Dark Souls 2 – Ti mit gondoltok?

Ja igen, az élvezhetetlenül lagos és látszólag minden ok nélkül órákra szétkapcsoló szervert nem is említettem. Meg, hogy az estus flaskot is érthetetlen okokból olyan lassan szürcsöli a karakterem, mintha a hányás pillanata előtti utolsó pohár vodka lenne. De ezek már csak apróságok.

Hát nem is tudom... Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Technikai szempontból egyértelműen előrelépés. A grafika érezhetően szebb lett, a karakterek/páncélok kidolgozattabbak, a fény-árnyék effektek is egész pofásak itt-ott. Az optimalizáció is remek, a legdurvább, füsttel/tűzzel bőven meghintett tömegharcban sem csökken az fps érték érezhető szinten. Mégsem tudok felhőtlenül rajongani érte, mert bár az első rész technikai csorbáit kijavították, de ezt a játékmenet szenvedte meg. Az első és legnagyobb gond, hogy bár az első rész "keményvonalas fanatikusának" tartom magam és imádtam a kihívását, a második résszel játszva egyre többször fordul meg a fejemben, hogy itt most bizony nem én toltam el valamit, hanem egyszerűen szopatva vagyok. De úgy istenesen. Ilyen az elsőnél sosem fordult elő. Párszor elbizonytalanodtam, de a végén mindig a homlokomra csaptam és kiröhögtem magam egy "erre eddig hogy nem jöttem rá" felkiáltással karöltve. A Gravelord Sword megszerzése után nem igazán volt ellenfelem, itt viszont egy +5-ös Curved Dragon Greatsworddel is pelyhes seggű kezdőnek érzem magam, ha bossokról van szó (és teszem mindezt a 156. szinten, 50 strength és 50 vigor pont mellett). Irreálisan gyorsan törnek a pengék is, természetesen csakis a legkritikusabb pillanatokban, például amikor egy ellenséges játékos pattan be mellénk szemétkedni. És itt a másik nagy gont: túlságosan is épít a többszereplős játékmódra. Az elsőben bármelyik bosst meg lehetett ölni egyedül is, és mekkora élmény volt, amikor sikerült... Itt meg csakis a legritkább esetben rúgsz labdába bossok ellen egyedül. Én lehetetlenül kicsiket pötyögtetek a hp-jába, ő meg lehetetlenül nagyot az enyémbe (konkrétan van olyan boss, aminek 1 vágásába kerültem), szóval mindig kell valaki, aki tereli a figyelmét, amíg a másik csapkodja. És ez egy magam fajta magányos harcosnak nem éppen imponáló. Az irányítás is mintha késne, elugrani csakis a legelszigeteltebb esetekben sikerül. Ez szomorú, mert az előző részt másodszorra egy félpucér tolvajjal vittem végig (nyilván a lehető legnagyobb mozgási sebesség elérése végett), akinek pajzsa nem, csak egy két kézben tartott katanája volt, a végére pedig majdnem több volt a staminája, mint a hp-ja. És abszolút életképes karakter volt, sőt, még jobban tudtam vele érvényesülni, mint az előtte lévő warriorral, így azt kell gondoljam, hogy nem a képességeim hiányosak a játékhoz. A történetet meg ilyesmit nincs értelme fikázni, az előzőben sem nagyon volt, nem is érdekelt az a kevés sem, ami volt, mert a játékmenet kárpótolt mindenért. A másodikra sem azt mondom, hogy rossz, csak azt, hogy többet vártam. Nem bántam meg így sem az első napos vételt, egész jól elszórakozok vele, meg legalább szép a fémdoboz, de az elsőt jobban élveztem.

