A Quantic Dream 2010-ben megjelent, rendkívül látványos kalandjátékában négy olyan karaktert irányítunk, akik egy gyermekekre vadászó sorozatgyilkos után nyomoznak. A QTE akciókon keresztül irányítható alkotás hangulata fantasztikus, a története kiváló, és messze az utóbbi idők legjobb kalandjátéka. A negyedik – egyben utolsó – szereplőnk Scott Shelby, egy visszavonult rendőr, aki magándetektívként nyomoz az Origami-gyilkos után, mivel az egyik áldozat édesanyja felbérelte. Scott tipikus film-noir karakter. Megvénült zsaru, aki látott már egy s mást. Gyűrött ballonkabátjában bagózik a putri kocsmák előtt ahová információmorzsák reményében ment el. A David Fincher-filmjeit (különösen a Hetediket) idéző hangulat átjárja az egész Heavy Rain-t, majd érkezik a videojátékok történelmének egyik legnagyobb fordulata – innentől spoilerek.
A sztori csúcspontján kiderül, hogy a Heavy Rain négy játszható karakterének egyike, Scott Shelby magánnyomozó valójában végig az Origami-gyilkos volt. Ettől én annak idején azonnal dobtam egy hátast, bár tény, hogy több plot-hole is előkerül emiatt – például a teljes Manfred-fejezet értelmetlenné válik. A Heavy Rain látványvilága még mai szemmel nézve is igencsak szép, a zene gyönyörű (egyben meghatóan szomorú is), az irányítás rendkívül egyszerű, bár én elsőre ezt a játékot PS Move-kontroller segítségével toltam ki, és úgy még nagyobb élmény volt. Viszont a nagy csavar igencsak megosztó – igen, mind a mai napig. Egyesek szerint nagyon jó lett, hiszen épp Shelby az, akire senki sem gyanakodna. Mások szerint viszont totál kilóg az összképből és olyan plot-hole-okat hoz felszínre, amik hazavágják szinte a teljes sztorit. Nálam működött a twist – és működik ma is. A Heavy Rain egy remek játék, meg merem kockáztatni, hogy a Quantic Dream legjobbja. Nagyon remélem, hogy egyszer visszatérnek ehhez a sötétebb, realisztikusabb thriller vonalhoz, hiszen a Heavy Rain is éppen emiatt vált akkora klasszikussá.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
