A japán illetőségű Capcom számos, videojátékok történelmét meghatározó alkotást letett az asztalra fennállása alatt, melyeket a mai napig képes volt a köztudatban tartani. A Mega Man, Street Fighter, Devil May Cry, Dead Rising, Dino Crisis, Monster Hunter, vagy az éppen aktuális, napokban megjelenő Resident Evil nevek biztosan mindenkinek mondanak valamit, még ha nem is fűz mindenkit nosztalgikus emlék az összes címhez.
Egy kis történelem
A Capcom megalapítása 1983-ra tehető, a japán I.R.M. és a Japan Capsule Computer cégek „házasságából” született. És ahogy azt már sejthetitek is, utóbbinak a nevéből (CAPsule COMputers) rakták össze a nevet, és természetesen ezt sem véletlenül kapta, ugyanis árkádgépek forgalmazásával és azoknak helyt adó játéktermek üzemeltetésével foglalatoskodott a kezdeti években. Rövid idő leforgása alatt, 1985-ben már be is tette lábát az amerikai piacra, megalakult az ottani leányvállalat és már abban az évben befutott első játékuk konzolra. Nevesen a Nintendo Entertainment Systemre készült el az „1942”, melyet még további pár cím is követett, de sokáig az árkádgépek maradtak a fő platformja a cégnek – 1987-ben még a pénzbedobálós eszközökön debütált a Street Fighter, melynek második része 1992-ben érzkezett meg a Nintendo SNES konzoljára és hatalmas sikert aratott, olyannyira, hogy 1994-ben egy filmváltozatot is szült.
Következő nagy alkotásukra sem kellett sokat várni, 1996-ban a Resident Evil a frissen debütált Playstationön műfajt teremtett megalkotva a túlélő-horrort. ennek az univerzumnak a megfilmesítésére azonban 2002-ig kellett várni, mely az átlagos videojáték-adaptációkkal ellentétben sikeres lett, azóta is folyamatosan érkeznek a már gyakorlatilag önálló életre kelt adaptációk. A Playstation-korszak szülöttei a Devil May Cry és az Onimusha sikersorozatok is, tipikusan japán jegyeket és letagadhatatlanul játéktermi örökséget folytatva. Az Xbox 360 megérkeztével a Microsoft konzoljára is betette a lábát a Capcom és egyből két milliós eladásokkal büszkélkedő, azóta több részes sorozattá növekedett címmel debütált 2006-ban: ezek a Dead Rising és Lost Planet, melyeket talán nem kell senkinek bemutatni.
Kiadói gyakorlat
A fentebb kiemelt mérföldköveken túl, mind PSP, 3DS, Wii és mobilcímekkel is gazdagodott a cég portfóliója, nevesebb sorozataik mostanra gyakorlatilag minden platformom elérhetőek egy spin-off, alcím, vagy mini-játék formájában. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyít jobban, hogy összesítve 113 (!) Resident Evil-játékuk a mai napig 71 millió eladott kópiát hozott össze, de akár 134 (!) Mega Man-játékot is összegyűjthettünk az évek során a különféle platformokon, míg a Street Fighter 83 (!) verzióval büszkélkedhet. Ezeket a számokat természetesen a multiplatformok külön-külön számításával hozták össze, de még ha így is nézzük, akkor is 5,38 Resident Evil jut minden egyes évre a sorozat debütálása óta . Nem semmi. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire tesz jót egy sorozatnak, egyelőre azonban úgy tűnik, még nem fújt ki a zombis-mutánsos-biofegyveres téma.
A Capcom csoport mára már tizenhét vállalatot tömörít és a fentiekből is kitűnik, hogy a régi tevékenységi körének megőrzése mellett – az árkádok mellett éppen két éve nyílt meg egy tematikus Capcom-kávézó japánban, melyet azóta újabbak követtek – a cég a jövő felé is nyit, újít, alkalmazkodik. Kiadói gyakorlata nem sokban tér el más nagyvállalatokétól, javarészt a már bejáratott címek minden elérhető platformon és médiában történő megjelentetése mellett olykor egy-egy mások által „nem bevállalható” címet is a világra segítenek. Hogy csak egy példát említsünk: a Dontnod csapatának Remember Me című alkotása nem láthatott volna napilágot a Capcom nélkül, és valószínűleg nem , vagy nem ilyen formában született volna meg a Life is Strange és most nem várnánk a Vampyrt sem.
Feketeleves
Mint mindig, viszonylagos aktualitása mellett azzal a feltett (kicsit talán aljas, de bevallott) szándékkal készült a cikk, hogy valamit előhúzzunk a kalapból, ami miatt utálni lehet a kiadót, de ez csak félig-meddig sikerült. Persze akadnak apró-cseprő perpatvarok, mint a bírósági per a Dawn of the Dead (Holtak Hajnala) jogtulajdonosával, a Dead Rising kapcsán, ahol a Capcom szóban forgó alkotását plágiummal vádolták meg - mondván, hogy zombik meg pláza és ez így lopás George A. Romero örök érvényű alkotásából. Igazán komoly, játékostársadalmat megbotránkoztató hibát azonban csak keveset követtek el, bár az ilyenből egy is sok.
A legkirívóbb egyértelműen a Street Fighter X Tekken esete 2012-ből, ahol a DLC-ként értékesített tartalmak eleve a játék lemezén foglaltak helyet és fel is települtek, csak hozzájuk férni nem lehetett kulcs nélkül. Naív dolog lenne azt feltételezni, hogy a letölthető tartalmak java része nem ugyanezen séma mentén kerül kivágásra, mindenesetre arcátlan húzás - különösen arcpirító, hogy a Capcom meg is védte a lépést. Kiadói részről természetesen érthető, annyit kér a termékéért amennyit akar és annyit tesz bele amennyit akar, a repetát is csak a menzán adják ingyen. Félreértés ne essék, joggal háborodik fel az egyszeri játékos, de senki sem árul zsákbamacskát: tudod mit veszel, mennyi pénzért. Ha nem teszik a lemezre, attól még ugyanúgy kivágott tartalom lenne, csak le lehetne tagadni. Az „jobb” lenne?
Elég szerencsétlenül elbántak a Street Fighter sorozattal az utolsó, ötödik részben is, nem véletlen, hogy nem aratott osztatlan sikert sem a rajongók, sem a kritikusok körében. A játékról messziről lerí, hogy befejezetlen, ráadásul tele van hibákkal, a terméktámogatás és a frssítések is csigalassúsággal készülnek (ha egyáltalán készülnek). A jelek ara utalnak, hogy ezt a projektet félig már eltemette a Capcom, de ennek bevallása csak teljesen megölné a szebb napokat is látott, esport versenyeken közkedvelt Street Fighter utolsó részének eladásait. Mindennek tetejébe az amúgy is lesántult, lesoványodott tehenet komoly pénzekért vesztegetett DLC-kkel fejnék tovább, ami az előzőek fényében további kérdéseket vet fel.
