A sorozatgyilkosok a nyílt világú videojátékokban nem ismeretlenek (későbbi részekben még ki fogok térni néhányra), és jelenleg eléggé klisésnek is számítanak. De a legfontosabb dolog, ami miatt a Watch Dogs-ban szerepel az egyik legijesztőbb, hogy nincs semmiféle iránymutatás vagy küldetésjelző, ami megmondja, hogy merre menj és hol keresd őt. Csak véletlenszerűen kezdesz el belebotlani a becsomagolt holttestekbe, amelyek körül groteszk, vérrel készített falfestéseket találhatsz. Ki művelhet ilyen szörnyűségeket?
Lassan azért össze tudod rakni, hogy az összes áldozatnak van egy közös vonása: mindannyian hemofíliások, azaz vérzékenyek voltak. És amikor megtalálod az összes holttestet, kiderül, hogy a gyilkos Edgar Noone. Egy brutális pszichopata, aki maga is hemofíliás, és nemcsak magát, hanem a többi, szintén ebben a betegségben szenvedőt is el akarja pusztítani, azt állítva, hogy egy szörny lakozik benne, és meg kell szakítania a vérvonalat. Aiden Peirce persze végül kiiktatja őt, és megmenti egy másik nő életét, egyszer és mindenkorra megállítva a bizarr gyilkosságokat. A folytatásban visszahozták ezt a nyomozgatást a Zodiákussal, de a Watch Dogs első részéhez, valamint a nyomasztóbb Chicagóhoz jobban illett ez a mellékküldetés-sorozat.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
