Görög, török, spanyol és francia feldolgozása után befutott a Teljesen idegenek című 2016-os olasz romantikus komédia magyar remake-je is. Goda Krisztina (Csak szex és más semmi; Szabadság, szerelem; Kaméleon) igazán professzionális módon nyúlt az eredetihez, a BÚÉK névre keresztelt magyar változat szórakoztató és izgalmas alkotás. (Igaz, legközelebb találhatnának olyan címet, ami nem azonos egyetlen hazai klasszikuséval sem.) A kérdés pusztán az, hogy miért érdemes remake-elni valamit, ha az új mű nem lesz jobb, mint az alapanyag. Nos, talán azért, hogy a következő külföldi sikerfilm magyar feldolgozása még jobban sikerüljön. Bár a remake-ek nemzetközileg elég gyatra minőséget szoktak megütni, az ötvenes években mesterségesen kiirtott magyar tömegfilmgyártás helyzetén sokat javíthatna egy-két külföldi opusz újragondolása. Nemcsak rendezői gyakorlatként hasznos a remake-készítés. A külföldi történetek magyar viszonyok közé ültetése segítheti a hazai tömegfilmes mítoszvilág felépítését, ami az elmúlt évek nagyszerű magyar mozijai ellenére is egyelőre fájóan hiányzik (film)kultúránkból.
A Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) egy baráti társaság sorsfordító összejövetelét mutatja be. A Holdfogyatkozás apropóján összegyűlt barátok (a magyar készítők finom érzékkel szilveszterre időzítették a cselekmény időpontját) merész játékot találnak ki. Bármilyen sms-t vagy Facebook üzenetet kapnak, azt kötelesek egymásnak megmutatni, ill. hívás esetén telefonjukat kihangosítani. Az este folyamán természetesen számos titokra fény derül, és a magyar változat lényegesen romlottabb figurákat mutat, mint az eredeti. Míg az olasz filmben több azonosulható karakter, sőt egy rendkívül rokonszenves házaspár is akad, a BÚÉK-ban sokkal kulturálatlanabb és alattomosabb személyeket látunk. Ez talán a magyar társadalom kritikájaként is felfogható, amennyiben a történet – szerencsére és sajnos – egyáltalán nem idegen a magyar valóságtól. Ebből következik ugyanakkor az is, hogy a finálé nem hoz olyan happy endet, mint a Teljesen idegenek befejezése. Akik az eredeti filmben végül belátják hibáikat és új alapokra helyezik kapcsolatukat, a magyar változatban komoly morális ítélet alá esnek. A bizonytalanabb olasz házaspár magyar megfelelői viszont képesek újraértelmezni életüket.
A cselekményen ugyanakkor lényegében semmit nem változtattak az alkotók. Szinte ugyanazok a mondatok hangoznak el és ugyanazokat a snitteket látjuk viszont, amik az eredeti filmben is szerepelnek. Sőt a magyar forgatókönyvből néhány izgalmas dramaturgiai csúcspont ki is maradt, amitől a BÚÉK összességében gyengébb a Teljesen idegeneknél. Egyedül a karakterek terén születtek érdemi változtatások. A morális tartását végig őrző olasz házaspár helyére egy meglehetősen bizonytalan és képmutató elvált nő került (Szávai Viktória), aki terapeuta létére önátalakító plasztikai műtétre készül. Kegyeit egy kifejezetten jellegtelen figura igyekszik elnyerni. Mészáros Béla – önhibáján kívül – nem is nagyon tudott mit kezdeni a figurával. A hazudozó szoknyavadász olasz dzsigolót a kiváló Lengyel Tamás játssza, barátnője azonban olasz társával ellentétben egy rettenetesen naiv bölcsészlány (Törőcsik Franciska), akit kíméletlenül kihasznál és átver az egykori szerencsejátékos. Paolo Genovese filmjének koncepciójához képest a legnagyobb és egyértelműen legjobban sikerült változtatás a Hevér Gábor és Bata Éva alakította házaspár kapcsolatában történt. A törtető ügyvédnő és kissé nagyképű, de felesége mellett kisebbségi komplexussal küzdő séf kapcsolata sok magyar család problémájára reflektál. Pusztán a kettejük közti szál miatt érdemes lett volna elkészíteni a filmet. Érdemes továbbá kiemelni Elek Ferenc alakítását, aki bár ugyanazt a szerepet kapta, mint Giuseppe Battiston a Teljesen idegenekben, mégis sokkal több élettel sikerült megtöltenie a lelki és egzisztenciális nehézségekkel küzdő középiskolai tanár figuráját.
A karakterismertetéssel azonban nagyjából végéhez is ér a magyar változatban tetten érhető kreatív alkotói munka. Kár, hogy Goda Krisztina és Divinyi Réka forgatókönyvíró nem merte radikálisabban „magyarítani” a sztorit. Igaz, a változtatásokat többnyire jó érzékkel végezték. Utóbbit volt alkalmuk ékesen bizonyítaniuk a briliáns színészeknek. Alakítások terén a magyar magasan veri az eredetit, ami nagy szó, hiszen a Teljesen idegenek pont zárt jelenetei, kamaradráma jellege miatt annyira vonzó. Bár a gárda fele nagyjátékfilmben eddig kevéssé tűnt fel, most az egyszeri nézőnek is bemutatták a színpadon és a hazai sorozatokban régóta csodálható tehetségüket. A BÚÉK azonban – a kitűnő színészi játék ellenére – elmarad a Teljesen idegenek színvonalától. Súlyos hibát nem vétettek Goda Krisztináék, és ez nem lebecsülendő teljesítmény, a finomságok terén mégsem sikerült az eredetihez felnőni. Szimbolikáját és gördülékenységét tekintve egyaránt nívósabb Paolo Genovese alkotása. A remake cselekményének csúcspontjait például túlzó pillanatokkal terhelték. Az olasz filmben persze dívik a teatralitás, de valahogy mégis természetesebben, organikusabban folynak az események. A BÚÉK-ban minden feszült pillanat valamilyen hangos vitához vagy sírással tarkított konfrontációhoz vezet és ez egy idő után fárasztóvá válik. Túlzó stílusa ellenére ugyan megmarad a film egy igényes romkomtól elvárható realitás szintjén, ez a kettősség végigkíséri a jeleneteket.
Nagy kérdés, hogy végül mekkora nézőszámot produkál majd a BÚÉK. Goda Krisztinának eddig volt része sikerben és bukásban is. Jelen alkotás ismertetett hibái és hiányosságai ellenére is sokat lendíthet a hazai filmkultúrán, ha bátrabban mernek majd ezután tömegfilmes (pontosabban: műfajfilmes) tematikához nyúlni a magyar rendezők. Egy remake akkor működhet igazán, ha sikerül egyedi tartalommal megtölteni, például az olasz koncepciót magyar közegbe meríteni. Ugyan az alkotóknak ez most csak hellyel-közzel sikerült, mégis dicséretet érdemelnek Goda Krisztináék. A modern hazai romkom ugyanis annyira híján van bármiféle használható hagyománynak, hogy egy egyszerű remake magyarrá fazonírozása is komoly kihívást jelent. Bár a Teljesen idegenek jobb film, a BÚÉK – hála a profi stábnak és különösen a kiváló színészeknek – minden moziba járónak meleg szívvel ajánlható alkotás.
