Nem kell ám jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsem: a Conjuring-verse legújabb darabja, az itthon csak szimplán Annabelle 3-ra keresztelt Annabelle Comes Home idén ott lesz a bevétel szempontjából legnépszerűbb horrorfilmek között, így a franchise tovább épülhet, hogy évente újabb és újabb bazári rémüldözésnek nézzünk elébe. Merthogy míg a Démonok között 2013-as első része egy a maga módján zsigeri élmény volt (a másodikról itt írtunk), ami Wan profizmusát méltatja, addig a később beépült filmek többnyire éppen csak megütötték az átlagos szintet – a kasszáknál azonban igen jól teljesítettek, még az eredeti rendező nélkül is, aki többnyire inkább a produceri feladatokat látta el. Mindez odáig eszkalálódott, hogy lényegében már bármit el lehet adni a témában, sőt kicsit előreszaladva az Annabelle 3 egyből négy új karakternek is megágyazza a szólóban vászonra lépés lehetőségét. No, nem mintha az univerzumépítés eddig bármiféle erkölcsi vagy kreatív akadályokba ütközött volna, lásd La Llorona esetét.
Mivel pedig az első Annabelle, avagy a Démonok között legelső vadhajtása egy teljesen semleges, semmilyen filmélmény volt, amin látszódott, hogy csak szimplán pénzkereseti lehetőségként számoltak vele, az alsorozattal meglehetősen hadilábon álltam. Egészen az előzményig, mivel a 2017-es A teremtés egészen pofás darab lett, majdhogynem a széria második legjobbja, ami egy kevéske reményt adott a továbbiakat illetően. Aztán Az apáca ezt némiképpen árnyalta, hogy a játékbaba 2019-es visszatérése most mindent földig romboljon és sárba tiporjon. Eredetileg ugyanis a gyenge trailerek miatt úgy gondoltam, hogy majd megint egy, az első részhez hasonló semmilyen élmény lesz a jussunk, amiről gyorsan írok pár bekezdést, miszerint ezt is láttuk, aztán léphetünk is tovább, de végül olyan élményben volt részem, ami alapjaiban formálta át nézeteimet a 2019-es felhozatalt, valamint az álomgyár hozzáállását illetően a horrorfilmekhez.
Otthon, édes otthon
A történet ott kezdődik, hogy Warrenék megszerzik Annabelle-t, kicsit kalandos és nem éppen ideális módon hazaszállítják, majd egy pap társaságában bezárják a pincehelyiségben egy megszentelt vitrinbe. Tudod, az az üvegvitrin, amire rá van írva, hogy ne nyisd ki, mert ugye elég veszélyes. No, később a házaspár elutazik, magára hagyva kislányukat (Judy – Mckenna Grace), akire a bébicsősz, Mary Ellen (Madison Iseman) vigyáz. Beugrik még utóbbi barátnője, Daniela (Katie Sarife) is, aki viszont önös érdekektől vezérelve bármire képes, így a friss gyász teljesen eszét veszi, mikor megtudja, hogy az épületben élő házaspár mivel foglalkozik. Miss Pofátlanság ezután feltúr mindent, hogy a titkos szobát megnyissa, ahol persze hiába a felirat (tudod, amire rá van írva, hogy véletlenül se nyisd ki), Annabelle-t is jól megbirizgálja.
Innentől nem nehéz kitalálni, hogy mi történik. Elszabadulnak az indulatok, valamint az Annabelle vonzásának ellenállni képtelen inhumán entitások, melyek aztán a trióra (és egy esetlen srácra, a Mary Ellenbe szerelmes Bobra) kezdenek el vadászni. Noha, azt írtam, hogy nem nehéz kitalálni a következményeket, ez azért nem teljesen igaz, mivel az események olyan fordulatokat vesznek, amik egészen elképesztőek. De nem a jó értelemben…
Ez mi volt?
Mi volt ez a pusztító alpáriság!? Mi volt ez a szellemi kútmérgezés!? – fakadt ki anno Puzsér a Csillag születik során, és tegnap este abszolút megértettem, átéreztem, hogy mi zajlott akkor le benne. Ahogy ugyanis haladt előre a cselekmény, úgy gyűlt bennem is a feszültség, hogy a végén egybegyűlve robbanjon valamilyen formában, aminek hála most muszáj volt billentyűzetet ragadnom. Oké, tegyük félre azt, hogy az Annabelle 3 sztorija halálosan egyszerű, szinte nincs is. Tegyük félre azt is, hogy a szereplőkkel nagyjából hasonlóképpen áll, kezdve a lecserélt színész alakította Warren kislánnyal egészen az iskola legegyszerűbb tanulójáig. Azt is felejtsük el, hogy filmzene, következetesség, ritmus, bármiféle egyéniség – mert ezek közül igazából semmi nincs. Mindez azonban még mindig eredményezhetett volna egy olyan alkotást, mint az első Annabelle volt. De nem, még ezt a szintet sem sikerült hozni.