Én belekezdtem a játékba és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon gonosz játék! :D
Ennek ellenére én eddig nagyon élvezem, mivel van végre gy olyan játék amelyben van kihívás, nem is kevés.Ennyit szívni valamiben már művészet, persze lehet hogy csak én vagyok ennyire béna hozzá, de legalább megedződök valamin, és remélem ha a későbbiekben kijönnek új játékok amelyek követik a mai formavilágot, miszerint csak menjünk át mindenen minden gond nélkül, akkor boldogan mondhatom hogy:Nekem ez nem kihívás!Én Dark Souls-on nevelkedtem. :D

A Dark Souls 2 egy értékelhetetlen szutyok, ahogy az első rész is az volt. Nem tudom emberek mit élveznek rajta. Nulla sztori, menjél amerre akarsz, élj túl, ahogy akarsz, de ha meghalsz, akkor mindened elvész, hát kösz. Mazochistáknak tuti bejön ez a fajta játékmenet, de nekem nem. Meg amúgy is egyszerűen felháborít, hogy ennyire nem érdekli a fejlesztőket a játékos, hogy még értékelhető sztorit se tudnak belerakni. A grafikáról meg ne is beszéljünk, teljességgel elfogadhatatlan, nagyjából 5-6 évvel ezelőtti színvonal. Egy szégyen, és ekkora sikere van, ami csak a hc-játékosok fanatikusságát jelzi. Ez a játék nem nehéz, ez sz.r. Nem azért halok meg, mert béna vagyok, hanem mert direkt csal, és szopat a játék, a balfék karakterem meg mellé üt a leggagyibb ellenfélnek is. Vicc. Mondjuk meg se lepődök a sikerén, egy olyan világban, ahogy a Minecraft milliós eladásokat tud produkálni, meg egy DayZ sikeres lehet, amiben a zombik a falakon át rohangálnak, de ez senkit sem zavar. Grat emberek, csak így tovább, nehogy már jó játékok is készüljenek.

Én külső szemlélőként szólok bele a Dark Souls II vélemények sorába. (Na azért előzeteseket olvastam a PGO-n, tesztet is a lapban, videókban sem volt hiányom, úgyhogy mondhatjuk, hogy ismerem a játékot.)
Egyrészt borzasztó bonyolultnak, másrészt végtelenül primitívnek tartom. Azt hiszem Chocho is mondja a Vágjunk bele! videóban, hogy valamelyest egyszerűsödött a harc, de azért mégis csak egy Dark Souls játék. Ezt azért sem tartom jónak, mert az első részt csakis a harcok nehézsége vitte a hátán, semmi más. Sose hallottunk olyat, hogy "héé! a dark souls-nak de jó sztorija van" vagy "héé! emlékszel arra a karakterre/szörnye mekkora király volt?" És még a grafikáját sem lehetett dicsérni. Az első rész egy majdnem minden szempontból közepes fantasy RPG volt, amihez ha még hozzá vesszük a vállalhatatlan PC-s portot, máris egy felejtésre kiválóan alkalmas, hármas alá játékot kapunk.
A második rész valamelyest javított ezen, de nem sok újat tudott mutatni. Szinte semmit. És ha hozzá vesszük, még azt, hogy itt is fenn áll a Colonial Marines esete, az előzetes E3-as demók és a végeredmény közötti minőségi különbség...hát, engem finoman szólva nem vett le a lábamról. És lehet mondani, hogy jó hát nem játszottam vele. Igen! Pontosan a fentiek fényében úgy döntöttem, hogy nem áldozok rá pénzt, bármennyire is kedvencem az RPG műfaj, főleg ha azt fantasy körítéssel tárják elém.
Közepestől valamelyest jobb, ha az első részre azt mondtam hármas alá, akkor a második rész hármas fölé.

