Nem túlzok, ha kijelentem, hogy az idei, szerepjátékokban gazdag évem egyértelmű sztárja a Mörk Borg volt. Pelle Nilsson és Johan Nohr doom metal dark fantasy RPG-je a szabályrendszert más, populáris szerepjátékokhoz képest iszonyatosan minimálisra vette, míg a stílussal, a hangulattal és a számtalan opcionális mechanikával sikerült ezt egy igazi szentségtelen fenevaddá hízlalni. A véleményemmel pedig nem vagyok egyedül, megjelenése óta ugyanis nem csupán az alap Mörk Borghoz készültek hivatalos kiegészítések. Mivel a játék szabályrendszere nyílt, így amellett, hogy a hivatalos tartalmak nagy része ingyenesen is elérhető, a megfelelő jogi szövegek mellékelése és feltételek betartása mellett bárki szabadon bővítheti, hackelheti, átírhatja. A Free League Publishing pedig elkezdte felkarolni ezeket a mellékhajtásokat: a jövőben érkezik majd a kalózos Pirate Borg, nemrég pedig megjelent a Christian Sahlen által írt (ám továbbra is Nohr által illusztrált) cyberpunk mellékhajtás, a CY_BORG is. A játék a depresszív, reménytelen és vérmocskos dark fantasy-ből egy végletekig eltúlzott, brutális és gyomorforgató cyberpunkot csinált.
Ezt a CD Projekt RED nem vállalná
A CY_BORG helyszíne egy szimplán CY néven emlegetett megapolisz, nagy valószínűséggel az egész bolygó utolsó megmaradt városa, több száz milliós lakossággal. Vannak halhatatlan kékvérűek, akik a hegyekbe épített luxuserődjeikből figyelik a pórnép szenvedését, céges zombik, utcai bandák, elborult végítélet-kultuszok, illetve különböző mutánsok is – köszönhetően a város közepébe robbant meteor okozta sugárzásnak. De a lakott területen kívül sem sokkal jobb a helyzet: katedrális méretű gépezetek végzik a szüntelen nyersanyagkitermelést, az emberi fogyasztásra épp csak alkalmas organikus moslékot pedig teljesen automatizált farmokon tenyésztik és darálják, míg a levegő és a víz egyaránt mérgező. A Mesélők számára a játék egyetlen kötelezően betartandó narratív szabálya, hogy senki nem bízhat senkiben. Mindenki elsősorban önmagáért, a saját túléléséért küzd, a játékos karaktereknek pedig egyetlen közös vonása van, kaszttól függetlenül: egy brutális adósság valamelyik megacég, bűnszövetkezet, banda vagy szekta felé.
A harcrendszer, karaktergenerálás és fejlődés szabályai lényegében egy az egyben a Mörk Borgból jöttek át, néhány kisebb-nagyobb módosítással, beleértve a mágia helyét átvevő mutációkat, beültetéseket, illetve extra opcióként a Hálózat nevű metaverzumban (mely a közösségi médiumok legrosszabb aspektusait szorozza be úgy tízzel) zajló hackelést. Ismét vannak opcionális kasztok, a karakterek kivétel nélkül elmebetegek, elvtelenek, feláldozhatók, a játékmechanikák pedig természetesen számtalan módszert kínálnak arra, hogy a legkülönbözőbb módokon haljanak bizarr vagy brutális halált. Ahogy a Mörk Borgban a mágia torzulásai vezethettek váratlan, kiszámíthatatlan következményekhez, itt a beültetések hibásodnak meg vagy a mutációk okoznak váratlan tüneteket.
A végítélet d66-os táblázata is megmaradt, pusztán beteljesülő próféciák helyett kataklizmikus események (tömeges hackelés, terrortámadás, szektás lázadás, kibervírusok) szabadulnak rá a városra. A legfőbb változtatás, hogy amikor egy kampány során hetedik alkalommal kerül sor ilyen random dobásra (jellemzően a napok, vagy más választott időegység léptetésekor), az automatikusan a végső, legdurvább eredményt hozza magával. Ennek során a város vezető tudósa ráébred, hogy az egész valóság egy félrement szimulációs társadalmi kísérlet, a felismerés hatására pedig a teljes játékvilág és a karakterek is visszaállnak a kezdőállapotba – mindössze 12 óra leforgása alatt.
Stílusorgia
A szabálykönyv bőségesen tartalmaz küldetés- és NPC generátorokat (ezek digitális változata elérhető a játék honlapjáról is), minta kalandmodult, opcionális elemeket a játékvilág dúsítására, melyeket a jövőben valószínűleg a Mörk Borghoz hasonlóan fognak további kiegészítésekkel bővíteni. A szabálykönyv egyik nagy erőssége változatlanul Nohr grafikus dizájnja, mely legalább olyan elborult és zseniális, mint az alapmű esetében, ha nem jobb. Egyetlen problémám talán, hogy a rengeteg grafika, opcionális és kötelező szabály tengerében meglehetősen nehéz eligazodni – ha valaki a sokszor említett szerepjáték felől jön, annak nem jelent kihívást, ellenben kezdők számára nagy segítség lenne egy Bare Bones-változat, mely letisztult formában, csak a nyers szöveget tartalmazza.
Ez viszont a CY_BORG zsenialitásából nem von le semmit. Akár a Mörk Borg rajongójaként vártátok a megjelenést, akár annak dark fantasy jellege tartott vissza eddig a kipróbálástól, esetleg most találkoztok először ezzel a szerepjátékcsaláddal (és tetszenek is a látottak), határozottan ajánlom, hogy adjatok neki egy esélyt.
(A játékot a Free League Publishing biztosította – köszönjük! A játék angolul érhető el, rajongói fordításról nem tudunk.)
