A Dark Souls 2-ről a PC Guru májusi számában olvashattok négyoldalas PC-s tesztet, illetve egy kétoldalas tippek-trükkök is vár rátok, amit érdemes átolvasni, de csak miután végignéztétek a „Vágjunk bele!” játékhoz kapcsolódó epizódját. Hiába, a Dark Souls 2 egy kihívásban gazdag, nehéz játék – ami ráadásul alaposan megosztja a közönséget, egyesek szerint egy fizetős szopóroller, míg mások a NES-korszak szinte megcsinálhatatlanul kemény alkotásainak felidézését látják benne. Na, de hol az igazság? Kommentelőinket kérdeztük, ők pedig válaszoltak.

Akiknek nem tetszik

A Dark Souls 2 nem mindenkinek nyerte el a tetszését. MartianManhunter szerint a FromSoftware programja gyakorlatilag értékelhetetlen, és mindenkinek magába kéne néznie, akinek tetszik.

„A Dark Souls 2 egy értékelhetetlen szutyok, ahogy az első rész is az volt. Nem tudom, emberek mit élveznek rajta. Nulla sztori, menjél, amerre akarsz, élj túl, ahogy akarsz, de ha meghalsz, akkor mindened elvész, hát kösz. Mazochistáknak tuti bejön ez a fajta játékmenet, de nekem nem. Meg amúgy is egyszerűen felháborít, hogy ennyire nem érdekli a fejlesztőket a játékos, hogy még értékelhető sztorit se tudnak belerakni. A grafikáról meg ne is beszéljünk, teljességgel elfogadhatatlan, nagyjából 5-6 évvel ezelőtti színvonal. Egy szégyen, és ekkora sikere van, ami csak a hc-játékosok fanatikusságát jelzi. Ez a játék nem nehéz, ez szar. Nem azért halok meg, mert béna vagyok, hanem mert direkt csal, és szopat a játék, a balfék karakterem meg mellé üt a leggagyibb ellenfélnek is. Vicc. Mondjuk meg se lepődök a sikerén, egy olyan világban, ahogy a Minecraft milliós eladásokat tud produkálni, meg egy DayZ sikeres lehet, amiben a zombik a falakon át rohangálnak, de ez senkit sem zavar. Grat emberek, csak így tovább, nehogy már jó játékok is készüljenek.”

Fromthedeep úgy véli, a FromSoftware lusta, ezért köszön vissza sok már ismerős motívum korábbi Souls-játékokból, különös tekintettel az első Dark Soulsra. Hogy ebben van-e igazság, mindenki maga döntse el – annyit mondjuk érdemes tudni, hogy a játék története sok egybeesésre magyarázatot ad.

„Probléma az elődök bizonyos elemeinek rendkívül gátlástalan újrafelhasználása. Ugyanannak a fantáziátlan, semmitmondó helyszínnek a harmadszori előkerülése már nem magyarázható se játékdizájnt illető, se a történettel kapcsolatos szükségességgel, ez egyszerű lustaság. A bossok egy része rendkívül olcsó, szintén újrafelhasznált és bizony néhány közülük pofátlanul csal. A 6v1-es bossharc szerintem viccnek is rossz kategória, nem méltó ahhoz a kifinomult úthoz, amin eddig a Souls-játékok elérték, hogy a bossok kihívást nyújtsanak. De akadnak fantáziátlan, ötlettelen és sokszor ismétlődő, könnyen tipizálható főellenfelek magán a játékon belül is, nem csak az első részt hasznosították újra Japán barátaink. Néha pedig megmagyarázhatatlan dolgok történnek, amik valahol a bug és a szándékos csalás határán táncolnak. Felkenődünk a falra egy ütéstől aztán ott ragadunk, az előre irányuló szúrás hátrafele sebez, rossz irányba ugrik a karakter, néhány láthatóan ügyesen elkerült ütést mégis találatnak érzékel a játék, stb. A másik hatalmas szívfájdalmam az a döbbenetesen primitív ugrálás. Értem én, hogy ezzel is növelni akarják a kihívást, de ez már egyszerűen nevetséges, hogy a karakter vígan legurul egy olyan ugrást követően a párkányról, ahol minden ép elméjű ember egyszerűen megállna. Ha egy kissé kifinomultabb, összetettebb platformrendszert raknak a játékba, akkor az feldobhatta volna mind a pályákat, mind a harcot. De ez így egyszerűen nevetséges, mivel normális játékmechanikai elemek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a játékmenet bizonyos kihívásait megoldjuk.”

