelenek nevetni Mr. Beanen, ettől biztosan nem fogják megszeretni a brit komikust. Alapvetően élvezetes, de egyszer nézhető mozi a Johnny English 3. Egyik csúcsjelenete az alkalmazott VR-animáció miatt viszont könnyen lehet, hogy a filmtörténet egyik mérföldkövévé válik.

Nem készül minden évben Bean-film, a színész-komikust nem fűti állandó szereplési mánia. A mostani produkciót látva sem lehet azt állítani, hogy mindössze a sztár nevének piaci erejére alapozva próbáltak volna egy újabb bőrt lehúzni Rowan Atkinsonról. A Johnny English 3 mögött valódi kreatív munka folyt, láthatólag van mondanivalója az alkotóknak. Azt ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ez az a film, amit mindenképpen látni kell. A Johnny English újra lecsap mindössze méltó folytatása a szériának.

Annak a szériának, ami már születésekor nehéz feladatra vállalkozott: egy paródia paródiája kívánt lenni. A James Bond ugyanis – jóllehet az elmúlt húsz évben mintha elfelejtették volna – paródia. A 007-es történetek régen egyszerre voltak kritikus politikai tartalmú és önironikus brit karikatúrák. Mi több, a Roger Moore-féle opuszok odáig merészkedtek, hogy az első ügynök, Sean Connery filmjeit is kifigurázzák. A Johnny English ehhez képest azt a célt tűzte ki, hogy az eleve parodisztikus kémfilmsorozat menő akciójeleneteiből és az őrjítően jóképű, kirívóan intelligens, minden helyzetben elegáns és talpraesett szuperember karikatúrából űzzön gúnyt. Nagy kár, hogy az Ian Fleming regényein alapuló produkció kijelentkezett eredeti erőteréből és átlagos akciófilmeket kezdett gyártani. De ha már így tett, kaptunk helyette egy szintén ízig-vérig brit titkos ügynököt. Azt a Johnny English-t, akiben ott van a korábban infantilisen viselkedő, gyermeki szinten ragadt Mr. Bean és Rowan Atkinson valamennyi félig monty pythonos, félig burleszki karaktere.

Ez a film pontosan ugyanolyan, mint bármelyik másik Atkinson főszereplésével készült alkotás. Kapunk egy csipetnyi brit humort, de jóval több bornírt pillanat és a modern tárgyi környezettel való konfliktusok szülte burleszk elem jellemzi a cselekményt. Ez az, amiért szeretni lehet a mérnök-komikust, de ez a fajta humor élesen meg is osztja a közönséget. Ahogy az előtérbe tuszkolt brit sajátosságok is. Sokan kritizálják a kulturális szimbólumok halmozásáért a 007-es filmeket, a Johnny English 3-ban pedig semmivel sem kapunk a megszokottnál kevesebbet ezekből. Poénok sorát élezik a konkrétumokat kerülő, udvariaskodó angol diskurzusokon vagy arisztokratikus kiejtésükön. A brit nemzeti szimbólumok – a skót szoknyától a világverő tengeri flottán át a franciákkal szembeni ellenérzésekig – fontos szerepet kapnak a történetben. De a hatalmas nemzetközi nyomás alatt álló miniszterelnök asszony, akit közben annyi hazai probléma sújt, illetve az ellenzék beteg vezetője is mintha a szigetország aktuális politikai helyzetét mintázná.

A film reflektál az utolsó Bond-mozira, a 007 Spectre: A Fantom visszatérre is. Legszembetűnőbb módon az alapkoncepcióban, a történet kezdetén ugyanis az MI 7 rendszerét feltörik és összes kémük személyazonossága ismertté válik. Így jön be a képbe a nyugdíjazott English ügynök, akin Nagy-Britannia sorsa múlik. De nem pusztán a lehallgatási botrányt és a világ fölé növő kibercégek visszáságait tematizáló Spectre alternatív sztoriját látjuk. A produkció folytatását illető bizonytalanságokra, így például a legendás kém visszavonulásának lehetőségére is reagál a Johnny English 3. David Kerr filmje a klasszikus megoldások mellett foglal állást: Bond és eszköztára maradjon a régi. Ugyanakkor akad egy komoly állítása is a történetnek, és ebben a tekintetben nem kíván a Spectre ellenpontja lenni. A nárcisztikus-egoista közéleti influencereket és feltörekvő digitális termékfejlesztőket erős kritikával sújtja.

Külön ki kell emelni a film magasan legszínvonalasabb részét, egy félig valóságban, félig virtuálisan játszódó akciószekvenciát. Már a második részben is láthattunk egy kiemelkedően ötletes, rendhagyó jellegű üldözéses jelenetet, amiben English egy elektromos kerekesszékben próbált meglógni autós ellenfelei elől. Most azonban egy filmtörténeti szempontból is jelentős kísérletre került sor. Hősünk egy VR-térben szimulált pályán készül a végső bevetésre, amivel a Johnny English újra lecsap az elsők közé került az új médium filmes alkalmazását tekintve. Fősodratú filmben ilyenre eddig csak Luc Besson Valerian és az ezer bolygó városa című opuszában és Steven Spielberg Ready Player One-jában volt hasonlóra példa. Kerrék filmjének képi világa ugyan nem mérhető az előbbiekéhez, de nem is ez volt az alkotók célja. A virtuális valóságban látott képeket folyamatosan ötvözik a szemüveggel a fején rohangáló kém valóságos kalandjaival. Atkinson ugyanis észre sem veszi, de a fiktív akció közben kitántorog London utcáira. Nem csupán vicces, de meglehetősen professzionálisra sikeredett a hosszú akciójelenet megvalósítása. Ha mást nem, ezt valószínűleg emlegetni fogják még a későbbiekben.

A színészi gárda átlagos teljesítményt nyújt. A főszereplők többsége, így Atkinson társa és orosz ellenlábasa, Ben Miller és Olga Kurylenko is jó választásnak bizonyult. Jake Lacy és a miniszterelnököt alakító Emma Thompson viszont – bizonyára rendezői utasításra – mértéktelenül túljátssza a szerepét, ami még egy vígjátékban is zavaróvá válhat. A cselekmény színvonala is némileg hullámzó. Több kifejezetten élvezetes csúcsjelenet akad a filmben, az ezek közti átvezető részek viszont sokszor unalmasak és poénjaik kissé erőltetettek, gyerekesek. Sajnos ebbe a finálé is belecsúszik. A film utolsó negyed órája már kevésbé izgalmas és fantáziadús, mint a korábbi csúcspontok. Az egész epizód színvonala inkább marad a kedves családi mozi szintjén, mintsem hogy örökérvényű Bean-klasszikussá váljon.

A Johnny English 3-on lehet nevetni, vannak szellemes pontjai a cselekménynek, összességében azonban túl sokat nem tesz hozzá az aktuális James Bond filmekhez. Rowan Atkinsont jó nézni, mindmáig nagyon magas színvonalon játssza burleszk-karakterét, még mindig képes új szituációba keverni a figurát. Azonban az előző részekhez hasonlóan a mostani sem üti meg az olyan klasszikusok színvonalát, mint a kilencvenes évek első felében futó Mr. Bean tévésorozat vagy a Bean – Az igazi katasztrófafilm. Ennek ellenére senki nem fog csalódni, ha a Johnny English 3-ra ül be a moziban.