A 2002-ben megjelent Mafia: The City of Lost Heaven jócskán eltért a GTA-játékokban tapasztalható ''tényleg azt csinálok, amit csak akarok'' irányvonaltól. Itt érdemes volt tartani a sebességkorlátozást, és nem őrült módjára száguldozni forgalommal szemben, mert könnyedén a nyakunkba kaphattunk néhány igencsak nehezen lerázható fakabátot. Éppen így az utcán lövöldözés sem volt javasolt tevékenység. Okosan, megfontoltan kellett játszani. Mondjuk úgy, hogy a hatalmas játéktér inkább csak amolyan díszletként funkcionált, amelynek a fő sztori-küldetések adták meg az igazi lényegét. Azokra pedig cseppet sem lehetett panasz: volt autós üldözés, géppisztolyos lövöldözés (vagy ez a kettő együtt), és ha a várost már nagyon untuk, akkor bejött a vidéki helyszínek kínálta változatosság. És persze a híres-neves ''Fair Play'' nevezetű küldetés, amelynek az a lényege, hogy egy korabeli F1-es autóval kellett versenyeznünk. Nos, ez a küldetés méltán írta be magát Minden idők legnehezebb videójátékos missziói közé. Borzalmasan nehéz ugyanis, és ha már egy kicsit lemarad az ember, vagy rosszul vesz be egy kanyart és pár másodpercet ezzel veszít, nos, akkor jobb, ha mindjárt nyom is azonnal a Restartra. Emlékszem, hogy egyszer már eleve úgy jöttem haza a suliból, hogy elhatároztam: addig nem állok fel a játék elől, amíg meg nem csinálom végre ezt a nyamvadt küldetést. Beletelt legalább két órámba, de végül csak meglett. Aztán utána olvastam valahol, hogy lehetett csalni is benne egy levágót használva, szóval duplán büszke voltam magamra, hogy nekem sikerült a hagyományos, tisztességes módon győzelmet aratnom. A 2000-es évek elején azonban a cseh fejlesztők kedves anyukái vélhetőleg gyakran csuklottak.

A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!

maxresdefaultmafia.jpg