Számos mítosz övezi és majdnem olyan ritkán történik, mint az olimpia. Ma viszont újra eljött: péntek 13. A Paramount Pictures – ünnephez illő módon – rögtön izgalmas videóval indította a napot, amiben összegyűjtötte a legendás horror széria gyilkolós jeleneteit. Mi tavaly beszélgettük a Borzongás podcastban Jason Voorhees örökségéről. Most pedig öt kiváló horrort ajánlunk nektek, amik történetesen péntek 13-án debütáltak nagyvásznon.
The Funhouse (1981. március 13.)
Kezdjünk a kissé feledésbe merült, pedig kifejezetten igényes slasherrel. Sokszor ecseteltük már a műfaj olasz giallokkal ápolt meghitt kapcsolatát, a The Funhouse esetében pedig érdemes is felemlegetni a nagy elődöket, hiszen Tobe Hooper rendezése filléres költségvetése ellenére rendkívül kreatív alkotás. Még abban a tekintetben is áll a testvérzsánerrel vont párhuzam, hogy jelen mű nem a színészi alakítások miatt emelkedik ki, azok mára egészen avíttnak tetszenek. Az irracionális gonosz szerepeltetése, a neorealista filmeket idéző autentikus-rémisztő arcok használata, illetve a díszletek formai és színkavalkádja viszont hamar beszippantja a nézőt. Az éjjeli karnevál tökéletes helyszín egy tinihorror cselekményének. Az alkotók ügyesen használják ki a rémisztő közegben, például a mosolygó bohóc szimbólumában rejlő lehetőségeket. Legfőbbképp viszont a sokakban megbúvó testi rendellenességektől való félelemre játszik rá a film.
(A képek forrása: IMDB)
Péntek 13. - III. rész: Véres kirándulás (1982. augusztus 13.)
Meglepő módon csak öt Péntek 13 filmet mutattak be péntek 13-án. Köztük van a sorozat egyik legkiválóbbja, a harmadik epizód is. Iparos munka, nem vitás, viszont ebben a részben sikerül a legtöbbet visszahozni a táborozó alapszituáció izgalmaiból. Talán a második epizódot is jegyző Steve Miner rendezésében látjuk a legaprólékosabban felépített és legkevésbé kiszámítható Jason-mészárlásokat és még a kempingen kívüli jelenetek is tökéletesen működnek, ami a széria nem mindegyik darabjáról mondható el. A Véres kirándulás esetében pedig, a legtöbb hetvenes-nyolcvanas években készült horrorhoz hasonlóan, jó szívvel ajánlhatjuk nektek a korszak hangulatát ügyesen „torkon ragadó” filmzenét is.
Cape Fear - A rettegés foka (1991. november 13.)
Egy hosszabb visszatekintést már adtunk Martin Scorsese brutális és nyomasztó Hitchcock-parafrázisáról, de érdemes ismét megemlíteni az őrült önbíráskodó fegyenc és a korrupt ügyvéd közti párharcot. A film egyik fő erénye, ahogy fokozatosan épül a feszültség, egyre durvább cselekedetek követik egymást, egy ártatlan kamasz lány is belekeveredik a történetbe, mígnem következik a véres finálé. Az 1962-es Rettegés foka remake-je intellektuális és testi síkon is megüli az ember idegeit. Miközben a jog és az igazság kapcsolatán gondolkodunk, amire a zseniális Robert De Niro és Nick Nolte drámai dialógusai indítják a nézőt, nyers jelenetek borítják fel az egyébként hitchcock-i akadémikus stílusban folydogáló filmet. Minden idők egyik legjobb pszichothrillere.
(A kép forrása: Mandatory)
Drakula (1992. november 13.)
Maradva a kilencvenes évek elején, nem mehetünk el szó nélkül a legikonikusabb Drakula adaptáció mellett. Bram Stoker klasszikusából a számtalan közepes alkotás után az A-kategóriába visszatérő Francis Ford Coppola készített gótikus feldolgozást. Mai szemmel két dolgot kell mindenképp feljegyeznünk a filmmel kapcsolatban. Egyrészt lassan épülő cselekménye, tágas terei, a melankolikus színhasználat, a kimért zenei aláfestés és teátrális maskarákban forgolódó, mesekönyvekből elővarázsolt karakterei egyértelműen Tim Burton munkásságát előlegezik. Nem nehéz észrevenni továbbá, hogy a Drakula még a nyolcvanas-kilencvenes évek romantikus hollywoodi stílusának jegyében készült. Utóbbi révén mára újabb réteget nyert az amúgy is ódon hangulatot kereső gótikus koncepció. Ezúttal az ódivatú tónus jót tesz a filmnek, növeli hatásrealizmusát és báját.
Boldog halálnapot! (2017. október 13.)
Nagyot ugrunk az időben, hogy egy kortárs opusz is terítékre kerüljön. Szerepelt a listán kézműves jellegű slasher, klasszikus thriller és akadémikus gótikus horror is. Végül, de nem utolsó sorban – a Freaky által idén újabb kreatív produkcióval jelentkező - Christopher Landon horrorparódiáját vesszük elő. A kevert műfajt a nevetés és a borzongás alapvetően ellentétén túllépni képtelen filmek armadája miatt joggal érte már számtalan kritika, a Boldog halálnapot! viszont egy felismerés révén nem szaladt bele a zsáner szákutcájába. Az alkotók nem próbáltak mindenáron klasszikusokra utalgatni, kényszeredetten karikírozni ikonikus jeleneteket és műfaji kliséket. Inkább írtak egy önmagában is kerek sztorit, ezért a történetből fakad a poénok többsége. A Boldog halálnapot! nem vállalta túl magát, nem akart mindennél viccesebb lenni, ezért az íróknak sem kellett görcsös humorizálásba bocsátkozni. Kevés horrorparódiát ismerünk, amit valódi mosollyal néztünk, Landon munkája közéjük tartozik.
Néhány további említésre méltó film, ami a nevezetes dátumon került mozikba:
- Lidérces órák (1985. szeptember 13.)
- Evil Dead – Gonosz halott 2. (1987. március 13.)
- Halloween 5. (1989. október 13.)
- Ghost (1990. július 13.)
- Ha eljön Joe Black (1998. november 13.)
- Ház az erdő mélyén (2012. április 13.)
