Hosszú idő telt el azóta, hogy összegyűjtöttem a fanboyok és a kommentelők fajtáit, így úgy gondoltam, ideje újra életet lehelni a sorozatba, és egy épp aktuális témára reflektálva összeszedni a PC-s játékosok típusait is. Most, hogy nyakunkon a nextgen konzolok áradata, egyre több parázs vita alakul ki hőn szeretett platformunk „védelmében” (mintha a személyi számítógép egy gyámoltalan kis mimóza lenne, akit/amit a szél is rossz irányba hajlít), és egyre több helyen tűnnek fel a vérmes PC-sek, akik magukat gyakran a többi játékostól elkülönítve emlegetik. Természetesen ők sem egyformák, többféle van belőlük, és ha magadra ismersz, az nem a véletlen műve!

A kisgépes

A kisgépes játékos viszonylag nyugodt, csendes alfaj, aki az éjszaka sötétjében keres trolltáplálékot a fórumok elhagyott topikjaiban. Nevét (latinul Semmisefutisz Gagyigepisz) onnan kapta, hogy PC-jét az I. század óta nem újította meg, konfigját még Kempelen Farkas is körberöhögné. Pénze lenne rá és a játékok is érdeklik, csakhogy a kisgépes minden fizikai alapvetésen felülemelkedik, amikor a számára étvágygerjesztő, modern FPS-ekről szóló diskurzusok közé benyögi, hogy „ugyan már, kell a francnak GTX Titan, nekem tök jól fut Highon, pedig a procim behal, ha megnyomom a ház turbógombját, mert sok a 30 éves pasztának az 50 MHz”. Ezt persze mindenki kétkedéssel fogadja, mire jön a tagadó, ismétlő válaszok sora: nem-nem-nem, nálam tök jól fut! A kisgépesről senki sem tudja eldönteni, hogy csöndes őrült-e, aki csak az alkalomra vár, hogy végre kitörhessen szellemi ketrecéből, vagy csak szimplán hazudozó szociopata, aki élvezi, hogy a figyelem középpontjába kerül. Éppen ezért a legtöbben nem szólnak hozzá többé, a topik pedig kiürül, hogy a kisgépes újra éhezzen pár hétig.

South Park gamer

A hardcore

A hardcore a kisgépes ellentéte, nemezise, abszolút antitézise, aki képtelen elfogadni, ha kedvenc játéka nem 666 fps-sel repeszt 4K felbontásban, 32x-es FSAA és googolplexian anizotróp szűrés mellett, amiket persze moddolt driverekből erőszakol rá a Windowsra, mert a sima illesztőprogram már nem alkalmas rá. A hardcore ráadásul nagyon szeretné, ha mindenki -- MINDENKI!!!444 -- tudna gépe elképesztő teljesítményéről, mivel azonban csak úgy beírogatni bunkóság a konfigját, alternatív megoldást választ: az összes játékról szóló hír és cikk alá odaböki a „Szerintetek menne a gépemen? + konfigleírás” szöveget, amit csak talál. Win-win helyzet, hisz az olvasók elalélnak a hét videokártya és a tucatnyi 8 GHz-en repesztő processzormag láttán, de nem vádolhatják menőzéssel, elvégre ő csak egy ártatlan kérdést tett fel. A hardcore-t akkor éri el a végzete, amikor valaki átlát a szitán (ez egyébként az internetezők 90 százalékára jellemző), elküldi az édesanyjába, mire ezen felkapja a vizet és indul is az offenzíva a „csak irigy vagy” mondattal. Ezt általában a „nem anyám vette” és a „van életem is, csak gamer vagyok” kijelentések követik, változó sorrendben és arányban. Amikor pedig jön egy konzolos játékos, aki közli, hogy 40 ezerért vette a gépét használtan, mégis jól fut rajta az új Batman, a nyolcmilliós PC-vel büszkélkedő hardcore infraktust kap és pár hétig nem kommentel.

