Alapvetően azért játszunk, hogy szórakozzunk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk egy fárasztó nap után -- ám az is igaz, hogy a játékoknak köszönhetően egy másik világban olyan szerepet ölthetünk magunkra, amilyenre egyébként nem lenne lehetőségünk. Közülünk senkinek sem adatik meg az, hogy egy felkelést vezetve megmentse a világot, vagy egy ősi gonoszt állítson meg, esetleg felfedezzen eddig ismeretlen galaxisokat. Ezek csak a játékokban valósulhatnak meg, s annál jobb egy játék, minél részletesebb, minél hihetőbb az a világ, amiben helyet kapott, hiszen így könnyebben el tudunk merülni abban -- ha pedig még a történet is jó, akkor nagyobb elánnal végezzük a feladatunkat. Lássuk hát az öt legérdekesebb játékvilágot!
5. THE LEGACY OF KAIN
Nagyon tudok haragudni az Alkonyat-szériára, de nem a karakterek vagy a történet miatt, azok ugyanis hidegen hagynak, hanem az piszkálja a csőrömet, hogy kispadra ültették az igazi vámpírokat, az egyik legrégebbi gonosz teremtményeket. Stephenie Meyer miatt a flitterszerűen csillogó bőr lett a vérszívók ismertetőjegye, pedig pár évvel ezelőtt még nagyon is jó filmeket, sorozatokat és játékokat lehetett ebből a témából kihozni, anélkül, hogy sulykolni kellene: nem, a vérszívóink nem csillognak az erdőben.
Az egyik mostanra szinte teljesen elfeledett sorozat a Legacy of Kain, melynek legutolsó része 2004-ben került a boltokba. A PC-re és konzolokra megjelent Defiance a kamerakezelés miatt nem vált a sorozat legjobb részévé, de tovább mélyítette a játék univerzumát, ami az egyik legjobb ebben a témában, s nem is véletlenül, hiszen több játékon át felépített, gazdag helyszínről van szó.
Az ősöreg kliséket megkerülne itt nem a ködös Londonban vagy a 1800-as évek Amerikájában élő, arisztokrata vérszívók tizedelik a lakosságot, miközben Van Helsing lohol a nyakunkban. Itt egy külön birodalmat, Nosgothot ismerhettünk meg, ami ugyan nyomokban tartalmaz kisebb elemeket a jól ismert vámpírmítoszokból, de ezek csak a felismerhetőség miatt kellettek. Javarészt egy egyedi és nagyon érdekes világot alkotott a Crystal Dynamics, aminek részletes történelme, nagy hősei, emberfeletti lényei, legendái, valamint jövendölései vannak, s noha néha kicsit zavarossá válik a dolog (különösen az időutazás környékén), s így el lehet veszni a különböző frakciók érdekhálói között, de ha odafigyel az ember, beszippantja a gótikus jellegű univerzum és annak megannyi karaktere.
Február elején a Superannuation felfedezett egy doménregisztrációt a játékkal kapcsolatban, életben tartva a reményt egy folytatásra.
4. BIOSHOCK
Ken Levine és csapata nagyon ért ahhoz, hogy megteremtse a kiváló atmoszférát. Ez a tehetségük már a korábbi játékaikban is tetten érhető volt, de leginkább a BioShock az, ami sokunknak eszébe juthat -- már csak azért is, mert most jelent meg a franchise harmadik része. Ez persze inkább szellemi folytatás, mint az események igazi továbbgördítése, de a jelen cikk témája szempontjából fontos elemek, konkrétan a stílusjegyek továbbra is megvannak.
A közös nevező a két Irrational-féle BioShockban az, hogy egy magasztos ötlet teljes kudarcba fulladását láthatjuk. Rapture-ban Andrew Ryan egy tökéletes társadalmat szeretett volna kiépíteni, ahol ugyebár sem királyok, sem pedig istenek nem gátolják meg az éles elméket abban, hogy alkossanak, ám az ember ilyen utópisztikus körülmények között is ki tud fordulni magából, átvitt és szószerinti értelemben véve is szörnnyé válva. Columbia ehhez hasonlóan egy nagy ötlet és egy még nagyobb elme szüleménye, a hajtóerő azonban itt a patriotizmus, ám annak egy teljesen elvakult változata, ami végül a gyönyörű, technikailag is lenyűgöző város vesztét okozta, ráadásul ezúttal a szemünk láttára.
A BioShock-játékok nem kéri azt tőlünk, hogy higgyük el egy víz alatti vagy a felhők felett szárnyaló város létezését egy olyan korban, ahol még a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon is vad lázálomnak tűnt. Mindez csak egy nagyon érdekes körítés, kicsit sarkítva egy kellék, de nagyon jó kellék, ami a történettel együtt egy remek, egymást kiegészítő élményt nyújt azoknak, akik veszik a fáradságot és megismerik a fejlesztők fáradtságos munkája árán elkészült helyszínt, s nem csak lövöldözni jöttek.
Andrew Ryan kis csalással Ayn Rand anagrammája, aki a Veszett világ (Atlas Shrugged) című könyvet írta, mely az eredeti BioShock egyik inspirációja volt.
