A Társalgóban eddig nemigen esett szó a szerepjátékok megkerülhetetlen nagy öregéről, a Dungeons & Dragons-ről. Valahol ironikus, hogy erre pont azután kerül sor, hogy a játékot kiadó Wizards of the Coast a játékrendszer szabad licencelését és a rajongói kiegészítések, modulok publikálását lehetővé tevő OGL (Open Gaming License) frissítési “tervével” lábon lőtte magát a rajongók szemében. Ugyanakkor örömteli, hogy egy magyar csapat, az Elderbrain projektje kapcsán jöhetett szóba először a játék. A csapat weboldalára látogatva egyértelműen feltűnhet, hogy nem kispályás próbálkozásról van szó, rengeteg digitális tartalmat készítettek már a játékhoz, melynek megkoronázása a Crown of the Oathbreaker című, digitális és fizikai kiadásban is elérhető, több mint 900 oldalas (!) modul. Tavaly a Kickstarteren pedig már össze is gyűlt a keret az idén esedékes következő nagyobb kiadás, a Torrents of the Spellhoarder megjelenéséhez.
Epikus fantasy, hazai forrásból
Az Oathbreaker Aglarion birodalmában játszódik, melyet egy Fey Birodalomból származó ősi átok sújt. A játékosok karakterei (a történet kezdetéhez legalább 5-ös szintűnek kell lenni) egy ártalmatlannak tűnő lovagi torna kezdetén érkeznek a fővárosba, melyet a legendás harcos, Waldran király tart – elsősorban azért, hogy bizonygassa saját hősies erejét. Az események azonban nem várt fordulatokat vesznek, és a hamarosan elszabaduló élőhalott járvány mellett természetfeletti borzalmak és különböző sorscsapások szabadulnak el Aglarion birodalmában. Ennél többet vétek lenne leleplezni a történetről, mivel egy kifejezetten komplex, jól megírt (és hosszú) küldetésláncról van szó, melynek során a játékosok karakterei bejárhatják Aglarion különböző vidékeit, a fővárost, Onadbyrt, illetve a Fey Birodalom és az Árnyvilág bizonyos részeit. Valamint magát a poklot is, miközben felderítik az átok és a királyi család sötét titkai mögötti rejtélyt.
A modul maga hat fejezetből áll, melyek több részküldetésből tevődnek össze, számos opcionális mellékküldetéssel, felfedezési lehetőséggel, és durván 30, részletesen kidolgozott kazamatával. Aglarion birodalma a készítők részéről nagyon erős világépítésről tanúskodik, részletes történelme, helyszíneinek leírása pedig a kötet igen jelentős részét teszi ki. Erre szükség is van, a kaland ugyanis, bár némi szabad küldetésgenerálásra, dinamikus események létrehozására felkínálja a lehetőséget a Mesélő számára, azonban a lore nagyon kötött, és fontos, hogy az opcionális kalandozás során ne kerüljön sor olyan fordulatra, mely ellentmondana későbbi eseményeknek – vagy előre leleplezne, sejtetne nagyobb csavarokat. A hosszadalmas kalandmodulok, térképek, leírások, generátorok mellett a kötet tartalmaz még egy bestiáriumot is az Aglarionban előforduló ellenfelekről, illetve egy kiegészítést, mely az alap D&D kasztjai számára összesen 36 új, Algarionhoz és a királyságot sújtó átokhoz igazított alkasztot tesz elérhetővé. Valamint, ha esetleg a játékosok új karakterekkel vágnának bele a játékba, helyet kapott pár kezdő kaland is, amelyek a világ megismertetése mellett segítenek 5-ös szintig húzni a karaktert, így szabaddá téve az utat a fő cselekményszálhoz.
Ez nem egy egyszerű mese
Egyetlen problémás elem van csupán, amit a kötettel kapcsolatban fel tudok hozni: hihetetlenül jó a dizájn, érezhetően rengeteg időt, energiát fektettek a készítők a világ és a történet kidolgozásába, azonban a küldetéslánc hossza, bonyolultsága, az információmennyiség, illetve az észben tartandó elemek száma komoly kihívást támaszt a Mesélő számára. A küldetésdizájn néhány ponton kissé a kora 2000-es évek PC-s szerepjátékaira emlékeztetett, amelyek néha a narratíva erejéből és lendületéből áldoztak annak érdekében, hogy növeljék a játékidőt, illetve minél egzotikusabb tájakra és körutakra kalauzolják a játékost. Az Oathbreakerben ráadásul egyetlen fejezet hossza is felér egy hosszabb kalandmodullal, melynek teljesítése nagy valószínűséggel lehetetlen egy-két (három-négy) játékalkalom során. A Mesélőnek pedig mindvégig ügyelnie kell arra is, hogy a történet célját, az átok hatását végig szem előtt tartsa, és érzékeltesse annak erejét a játékosokkal anélkül, hogy az elcsépelt, klisés vagy bagatell elemmé válna.
Ám ettől eltekintve a Crown of the Oathbreaker egy kiváló kaland, mely – attól függően, hogy milyen rendszerességgel és mennyi időre tudtok összeülni a csapattal – meglehetősen hosszú ideig tart. Megkockáztatom, hogy egy kéthetente, mindössze pár óra erejéig összeülő csapatnak érdemes legalább egy-másfél éves távlatban gondolkodnia – szerencsére, ha esetleg a személyes találkozó nehezen jön össze, a készítők rengeteg assetet tettek elérhetővé a virtuális TTRPG alkalmazásokhoz, köztük a helyszínekhez passzoló aláfestő zenékkel. Érdeklődők számára pedig az első fejezet ingyenesen letölthető a csapat honlapjáról, mely már önmagában nézve is több játékalkalmat kitölthet, remek ízelítőként szolgálva a teljes csomaghoz. Le a kalappal az Elderbrain előtt, hiszen egy magyar csapattól (is) ez egy hihetetlenül minőségi kiadvány, ami után kíváncsian várom a Spellhoarder megjelenését.
(A játékot az Elderbrain csapata biztosította számunkra – köszönjük! A kötet angolul érhető el, így használatához nyelvtudás szükséges.)
