A 2002-ben megjelent Mafia: The City of Lost Heaven jócskán eltért a GTA-játékokban tapasztalható ''tényleg azt csinálok, amit csak akarok'' irányvonaltól. Itt érdemes volt tartani a sebességkorlátozást, és nem őrült módjára száguldozni forgalommal szemben, mert könnyedén a nyakunkba kaphattunk néhány igencsak nehezen lerázható fakabátot. Éppen így az utcán lövöldözés sem volt javasolt tevékenység. Okosan, megfontoltan kellett játszani. Mondjuk úgy, hogy a hatalmas játéktér inkább csak amolyan díszletként funkcionált, amelynek a fő sztori-küldetések adták meg az igazi lényegét. Azokra pedig cseppet sem lehetett panasz: volt autós üldözés, géppisztolyos lövöldözés (vagy ez a kettő együtt), és ha a várost már nagyon untuk, akkor bejött a vidéki helyszínek kínálta változatosság. És persze a híres-neves ''Fair Play'' nevezetű küldetés, amelynek az a lényege, hogy egy korabeli F1-es autóval kellett versenyeznünk. Nos, ez a küldetés méltán írta be magát Minden idők legnehezebb videójátékos missziói közé. Borzalmasan nehéz ugyanis, és ha már egy kicsit lemarad az ember, vagy rosszul vesz be egy kanyart és pár másodpercet ezzel veszít, nos, akkor jobb, ha mindjárt nyom is azonnal a Restartra. Emlékszem, hogy egyszer már eleve úgy jöttem haza a suliból, hogy elhatároztam: addig nem állok fel a játék elől, amíg meg nem csinálom végre ezt a nyamvadt küldetést. Beletelt legalább két órámba, de végül csak meglett. Aztán utána olvastam valahol, hogy lehetett csalni is benne egy levágót használva, szóval duplán büszke voltam magamra, hogy nekem sikerült a hagyományos, tisztességes módon győzelmet aratnom. A 2000-es évek elején azonban a cseh fejlesztők kedves anyukái vélhetőleg gyakran csuklottak.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
De végül csak sikerült. Tök durván remegett a kezem, hogy el tudjam menteni és nehogy most legyen valami ge*****, mint pl egy áramszünet. A játékban nem igen volt checkpoint rendszer. A pálya elején mentett egyet és kész.
Viszont kevesen tudják, hogy a levágásos cheat-ben van még egy könnyítés.
Végigmész a levágáson és amikor kiérsz onnan NE fordulj rá a versenypályára, hanem menj keresztül a rajta addig, amíg el nem éred a pályaszélét jelző útfestést. Amint átmész rajta és még mielőtt a falnak rohansz nyomd le a numerikus nullát (ha jól emlékszem azt kellett) és a kocsi azonnal a célvonal elé teleportálódik. Szóval ezzel a módszerrel még könnyebb és gyorsabb volt nyerni.
Nem azért, de ha tinédzserként tudtam volna, hogy létezik ez a dolog, egy percig sem haboztam volna. Azonnal használom.
Én egyáltalán nem vagyok rá büszke, hogy megcsináltam. Remegtem az idegtől, annyira feltudott cseszni. Emiatt egyáltalán nem emlékszem vissza jó szívvel erre a pályára.
A mostani GOG-os verzió szerencsére nagyon durván le lett gyengítve. Persze még így is megtud szopatni, ha lankad a figyelmed.
Szóval én nagyon szerettem a Mafia játékot. Sokkal jobban szerettem, mint a GTA 3-mat. Sőt az utóbbit nem is nagyon szeretem. Inkább a Vice City-t.
De ez a Mafia olyat tudott nekem nyújtani, amit a korai GTA-k egyik része sem igazán tudott. Jól megírt sztorit, kedvelhető karaktereket, valamint árulásokkal tarkított drámát kaptunk.
És a vége valami eszméletlen jó. Senki sem menekülhet a múltja elől. Instant klasszikus számomra!