A horror műfaja ma már roppant színes. Évről-évre akadnak olyan alkotások, amelyeket nagyon nehéz bekategorizálni, és egyszerűen csak "horrorfilmnek" nevezni. Jordan Peele, Robert Eggers vagy Ari Aster mind tettek azért, hogy a műfaj határait kitolják. Filmjeiket egyszerűen nem lehet egy lapon emlegetni egy sokadik Démonok közöttel, vagy mozikba kerülő jumpscare-parádéval. 2022-ben is számos ilyen, nehezebben beskatulyázható "horror" került bemutatásra (elég csak A látogatásra gondolni), amikhez csatlakozott a Bones and All is. Camille DeAngelis regényének adaptációja megkívánja az erős gyomrot, mert olykor képes ultra-véresbe átváltani, de a hús alatt egy komoly felnövéstörténet lapul, remek színészi alakításokkal.
Paprikás Krump Lee
Maren (Taylor Russell – Végtelen útvesztő 1-2) próbál beilleszkedni kortársai közé, csak ez nem megy valami simán, ha az ember kannibál. Oké, gyorsan hozzáteszem, hogy a filmben "eater" a pontos megnevezés, a "csoportosulás" tagjai pedig mindenhol ott vannak, az összes államban, és egymást már szaglás alapján messziről megérzik. Egy rosszul elsült csajos este után Marennek és apjának (André Holland a rövidke mellékszerepben is nagyszerű!) menekülniük kell. Az apa viszont lelép, mivel már nem bírja tovább ezt az életmódot. Egy hangfelvételt és egy születési anyakönyvi kivonatot hagy hátra. Maren ezután egyedül vág neki egy hosszú utazásnak, hogy megkeresse édesanyját, akiről azt sem tudja, él-e még egyáltalán. A remény tartja benne a lelket, illetve az, hogy válaszokat kaphat. Útközben összeakad Lee-vel (Timothée Chalamet – Dűne, Csodálatos fiú), aki szintén egy "eater", és ezután egy véres, helyenként kifejezetten brutális road-movie veszi kezdetét.
Luca Guadagnino (Szólíts a neveden, Sóhajok) ismét Timothée Chalamettel dolgozott együtt, de bármennyire is zseniális a srác (komolyan, az egyik legtehetségesebb fiatal színész ma Hollywoodban), Taylor Russell köröket ver rá – nagyjából a film 10. percében feledteti a Végtelen útvesztő-zagyvaságokat, amikben korábban játszott. Guadagnino már a Sóhajokkal megmutatta, hogy mer az alapanyaghoz úgy nyúlni, hogy az nem elvesz, hanem hozzáad az élményhez. Argento eredetijében például dominált a vörös és a kék, de Guadagnino ezeket halovány, komor színekre cserélte – ez azonban sokkal jobban állt az újragondolt változatnak, egyúttal a modern közönséget is eredményesebben kiszolgálta. A Bones and All esetében a rendező megtartott valamennyit a Sóhajok időkapszula jellegéből. Mikor Maren végre nekiáll táplálkozni újdonsült mentora, Sully (Mark Rylance) mellett, a kamera az áldozat otthonában lévő képekre fókuszál. A film itt tudatosítja a nézőben, hogy aki ezeknek a teremtményeknek csak étel, az valójában egy élő személy volt, családdal, gyerekekkel.
Bőségtál két személyre
A Bones and All félig-meddig egy love-story is, államokon átívelő utazással, miközben Marennek meg kell barátkoznia azzal, ami ő valójában: egy kannibál. Ehhez mérten a film néha rettentő véres és erőszakos (főleg a vége), de nem hatásvadász módon. A kirekesztettség, az útkeresés és a mások iránti bizalmatlanság éppúgy megjelenik benne, mint a szerelem, a csalódás és a szabadság. A zenét külön is ki szeretném emelni. Trent Reznor és Atticus Ross ismét a minimalizmushoz nyúltak: olykor csak egy szál gitárt hallani a háttérben, de az összhatás mégis hátborzongató. Remekül illik a lepukkant városrészekhez, poros utakhoz, és végeláthatatlan, kietlen síkságokhoz, amerre Maren és Lee jár. Kivétel nélkül minden szereplő hatalmasat játszik. Taylor Russell és Timothée Chalamet viszi a prímet, de Mark Rylance már a puszta jelenlétével is nyomasztó érzést vált ki az emberből (hát még mikor megszólal!), Chloë Sevigny pedig a legdrámaibb jelenetben tündököl.
A Bones and All nem egy szokványos horror, ahogy a Sóhajok sem volt az. Lassú film, néhol egész kényelmetlen, helyenként sokkoló, de mindenképp az év egyik legkülönlegesebb élménye, amit semmiképp sem érdemes kihagyni. Hazai forgalmazásról egyelőre nem tudunk, de a film alapjául szolgáló könyv már kapható Magyarországon is, Bones & All – Szőröstül-bőröstül címmel.
(Képek forrása: IMDB)
