A 2013-as The Last of Us-ban nem az apokalipszis túlélése, vagy a világ megmentésére irányuló küldetésed a legfontosabb – hanem az Ellie és Joel közötti kapcsolat. Teljesen különálló események hozzák össze őket, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben keresztül-kasul bejárják az országot, felveszik a harcot a fertőzöttekkel és a fosztogatókkal, kétségbeesett túlélőkkel találkoznak, és láthatják mindazt, ami a világból megmaradt. Elhagyott otthonok, kifosztott boltok, összeaszalódott holttestek és szétszórt naplóbejegyzések tudatják velük, hogy a halál a környéken járt. Ellie és Joel kapcsolata szükségszerűen a bizalomra épül. Bíznak abban, hogy egyikük sem a saját hasznára tartja közel magához a másikat. Bíznak abban, hogy számíthatnak rá, hogy megmentik egymást, amikor már minden veszni látszik, és bíznak abban is, hogy ilyen helyzetben soha, de soha nem fognak hazudni egymásnak.
Joel és Ellie kapcsolata a játék végén fordulóponthoz ér – de nem akkor, amikor gondolnád. Nem akkor, amikor Joel megtudja, hogy Ellie-nek meg kell halnia az emberiség megmentésének érdekében, és a lány eszméletlen testével a karjában kirohan a kórházból. Az igazi próbatétel akkor következik, amikor Ellie megkérdezi, mi történt. A férfi hazudik neki. Azt mondja, hogy a Fireflies már nem keresi a gyógymódot. Ellie később megkéri, hogy esküdjön meg, hogy igazat mond, és Joel megesküszik. Ellie ekkor elég furán néz rá. Vajon hisz neki? Talán hisz, talán nem. "Oké", mondja, és a játék véget ér. Ez egy tökéletesen kétértelmű pillanat a stáblista előtt, és a The Last of Us Part 2 érkezéséig bőven gondolkodhattunk azon, hogy hisz-e neki vagy sem. Akárhogy is, ez az egyik legerőteljesebb videójátékos befejezés, amit valaha készítettek, holott mindössze egy párbeszédre épül.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