Ott már amúgy éreztem, hogy gond van, mikor az első tíz percben Warrenék, a hátsó ülésen üldögélő Annabelle-lel együtt autókázva eltévednek, lerobbannak egy elhagyatott temető főkapujánál, miközben hirtelen köd hömpölyög elő mindenhonnan… érted, tipikus gótikus horrorfilmes pillanat, egy megszállottsággal kapcsolatba hozható tárgy társaságában, erre a természetfelettivel foglalkozó, rengeteg ártó lényt látott házaspár reakciója: „mi lehet a baj?” Hogy mi? Hát az, hogy a forgatókönyvet valaki az óvodában hagyta, majd a gyerekek telefirkálták ötletekkel. De mindez semmi, mert mikor 40-50 perc után (addig nem sok történik) elszabadulnak az indulatok, akkor sorra jönnek azok a jelenetek, amiknél azt sem tudtam, hogy most mit látok. Mert elvileg az Annabelle-re ültem be, de a vásznon zajló valószerűtlen képsorok alapján inkább a Démonokra akadva 3: Tudom, Annabelle mit szívott tavaly futott. Amikor feltűnik a pizzafutár, akkor konkrétan olyan, mintha a befüvezett Kevin Smith és Seth Rogen összeült volna, hogy a hetvenes évek pornóit idéző jelenetet írjanak, ez pedig a csirkeólban csúcsosodik ki, mikor egy köd-vérfarkas kergeti Dákós Bobot, akinek tényleg ez a neve, mint poénforrás a hihetetlen izgalmak közepette. Hát, röhög a vakbelem, de komolyan.
Látszódik egyébként, hogy maguk az alkotók is mennyire sokat reméltek ettől a majdnem kétórás filmtől (2! Majdnem 2! Zokogok!), hiszen ha Vera Farmiga és Patrick Wilson összesen 10 percet szerepel, akkor sokat mondok. Pedig a házukban zajlik a cselekmény, a lányukkal a főszerepben. Aki faarccal rettegi végig az egészet. A harmadik Annabelle konkrétan olyan, mint azok a béna folytatások a kilencvenes években, amik egyből a videotékák alsó három sorában végezték Cynthia Rothrock és Jan Michael-Vincent filmjei között. Csak éppen azok már be sem kerültek a moziba, egyből VHS-en mutatkoztak be, erre a produkcióra meg biztosan özönleni fog a tömeg, mert James Wan, meg Conjuring-verse, meg kiszámított, direkt ijesztgetés.
És a legnagyobb probléma itt van a filmmel. Hogy ez nem a trash hivatkozási alapja lesz, hanem továbbra is a trend része, aminél a popcorn és kóla mellett agyatlanul lehet kicsit hüledezni, de úgy, hogy láthatóanm már teljesen mindegy, mi történik a vásznon, milyen dialógusokat hallunk, milyen színészi játékot látunk, mennyire nincsenek ötletek. Egyértelmű az idei termésnél is, hogy a stúdiófilmek már nem is igyekeznek a kreatív oldalon, csak biztosra mennek, lehetőleg minél kevesebb erőbefektetéssel. De láthatóan van rá igény, elvégre az internetes adatbázis véleményei a legjobb Annabelle-filmként jellemzik az új részt, mely méltó (!) megemlékezés (!!) az elhunyt Lorraine Warren számára, miközben A gyermek és a Gyerekjáték le van sajnálva, vagy eleve be sem ülnek rá, mert nincs benne ijesztő Annabelle vagy apáca, meg nagyon ismert arc – illetve James Wan neve nem díszíti a plakátot, legalább „az ember, aki elsőre látta a trailert” státuszban vagy hasonlóban.
Nem muszáj velem egyetérteni, nem kell elfogadni, amit írok, de szerintem nagyon veszélyes vízre merészkedtünk, melyen Hollywood a horrorfilmet már csak haknira használja, a nézők pedig örömmel ugranak bele ebbe a sekélyes posványba, ahonnan kinézik mindazokat, akik próbálnak valami minőségibb irányba menni. A Blumhouse és a Wan-univerzum pedig mindent felemészt, ami ebbe a közegbe csak megpróbál belépni. Ez (!) a horror újabb halála, mert előbb-utóbb elege lesz mindenkinek, annyira leépülnek az így folyamatosan butuló alkotások, hogy egyszer automatikusan csökkenni fognak a bevételek, aztán a stúdiók majd újra széttárják a karjukat, hogy már nincs igény erre a fajta szórakozásra. Ennek az előszele az Annabelle 3, amiben semmi kreativitás, semmi ötlet, semmi lélek nincs, miközben egy egyfilmes rendező valamiféle paródia jellegű se füle, se farka produkciót izzadt ki magából, ami egyedül arra jó, hogy köztudatban maradjon a franchise, amihez egyből négy új karaktert lehetett hozzácsatolni. Ja, hogy üzleti szempontból? Zseniális húzás. Csak én horrorrajongó vagyok, nem pedig befektető. Na, és te?
Annabelle 3 (Annabelle Comes Home)
Rendezte: Gary Dauberman
Játékidő: 108 perc
Hazai premier időpontja: 2019. június 27.
Forgalmazó: InterCom
