Halloweenhez közeledve, a közeljövőben, a Társalgóban olvashattok tőlem pár kimondottan hátborzongató szerepjátékot, a sort pedig úgy véltem, nem is kezdhetnénk jobb alannyal, mint a Free League Publishing által kiadott, hivatalos Alien RPG-vel.
A kiadó jóvoltából a közel 400 oldalas alapkönyv mellett a három hivatalos kalandmodult is megkaptam, köztük a csak október 1-én megjelenő legújabbat, a Heart of Darknesst is. Első körben muszáj kiemelnem, hogy ezek a könyvek egyszerűen gyönyörűek. Amellett, hogy zsúfolásig vannak töltve információkkal és szabályokkal, a dizájn és az illusztrációk minősége is csodálatos, még ha felépítésük lehetne egy fokkal fókuszáltabb is. A játék időben néhány évvel az Alien 3 után játszódik, kanonikusnak tekinti a Prometheus és az Alien: Covenant eseményeit, illetve számos elemet átemel a regényekből és képregényekből is. A játékosok különböző céges bérenceket, szabadúszókat vagy zsoldosokat alakíthatnak, akik így vagy úgy, de belesodródhatnak a Weyland-Yutani és riválisai biológiai fegyverkezési programjába, találkozhatnak a Prometheus Tervezőinek hagyatékával, illetve természetesen a halálos xenomorphokkal is.
Az alapkönyv terjedelme ellenére maga a játékrendszer meglehetősen minimalista, bár nem nevezném feltétlenül rules lite-nak. A játékbeli karakterek viszonylag kevés alaptulajdonsággal, képességgel, illetve képzettséggel rendelkeznek, a játék pedig kihangsúlyozza, hogy a skill checkek számát érdemes kordában tartani, csak a legindokoltabb esetekre és a harcra korlátozva. Ilyen dobáskor a játék egy nagyon egyszerű dice pooling mechanikát alkalmaz: a játékos (vagy a karaktert alakító Game Mother, alias a mesélő) a releváns alaptulajdonsága, képessége és a módosító tényezők által meghatározott számú hatoldalú kockával dob. A dobásnál legalább egy hatos számít sikernek, minden további pedig a kritikus siker mértékét növeli, melyek vagy azonnal, vagy később használhatóak fel. A kockadobásokba egy idő után aztán a karakter stressz szintjével megegyező számú stressz kocka is kerül a simák mellé, amelyekkel gurítva szintén a hatos számít sikernek. Ez azt hivatott szimulálni, hogy az eszkalálódó feszültség hatására a karakterek egyre fókuszáltabbá válnak. Az ezeken dobott egyesek hatására a karakternek Pánik dobást kell végrehajtania, mely ha sikertelen, különböző negatív hatásoknak lesz kitéve, melyek között súlyosabb esetben szerepel a fejvesztve menekülés is.
Fogyóeszköz karakterek
Ez a mechanika, kombinálva a karakterek relatív kevés életerejével, a xenomorphok sebességével és erejével már erősen sejteti, hogy az Alien RPG nem az a szerepjáték, ahol a karakterek mezei telepesekből Ripley-t meghazudtoló idegenvadászokká válnak. A játék eleve kétféle játékmódot kínál: a Kampányt és a Szcenariót. Előbbi egy lassabb, szabadabb játékmód, melyben a játékosok karakterei fejlődnek, kalandoznak a galaxisban, karriert építenek, ellenfeleket szereznek, és csak indokolt esetben kerülnek kapcsolatba az idegen fenyegetéssel. A másik gyakorlatilag egy Alien-film vagy regény asztalra ültetett változata, melyben megeshet, hogy egy játékos akár több, a mesélő által előre legyártott karaktert is felhasznál, és a túlélésük közel sem garantált. Zsenialitása ellenére ez talán az Alien RPG legnagyobb hátránya is, a gyakorlatban ugyanis sokkal jobban működik Szcenariókkal, és nagyon erre a módra fókuszál. A Free League Publishing ugyan ígért egy segédletet, amely kifejezetten egy hosszabb Kampány levezénylését szolgálja, ám az eddigi kiadványaik, beleérve a Heart of Darknesst is, kizárólag Szcenariók. Mesélő szemmel egyszerűen annyi könnyítést kellene alkalmazni annak érdekében, hogy a játék története érdekfeszítő is maradjon, de a karakterek ne halálozzanak el újra és újra, hogy az már erős csorbítás lenne a játékmechanikákon. Ráadásul figyelembe véve azt, hogy egy mezei Szcenarió előkészítése és levezénylése is mennyi időt, energiát és tervezést igényel a mesélőtől (az egyes helyszínek tervrajzainak kidolgozása, illetve a küldetés során több részre szakadó csapat menedzselése is feladja a leckét), a Kampány mód egyenesen olyan, mintha csak muszájból került volna a lehetőségek közé.
Kizárólag a Szcenarió módot értékelve a játék zseniális. Rengeteg lehetőséget biztosít a mesélőnek a feszültségkeltésre, külön mechanikák vannak olyan esetekre, amikor az egyik játékosnak például árulót (esetleg áruló androidot) kell alakítania. Kimondottan bátorítja a kreativitást is, a Prometheus és az Alien-filmek lore-jának felhasználásával új típusú, meglepő idegenek kidolgozását (erre a kalandmodulok számos példát tartogatnak). Ha a Heart of Darkness amúgy is szóba került, abban egy játékos megadott feltételek teljesülése mellett még akár egy macska irányítását is átveheti. A rendszer iszonyatosan könnyen adaptálható bármilyen más sci-fi horrorra, az Alien-univerzumon belül is könnyen létrehozható vele akár Alien Isolation-jellegű nyomasztó, klausztrofób horror, akár akciódúsabb, a Bolygó neve: Halált idéző kaland. Az Alien-franchise és az űrhorror rajongóinak egyértelműen ajánlott, csak az a kár, hogy a hosszabb játékmód kidolgozottsága még nem az igazi.
(A tesztpéldányt a Free League Publishing biztosította, a játékhoz angol nyelvtudás szükséges.)