A büszke

A büszke PC-s játékos büszke rá, hogy PC-s. Szent meggyőződése, hogy a PC-s játékosok egy felsőbbrendű faj csodálatos példányai, afféle árják, akik az evolúció olyan magas szintjén állnak már, hogy az alantas szolganép konzolos parasztok képtelenek megérteni őket. Mint a csótányok az embert, vagy a hangyák az embert, vagy szúnyogok az... szóval értitek. A büszke minden egyes beszélgetés alkalmával előhozza a PC kontra konzol vitát, de persze csak magas lóról, kisujját a pezsgőspohártól eltartva, gondosan ügyelve polgári mosolyára és Dietrich-i hunyorgására, nehogy már a diskurzus többi résztvevője akár csak egy másodperc erejéig is azt gondolja, hogy tényleg lát valamiféle létjogosultságot e probléma mögött. Ugyan, dehogy kérem! A büszke csak azért beszél a konzolosokról, mert szánja őket, és mérhetetlen magasságokba törő intelligenciája révén érdekesnek találja az alantas lények bizonyítási kényszerét. Ha pedig valaki rákérdez, hogy akkor is büszke volt-e, amikor a gépe kigyulladt, amiért rosszul kötötte be a tápcsatlakozókat, cuki vihogás kíséretében ugyan, de veszedelmesen villanó szemekkel rávágja, hogy ilyet csak aljas konzolparaszt kérdez.

PC nerd

Az optimista

Az optimista PC-s már messziről felismerhető kedves, jóindulatú mosolyáról és GTA 5-ös pólójáról, amihez elengedhetetlen kiegészítő a kopott farmer és a két számmal nagyobb kapucnis pulcsi. Törhetetlen optimizmusa nemcsak a BKK-ellenőrt készteti jótékony ejnyebejnyére, amikor bliccelésen kapják, vagy a biológiatanárt kegyelemkettesre, amiért összekeveri a vesica felleát a genitáliával, hanem az internet cinizmuson felnőtt népét is és elnéző mosolyra fakasztja, különösen a konzolexkluzív játékokról szóló anyagok alatt. Az optimista lelkesen, smiley-kkal tarkítva fejti ki, hogy jó-jó, tudja ő, hogy a The Last of Us a PS3 egyik legfontosabb címe, és mint ilyen, soha a büdös életben nem adják ki PC-re, DE attól még tény, hogy PC mindig lesz, egyszer a nagy konzolgyártók is észhez térnek, meg különben is, a Sony és a Microsoft is sokszáz-millió darab extra játékot adna el, ha PC-re is kijönne minden nagy cím, főleg okosan optimalizálva, hogy a Pentium 2-esen is eldöcögjön. Az optimista PC-s az önáltatás mestere, és épp ezért váltja ki mindenki szánalmát: komolyan elhiszi a sok sületlenséget, amit összehord, de a falu bolondjához méltón mindig helyén van a szíve és ezért hajlamosak elnézni a butaságait. Persze van az optimistáknak egy agresszívebb, ritkább alfaja, ami hajlamos flame-be bocsátkozni az igazáért, de ezeket az alakokat gyorsan eltüntetik a moderátorok, így veszélyeztetett, káros szaporulatnak számítanak.

A nyitott

A nyitott PC-s abszolút elfogadó más platformok rajongóival szemben, azt is mondhatnánk akár, hogy a videojáték-világ liberálisa, aki minden reggel mély levegőt szippantva várja az élet új kihívásait -- amik ez esetben kimerülnek a konzolos portok és multiplatform játékok PC-s verzióinak elindítási nehézségeiben. Ez azonban nem szegi kedvét (ebben rokonok az optimistával), sőt, lehet, hogy van is otthon konzolja, amit néha-néha bekapcsol, hogy az exkluzív címeket is nyüstölje kicsit. A nyitott jó fej, kedves, rendes gamer, de sajnos az internet népe általában nem ilyen emberekből tevődik össze, legalábbis a fórumozók empirikus átlagának ismeretében talán mondhatom ezt. Ennél fogva szegény nyitottat folyton lekonzolosozzák (persze nem ilyen finoman, egy kirekesztő b-betűs szót gyakran beillesztenek a jellemzésbe, ezzel is sugallva az illető másságát), felróják neki a PC-elitizmus abszolút hiányát, a büszkék és hardcore-ok pedig leköpdösik az utcán. A nyitottnak egy nap elege lesz és virtuális öngyilkosságot követ el (tudjátok, törli a Facebook profilját), vagy rosszabb esetben meghasad a személyisége, és tényleg echte konzolos lesz belőle.