A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!
Nálam az Elder Scrolls helyett a Witcher vagy a Gothic világa állna, ha fantasy-ről van szó. De eredeti szerintem az elfeledett, és játékmenet tekintetében középszerű, de világában kiváló retro sci-fi fantasy, a Lionheart, ami a XVI. századi történelembe viszi bele a mágiát.
Ha sci-fi, akkor meg a Fallout vagy a S.T.A.L.K.E.R.
A legérdekesebb, legelborultabb pedig szerintem a Planscape Tormenté, amihez hasonlót még soha nem láttam.
Kicsit kiegyensúlyozatlannak érzek pár helyezettet: ott a keményvonalas szerepjáték, mint a TES(ami a kidolgozottság miatt került be), mellette két FPS, amik, nem tagadom, jók, potenciállal bíró elképzelések alkotják őket, de a közelében sincsenek a három évtizedes múlttal bíró tekercses sorozatnak: ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez így rossz, a lista címe is az érdekes szót tartalmazza, csak az én nézetemben ezek nem összeegyeztethetők.
Egyébként hol a fészkes fenében van akármelyik Forgotten Realms-os vagy Star Wars játék?
Half-Life, Mass Effect, Metal Gear. Hirtelen ennyi.
Annakidején az első Unreal, ütős volt. Ha jól emlékszem 3DFX Voodoo kártyán futott Glide csoda amit nagyon bírtam. A lezuhant űrhajó máig megmaradt. De ugyanilyen nagy élmény volt a Doom 1 is amikor először játszottam 386-oson még monokróm monitoron, az fps rate meg 320x200-ban low felbontással is olyan volt, hogy hagyjuk inkább. Szó szerint egy másik világ volt mégis, amiben jó volt mászkálni. Az episode 1 map 3-on több mint fél óráig kerestem egy kapcsolót... Ja és a Thief első része, Lord Bafford kastélyával meg a zombis katakombás részek, mind maradandó élményt nyújtottak.
Bár nem volt hozzá szerencsém de a Lords of Midnight világát is nagyon sokan dícsérték anno, annál régebbi és elég nagy virtuális világot most nem tudok hirtelen felidézni.
Grim Fandango: Megint Tim műve, szerintem nem kell magyarázni. Talán a kora miatt maradt le?
A Bioshock abszolút joggal került be.
Beyond Good & Evil: folyton nyafog a szerkesztőség, hogy mennyire alulértékelt játék. Itt lett volna egy alkalom, ahol ismét csak meg lehetett volna emlékezni róla.
Ezek mindegyike érdekességben minimum egy szinten van a kidolgozott, viszont ettől eltekintve nem különösebben egyedi Mass Effect univerzummal.
Személyes kedvenc ként "notable" címkével feltenném a Quake és a STALKER univerzumot.
De könyörgöm, az emberek nem veszik észre, hogy a 3. résznél nem a befejezések értelmével van baj(mert mindegyik teljesen érthetően el van magyarázva és logikusak),
Egyébként szerintem jó cikk lett, néhány játékban tényleg nagyon el lehet merülni ha a fejlesztők remek munkát végeznek. :)
Szóval, City 17 akár Bp. is lehetne, hiszen a pályaudvart a Nyugatiról mintázták. Oké, tudom, hogy nem, de jó eljátszani a gondolattal. Ráadásul itt is, mint az ME-ben és a DS-ben nagyon jó kis karakterek éldegélnek, azaz inkább harcolnak.
Resident Evil: bár a zombikat egyre erőteljesebben unom, szerencsére a RE szériában nem csak zombik vannak, hanem a vírusmutációk egész tárháza tárul fel. Főleg az vonzó benne, hogy a bio-terrorizmus ilyen érdekes oldalról lett megközelítve. ráadásul teli van remek kis karakterekkel. Fixaidealizált, két dimenziós karakterek, de nagyon királyak.
Fallout: apokalipszis útikalauz stropposoknak. Főleg a harmadik epizód kedveltette meg velem ezt a kifordult világot, mely annak ellenére vidám hely, hogy a világ vége után vagyunk. Ráadásul hatalmas a szabadság, erős a hangulat és majdnem végtelenek a lehetőségek. Ha valakinek a képe nem tetszik, hát lepuffanthatod, de az is megeshet, hogy sugárzó vízben állva kell a helyi hitközösség imádatául szolgáló atombombát hatástalanítanod egy kráterbe épült város közepén. Hát hogy nem lehetne szeretni egy ilyen kifacsart világot?
Dead Space: a másik szála az SF-nek, amiért erőteljesen rajongok a sci-fi-horror, pontosabba űrhorror. Jeles képviselője az Alien széria (a Prometheus és az AVP kíméljen, ha lehet). A Dead Space hasonló az Alienekhez, még a necromorphok neve is utalás a xenomorphokra, annak ellenére, hogy az előbbiek űrzombik. Ráadásul ez a világ is meglepően kidolgozott.
Half Life: az első rész engem anno annyira nem ragadott meg, na de a második. Kelet-európai tájak, városkon, Ravenholm, City 17 (nem Budapest? ott a Nyugati PU