Az első, 1996-os Tomb Raider már önmagában mérföldkőnek számít a videójátékok történelmében, hiszen az első, igazán 3D-s akció-platformerről beszélhetünk, mely már egész nagy, nyílt – igaz, csak belső – tereket is kezelt, főszereplőnek pedig megtett egy olyan vagány és szexi kalandor hölgyet, aki azóta ikonikus magasságokba emelkedett. Ez volt a szebb sorsra érdemes Core Design mennybemenetele, akik érdekes módon rá tudtak tenni még néhány lapáttal a hirtelen jött sikerre, és a Tomb Raider 2 korántsem érződött rókabőrnek. Sokkal inkább ott forrott ki igazán a játékmenet, megjelentek a járművek, és a belső tereket jóval nagyobb külsők váltották. Egyetlen pillanatot mindenképp szeretnék kiemelni a Larával való első találkozásomból. Miután a szűk folyosókkal tarkított és furmányos csapdákkal teli barlangokból kijutunk végre az Elveszett Völgybe (The Lost Valley), ránk ront néhány velociraptor. Úgy néz ki, a világnak ezen az eldugott pontján ők még nem haltak ki (höhö, egészen addig, amíg meg nem érkezünk!). Larával leküzdjük őket, azonban, mikor folytatnák az utat tovább, az ősrégi, vad és burjánzó növényzettel benőtt templomig, hirtelen dübörgésre lehetünk figyelmesek. És akkor – legnagyobb meglepetésünkre – előbukkan a fák takarásából egy óriási T-Rex, aki elevenen akar felfalni bennünket. Epikus és hidegrázós pillanat ez, amelyet újrahasznosítottak később a Tomb Raider 3-ban, és QTE-gombnyomkodós akciózásra cseréltek az Anniversary-ben.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