Palacsintaxx csak azért regisztrált a PC Guru Online-ra, hogy megmondja a tutit a Dark Souls 2-vel kapcsolatban. Hosszú és konstruktív kritikát írt a játékról, aminek helytakarékosság okán csak egy részét emelem ki.

„Nos, először a grafika kifejezetten szegényes bár a zord kegyetlen világ hangulata tovább fokozódott ebben az epizódban egy picit. Legalábbis én így érzem. Amit említettek a videóban is ,hogy maga a játék "játszhatóbbá vált" nos én úgy fogalmaznék, hogy easy fokozatra kapcsolt. A nehezebb lényeknél főleg a bossoknál harcossal van az egyik legkönnyebb dolgod, ugyan közel kell menni a karakterekhez ,de ha megnézitek általában a jobbra vagy a balra oldalazás segít ugye ez függ, hogy melyik kezében tartja a fegyvert. 2 maximum 3 csapásos sorozatokat kell minden támadása után rámérni az ellen re, így a lendület nem visz bele a támadásába és eltudsz gurulni ezek után kész meghal a boss meg minden más nagyobb életerővel bíró lény. Például a videóban (itt a már említett „Vágjunk bele!” részről van szó” – Chocho) látható az a hatalmas páncélos pajzsos lovag is baromira egyszerű. Testközelbe mész, és jobbra megkerülöd, egyetlen egyszer sem fog eltalálni. Nagyon vicces volt ahogy a kis mágussal balra jobbra ugráltatok nekem ott sohasem kellett akrobatikáznom A bossok nagy részét pedig könnyebb legyőzni mint egyes alap szörnyeket. Rettentően buták és egyszerűek.”

És akkor egy roppantmód kifinomult kritika így a végére, csak hogy lássuk, mit szól a modern kor gamere, amikor először találja szemben magát a Dark Souls 2-vel. Köszönet érte Adam_Jensennek, ha megbocsátotok, mindenféle javítás nélkül közlöm, a maga teljességében, szépségében.

„Ocsmany hanyadek a grafika, rendes korszeru grafika nelkul szoba se johet egy jatek”

És akiknek igen

A Dark Souls 2 azért csak megtalálta a saját közönségét. Még akkor is, ha v8506 szerint csak egy szűk rétegről is van szó.

„Rétegjáték, ami mindig is meg fogja osztani a játékosokat. Szerepjáték, amit érdemes szó szerint érteni, mert itt van értelme fejődni, másképp kegyetlenül megszívat... néha még úgy is. Sajnos a grafikát ért negatív kritikák nagyon is jogosak és ez esetben ezzel az a gond, hogy láthattuk mennyivel szebb volt. Ha ilyennek indul, akkor most nem lenne a sírás-rívás, de sajnos a mézesmadzag után érthető a keserű szájíz. Erre még rátett egy lapáttal, hogy bizony itt is megmaradt egy "jó" szokás, ami az összetett szerepjátékok védjegye: temérdek bug van benne. Kilószámra jöhetnek a javítások, hogy egyáltalán be legyen fejezve. ...és mégis: ez az a játék, amit a magam fajta játékos örökre az emlékeibe fog vésni. Ez az a játék, amiből már olyan kevés van meg, hogy egy letűnt korszakot tud csak felidézni. Az a játék, amiben nem attól fogsz félni, hogy ijesztgetnek, hanem attól, hogy az életed egy hajszálon függ minden helyen, minden percben. Átélni egy-egy boss legyőzését több nap után pedig olyan felemelő, hogy elfelejtjük a hibákat. Elmerülünk egy halott világ halálában is monumentális helyeiben annyira, hogy az első 10-15 óra fel sem tűnik mire eltelt. Ehhez képest a mostani tucat játékok jó ha 6-10 órát összesen adnak. Tehát a Dark Souls 2 igenis jó lett. Akárcsak az elődei, de sokkal jobb is lehetne, ha csap picivel több időt ölnek bele.”