Nerd

Az elégedetlen

Az elégedetlen PC-s több fenti kategória sajátos ötvözete. Kialakulása a tudomány jelenlegi állása szerint sokkfaktortól függ; egy nap összeroppan saját büszkesége, optimizmusa vagy kicsinyessége alatt, vagy csak szimplán megelégeli, hogy kedvenc játéka, a Call of Battlefield: Same Game Ever 2015 nem fut maximális sebességgel a nyolcmagos i7-es prociján. Ekkor elszakad benne valami, és onnantól kezdve a szar is ízetlennek tűnik a számára. A legjobb játékok sem tetszenek neki, már a legkisebb textúrabug láttán megállapítja, hogy a program trehány szemét, ami nem érdemel 1 százalékos értékelést sem. Diablo 3? Unalmas az első 150 óra után = kaka. L.A. Noire? Tök mindegy mit nyomsz = konzolos kazuár vacak = kaka. GTA 5? Nem jött ki PC-re = kaka, majd miután kijön, nem fejlődött eleget = kaka. A játékvilág megrontói az elégedetlen szerint a konzolosok, a megacégek, a kiadók, a fejlesztők, a sajtó, a közel-kelet... mindennel baja van, de ettől függetlenül százezrekért vesz gépet -- már ha nem a kisgépesből alakult ki, ugyebár. Messze a legrosszabb PC-s játékos, beszélgetni vele kínzással ér fel, Guantanamóban gondolkodás nélkül állást ajánlanának neki.

A normális

Elérkeztünk az utolsó jól elkülönülő PC-s játékos alfajhoz, a normálishoz, ami egyébként a személyi számítógépekért rajongó gamerek legcsendesebb gyülekezete -- ezért is képtelenség meghatározni a populációját, hisz a normális PC-s számára a fenti hangoskodók még egy „meh” kommentre sem méltók. S hogy mit jelent a normális? Nos, minden relatív, jómagam azonban a tökéletesség mintapéldájaként (ne várjátok, hogy kifejtsem, úgyse értenétek, satöbbi-satöbbi) könnyedén lefektethetem a normalitás alapjait. A normális PC-s játékos nem kiváltságként tekint a PC-re, hanem lehetőségként. A normális PC-s játékos nem szidja a konzolos kiadók dolgozóinak rokonságát az exkluzív játékok miatt, mert megérti, hogy a AAA-kategóriás játékpiac kőkemény üzlet. A normális PC-s elsősorban játékos és csak másodsorban elkötelezett egy platform iránt -- főleg, hogy hazánkban a PC kulturális és történelmi sajátosságok révén terjedt el jobban a konzoloknál. A normális PC-s játékos kommunikatív, szeret beszélgetni, szeret játszani, érvelni, vitatkozni, de nincsenek előítéletei, és ebben talán a nyitott PC-sre emlékeztet a legjobban. Annyi különbséggel, hogy megváltogatja, kikkel áll szóba, és nem keveredik korpa közé, nehogy megegyék a disznók.

Mielőtt még sértődés lenne a vége, a fentiek nyilván csak vicces sztereotípiák, noha a régi mondás, mely szerint a haraszt sem zörög, ha nem fújja a szél, most is igaznak bizonyul. Érdemes elgondolkodni néha, hogy mely csoportba tartozunk, mert sokat tanulhatunk abból, ha görbe tükröt tartunk magunk elé, még mielőtt mások vállalnák át e roppant szórakoztató feladatot.