A Brothers: A Tale of Two Sons egy történetorientált kalandjáték, melynek főszereplői fivérek, akiknek édesanyja tragikus halált halt. A játék hangulata elég sötét és nyomasztó, ám ugyanakkor valahol meseszerű és szép is -- pont, mint maga a játékmenet, mely ugyan kalandjáték, de inkább végigvezet ezen a bánatos sztorin ahelyett, hogy lépten-nyomon megakasztana. A szomorkás hangulatot gyönyörű, művészi látványvilág és hangzás egészíti ki. A Brothers egy Tolkien-szerű történet két testvérről egy kis faluból, akik elutaznak az ismeretlenbe, hogy megszerezzék az orvosságot haldokló apjuknak. Érdekes, hogy valójában mindkét testvért egyszerre irányítod; mozgásuk és cselekedeteik a kontroller két analóg-karjához (valamint cselekvés-gombokhoz) vannak rendelve, ami igazán különlegessé teszi ezt a videojátékot. Ezzel egy idő után megszokod, hogy egyszerre két karaktert külön irányítasz, és a közös munkára támaszkodva oldod meg a rejtvényeket... egészen addig (és ez spoiler, szóval vigyázz!), amíg az egyik testvér tragikus módon meg nem hal.
Innentől már csak az egyik analóg-kart tudod használni, de az apádnak tett ígéreted be kell tartanod. A játék végére érve, amikor egy olyan hatalmas víztömeggel szembesülsz, amelyet a fiatalabb testvér korábban nem tudott volna legyőzni a testvére nélkül (és csak félig használva a kontroller gombjait), hirtelen rájössz, hogy mindkét kart használnod kell, hogy átjuttasd őt – éppen mintha a nagyobbik tesó ott lenne melletted. A karaktered megtanul úszni, a jelenet pedig egyúttal a felnőtté válást is szimbolizálja, hiszen a kisebbik testvérnek innentől fogva egyedül kell eljutni hazáig. Rendkívül erős és megrendítő pillanat, amely képes könnyeket csalni az ember szemébe és erre a legutolsó átvezető csak rátesz pár lapáttal.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