Egyetért ezzel az állítással Lynch Beaumont is, aki nagyon örül a Dark Souls 2 megjelenésének. És őt még a grafika sem izgatja különösebben.

„Nagyon vártam már, hogy megjelenjen a következő része a sorozatnak, hál'isten nem kellett csalódnom a játékban. Nem maradtak el az idegesitő és frusztráló pillanatok, ahogy azt jól megszokhattuk a Souls sorozattól, de javarészt kellemes pillanatokkal gazdagodtam.

Ez a játék valóban csak egy bizonyos gamer "rétegnek" szól, azoknak akik türelmesek, és képesek küzdeni, nem adják fel az első halál után az egészet és törlik le a játékot miközben szétverik az asztalukat. Ez a játék nem olyan mint amit az átlag európai gyerekek megszoktak, a fikázók nagyrésze a "nehézsége" miatt mocskolódik, pedig igazából csak rá kell érezni a játék menetére, egy bizonyos ritmusra, ami az egyszerűbb embereknek nem megy azonnal és ahol csak tudják fikázni kezdik. Tény és való, grafikailag nem a legjobb (az első részhez képest valamelyest jobb), de aki a grafikát helyezi előtérbe a játékélménnyel szemben, azoknak vannak külön erre a célre bizonyos játékok, melyek direkt erre vannak kihegyezve, na ez nem olyan. (Szerintem a grafika eltörpül a játékélmény fontossága mellett, de ez mindenkinél más.)”

markedone01 imádja a Dark Souls 2-t. Bár az első részt csak a feléig vitte el, a folytatásra annyira rápörgött, hogy rögtön egy csodaszép gyűjtői kiadást zsákolt be belőle.

„150-es szinten vagyok, 70 óra játékidő, ekkora kihívást játék még nem jelentett nekem, élvezem, imádom, kedvencem, rohadtul nem lineáris, ami szintén csak jó mivel végigjátszást sem találni hozzá mert több ezer féle lehet függően attól ki merre kezd/megy/mit talál meg/mit nem. Akiknek nincs türelme ellenfelek sebezhetőségét "kitanulmányozni", ill. saját karakterük képességeit (amit ugye rettentően testre lehet szabni) és félnek a haláltól (YOU DIED) azoknak tényleg messze elkerülendő, és ne szólják le a játékot, csak azért, mert nem megy...”

Persze nem kell rögtön 70 óra ahhoz, hogy valaki kijelenthesse, igen, neki bejön a Dark Souls 2. Slade93-nak már alig több mint egy játékkal töltött nap elég volt mindehhez.

„Én személy szerint nem tudom letenni. Még "csak" 25 órám van benne, de egyszerűen teljesen magával ragadt. A hangulat, a táj, a kihívásfaktor számomra mind lenyűgözőek. Valószínűleg azért vagyok annyira oda érte, mert nekem ez az első Dark Souls élményem és ehhez fogható játékkal még nem igazán találkoztam. Illetve játszottam az első résszel, de az a valami, amit a fejlesztők "PC-s port" néven odaböfögtek kb. fél óra után elvette a kedvemet az egésztúé. Lehetséges, hogy ha az egyet végigviszem, másképp állnék hozzá, így viszont nem állhat az utamba semmi, csak pár tucat boss meg néhány ezer halál. Praise the Sun!”

Végül pedig olvassuk el személyes kedvencemet, amit Tonymaster írt. Rövid, tömör, velős kritikra.

„Szerintem az első rész egy műalkotás volt, így nem tudom azt mondani, hogy a Dark Soul 2 nem egy fantasztikus játék. Bizonyos játékelemek enyhén jobbak, más dolgok egyszerűen különböznek. A promóciós grafika hiánya és Drangleic kevésbé interkonnektált részei lehetnek a tényleges kritikák.”