Igazán jó slasher-horrort ma már nagyítóval kell keresni. A műfaj felett eljárt az idő, és az évek alatt át is formálódott. Érdemes megnézni például az új Sikoly-filmeket, amik használják ugyan a slasher alapvetéseit, de rendre feldobják az egész koncepciót valami csavarral. Ebben az évben a Prime Video kínálatában landolt a Gyilkos a múltból (Totally Killer) és a Netflixen a Csapatépítés (The Conference), amik még a klasszikus slashereket idézték, majd meglepő módon kiderült, hogy hazánkba is érkezik a Thanksgiving, Eli Roth (Motel, Kabinláz, The Green Inferno) legújabb horrorja. A magyarul Hullaadás címet kapó film alapötlete még a 2007-es Grindhouse – Halálbiztos idején fogant meg, aminek az elején lehetett látni különféle kamu-előzeteseket – az egyik volt Roth-tól a Thanksgiving. 16 évvel később elkészülhetett a teljes változat. Lássuk, mi a mai menü!
2022-ben a Hálaadás ünnepénél sokkal jobban foglalkoztatja főszereplőinket – egy maroknyi fiatalt – az aktuális Black Friday, amit a South Park külön-epizódhoz hasonló, totál káoszba forduló módon mutat be a film. Ez egyébként egy rettentő jó jelenet. A RightMart szupermarket előtt hömpölygő, majd a bezárt ajtón át benyomuló tömeg, az egymás kezéből a gofrisütőt is kikapó emberek, vagy a csurom véresen a megszerzett olajsütőjébe kapaszkodó tag látványa egyszerre elborzasztó és végtelenül komikus – Roth középső ujjal mutat be a Black Friday alkalmával magukból kivetkőző és egy akciós telefonért is ölre menő amerikaiaknak. A szupermarketben való ámokfutás több halálos áldozattal is jár, majd egy évet ugrunk előre az időben. A RightMart az elmúlt tragédiák ellenére ismét a Black Fridayre készül, miközben a Hálaadás napi ünnepség is szervezés alatt áll. Azonban megjelenik egy zarándoknak álcázott gyilkos, aki szép módszeresen elkezdi levadászni mindazokat, akik ott voltak egy évvel korábban az áruházban. Mivel Jessica (Nell Verlaque) is köztük volt, barátaival megpróbálja kideríteni, hogy ki lehet a gyilkos – mielőtt baltával a fejükben végzik.
Kezdeném a pozitívumokkal. Eli Roth tényleg a klasszikus slasher-műfajhoz nyúlt vissza és nem bolondította meg a receptet oda nem illő adalékokkal. Akad egy csapat fiatal, meg egy baltás gyilkos, aki sorra szedi az áldozatait, méghozzá elég brutális módon. Az X-es korhatár-besorolás miatt kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz durva a film és megmondom őszintén, annyira azért nem véres, mint mondjuk az új Fűrész, viszont így is akad benne egy-két gyomorforgató jelenetsor. Mindjárt az első áldozat halála olyan, hogy páran azért összenéztünk a moziban. Emellett látszik, hogy Roth otthonosan mozog a horror műfajában: akad kikacsintás a Halloweenre, a Holtak hajnalára és a Péntek 13-ra is, de a John Carver álnevet használó gyilkos önmagában is elég emlékezetes. A Hullaadás nem túl hosszú, mindössze 106 perces, szóval bőven a klasszikus mozi-élmény kategóriába esik, aminél pont elfogy a nagy méretű popcorn meg a kóla a végjátékra.
Amivel problémám volt, az a film vége. Itt akad egy-két szál, amit egyszerűen elfelejtettek vagy én nem tudom mi történhetett. Csak egy példa: Jessica átmászik egy kerítésen, majd földet éréskor kibicsaklik a bokája, a következő jelenetben pedig már semmi baja. Ryan (Milo Manheim) pedig úgy kerül ki a képből, mintha addig egyáltalán nem lett volna lényeges karakter. Értem én, hogy elkészülhet a Hullaadás 2, de egy koherensebb befejezést el tudtam volna viselni. Emellett a magyar szinkron is felemás. Tömve van ízes káromkodásokkal meg tesózással, de például az első áldozat halálánál nagyon furán jött ki a hangkeverés és a magyar szinkron totál elüt az eredeti hangsávtól. Értsétek úgy, hogy az áldozat össze-vissza sikongat, majd egy ponton becsatlakozik a borzalmasan unott és erőtlen magyar hang, miközben konkrétan lehet még hallani alatta az eredetit – ezen azért felnevettünk. Mindettől függetlenül egy jó kis horrorfilmre vágyóknak én jó szívvel tudom ajánlani a Hullaadást, hiszen véres, brutális és kellően pörgős is. Nem ül le, nincs benne felesleges üresjárat, hanem azt kínálja, amivel reklámozza magát: egy klasszikusokat idéző slashert, amiben senki sincs biztonságban – ja, és a Black Friday-őrület is megkapja a magáét. Már emiatt érdemes jegyet váltani rá!
Böjti hálaadása (különvélemény)
Nos, én abszolút hálát adok azért, hogy végül, annyi év után, csak elkészülhetett ez a film. Szokás szerint látszódik rajta Eli Roth rajongása a horrorfilmek iránt, és ez a hangulaton felül a sok-sok kis kikacsintáson is tettenérhető. A Hullaadás véres, szórakoztató, valamint egészen pörgős is, legalábbis én kifejezetten meglepődtem, mikor a végkifejlethez értünk, mert úgy éreztem, hogy még csak a játékidő felénél járunk, simán néztem volna tovább az ünnepi darabolást. Nem mondom, hogy ez a legjobb slasher vagy ünnepi horror, de a célját maximálisan eléri. Roth azt mondta, hogy úgy akarta elkészíteni, mintha a Grindhouse-os trailer után a Hullaadás stábja lelépett volna, a felvételek megsemmisülését követően pedig sok évre rá csak elkészítette volna valaki, egyfajta rebootként, és ezt sikerült is teljesíteni. Vannak hibái, a csavar sem akkora meglepetés, de hangulatra, látványra és úgy egyébként élményre nagyon jó móka, simán ajánlom azoknak, akik szeretik a műfajt.
Képek forrása: Wikipedia, Entertainment Weekly, IndieWire
