Vannak azok a filmek, amik fordulatos történetükkel, mások megdöbbentő drámájukkal, a blockbusterek látványosságként, egyes alkotások viszont emlékezetes, furcsa, gondolatkísérletekre ösztönző alapszituációjukkal varázsolják el a nézőt. Utóbbi kategóriába tartozik a már műsoron lévő Minden jót, Leo Grande is. Ezúttal egy özvegy, de még aktívan dolgozó hittan tanár ébred rá, milyen ingerszegény környezetben is csurgott addigi élete. Tizenéves lelkületével törnek elő belőle a vágyak, ébred rá szexualitására. Illetve szép emlékű, de komótos életvitelt folytató férje távoztával kiderül, bizony ő is kimondhatja és megélheti vágyait, a feleség nem pusztán kelléke egy családnak. Fontos leszögezni, hogy legkevésbé sem propagandisztikus alkotásról van szó. Esetlen, de szerethető figura találkozásait láthatjuk egy professzionális luxusprostituálttal. Eddig talán obszcén váznak tűnhet bevezetőnk. Ami viszont a történet lényegét jelenti, azt a különleges alapszituációt, amit fentebb emlegettünk, hogy hőseink sablontalálkozások helyett elkezdenek őszintén beszélgetni. Vicces és fojtogató jeleneteken keresztül omlanak le az „üzleti alapú szexuális szolgáltatás” keretei. Mint a mesében, a szexmunkás és ügyfele beszélgetni kezdenek és felfedik valós énjüket.
(A kép forrása: Port)
Női film, szociálisan érzékeny film, szórakoztató film
Amikor női szuperhősfilmekkel vagy kémthrillerekkel igyekeznek a moziban korábban kevésbé reprezentált társadalmi csoportokat megjeleníteni, általában pont ugyanolyan sematikus művek születnek, mintha a főhősök neme férfi lenne. A Minden jót, Leo Grande egész biztosan nem fog az előbbiekhez hasonló reklámkampányt kapni, pedig ha valami, hát ez női vagy feminista film. A szerző érzékeny interpretációja révén végtelen megértéssel viszonyulunk egy életúthoz, egy karakterhez, aki történetesen nő. Aki nem kifejezetten gyakori, de azért ismert és létező női sorsot jelképez a filmvásznon. Ugyancsak reagál a történet egy fontos szociális dilemmára, a prostitúció jelenségére. Jelen műben ráadásul a bonyolultabb motivációkat feltételező prémium üzletág kerül előtérbe Leo Grande karakterén keresztül. Szerencsére cseppet sem elvont filmről van szó. Kifejezett pikáns és figyelemfelkeltő az alapszituációja, illetve tele van helyzetkomikummal. Egyszóval tökéletesen alkalmas a szélesebb közönség megszólítására. Könnyed stílusban készteti gondolkodásra a nézőt.
Karakterdráma kiváló alakításokkal
Igazi dramedy (a humort és a súlyos élethelyzeteket keverő alkotás) került tegnap mozikba. Emma Thompson és a Birmingham bandájában megismert Daryl McCormack lényegében színházi előadást varázsol elénk. A sziporkázó forgatókönyv fejezetről fejezetre egyre feszültebb légkört teremt, amint a hősnő kéretlen személyes kérdéseivel indiszkrét helyzetekbe sodorja a fiatal, jóképű férfiprostit. Jóllehet a címben nem az ő neve szerepel, a film alapvetően megmarad a nő történetének. A prostitúció morális és társadalmi vonatkozásait csak mellékesen érinti a szkript, bár látványos gondot fordít arra, hogy félretolja a téma kapcsán jól ismert, gyakran hangoztatott értelmiségi frázisokat (pl. szexuális kizsákmányolás, szociális kényszerhelyzet, alacsony iskolázottság). A Minden jót, Leo Grande gondolatébresztő, és akármilyen közhelyesen is hangzik, mindenekelőtt felszabadító erejű mű. Ami ugyanakkor nem takargatja, hogy kik és milyen múltbéli sérelmek nyomán sétálnak be az emberek a szexuális szolgáltatóipar szaftos területére – akár a prostituált, akár az ügyfél oldaláról. Nem kapunk teljes körű társadalmi látleletet és bergmani tragikus irányba sem kívánnak fordulni az alkotók. Sokkal könnyedebb történetről van szó, aminek célja, hogy karakterrajzokon keresztül bemutasson egy érdekes társadalmi szituációt.