Én, mint "keményvonalasa Dark Souls-fanatikus" nem tudok egyet érteni a sok negatív kritikával. Személy szerint az egyik kedvencem a széria annak ellenére, hogy az első részt egér + billentyű kombóval nyomtam végig. Maga a Dark Souls széria varázsa a kihívás és az egyedi történetmesélés. Lehet, hogy nem követi végig utazásainkat egy narrátor végig a világon, valamint naplót sem írogat minden egyes bonfire-nél karakterünk, de talán ez adja meg azt a kis realitás hangulatot, amit egy szörnyekkel és élőholtakkal teletűzdelt játék nyújtani tud. Viszont, ha az ember odafigyel azon kevés NPC-k mondandójára akikkel itt-ott összefut, akkor elég érdekes történet tárul a játékos elé. És ez lenne az első pont amiben javult a második rész az elődhöz képest: a fő történeti szál kissé összetettebb, valamit maguk az NPC-k is egyedibbek és kidolgozottabb, mint az első részben. A játék mechanizmusa is apróbb simításokon esett átt: itt említhetjük a játék elejétől való gyors utazás lehetőségét, vagy pedig a karakter generálást is. Míg az első részben egy bizonyos ponttól volt elérhető a gyors utazás lehetősége, addig a másodikban már szinte az első bonfire-től elérhető, feltéve, ha találtunk egy másikat, amihez utazhatunk. Persze, mint minden más játéknál, ahol jelen van a gyors utazás lehetősége itt is megosztja a játékosokat. A keményebb játékosok, akik a nagyobb kihívásokat kedvelik, nem szívlelik a gyors utazás lehetőségét, míg azok a játékosok, akik alkalmanként játsznak ezekkel a játékokkal, külön díjazzák ezeket a funkciókat, mivel időt spórolnak. Persze mindenki maga válogatja, hogy használja ezeket a funkciókat, vagy sem, de alap emberi reakció, hogy belekössünk mindenbe, ami nem tetszik. Személy szerint örültem a gyors utazásnak, mert nem mindenkinek van annyi ideje mint szeretné és jócskán lerövidítené az időt, ha például a Forest of Giants-ból Undead Crypt-be kéne végiggyalogolni az utat. És itt van az újabb javulás a második részben: a felfedezhető terület mérete. Nem számoltam át a két játék minden négyzetméterét, hogy most melyik is pontosan a nagyobb, viszont Drangleic területei változatosságának és kialakításának köszönhetően sokkal nagyobbnak tűnik mint Lordran, valamint egyes helyek kidolgozottabbnak is tűnnek. Ha már a kidolgozottságnál járunk, meg kell említeni a főellenségeket is, hiszen ezek az egyik legfontosabb elemei a Dark Souls szériának. Minden ilyen játékos ellen irányuló gyilkológép saját egyedi történettel, valamit a legyőzéséhez szükséges stratégiával vannak ellátva. Természetesen a stratégiákra a játékosoknak kell rájönniük, de az külön örömöt rejt, mikor valaki a saját erejéből, mindenféle külső segítség nélkül lenyom egyet közülük. De ez az a pont, ami legalább is az én észrevételem alapján romlott az elődhöz képest. Lehet, hogy az jelentette a különbséget, hogy míg az első rész egérrel és billetyűvel toltam végig a másodikat pedig konzolon, természetesen gamepad-del, viszont Drangleic izomagyai sokkal könnyebb kihívásnak bizonyultak, mint Lordran kivégzőosztaga. Persze nem azt mondom, hogy Drangleic kevesebb veszélyt rejtene, mint Lordran, elvégre egy óvatlan lépés és itt is halállal lakol a játékos, viszont a sok újítás mellett valamivel könnyebb játék hatását kelti bennem a második rész, mint az első. Összesítésben sok szempontból fejlődött a játék és látszik rajta, hogy a fejlesztők igyekeztek jobbá, szebbé tenni az első részhez képest és ez nagy rész sikerült is. Ha röviden kéne összehasonlítanom a két játékot akkor a Dark Souls 2 jobb, mint az elődje, viszont az első rész nehezebb, mint az utódja.

Tudom, h a második részről kellett véleményt nyivánítani, de nem lehet anélkül objektíven hozzá állni, hogy ne hasonlítanánk az elődhöz :D Bár asszem így kicsit hosszúra sikeredett xD