Ezen a héten ünnepli az évfordulóját az X-Men mutánsainak második nagy kalandja, valamint egy mára szinte teljesen elfelejtett műfaj kiemelkedő képviselője. Játékok terén pedig több olyan születésnapost is köszönthetünk a listán, amelyek rendkívül nagy sikereket értek el – elég csak a Sony szerint csalódást keltő Days Gone-ra, vagy a Rockstar talán legösszetettebb játékára, a Grand Theft Auto 4-re gondolni.
Filmek
Manapság már nem túlzottan felkapott a western műfaja (persze azért így is születnek említésre méltó darabok a zsánerben, elég csak Tarantino remekbeszabott duójára gondolni), az ’50-es, ’60-as években viszont a virágkorát élte ez a porral, puskaporral és szúrós tekintetekkel teletömött zsáner. Sergio Leone filmtörténeti klasszikusai (Egy maréknyi dollárért, A Jó, a Rossz és a Csúf, Volt egyszer egy vadnyugat) előtt is született már egy, a műfaj minden sajátosságát magán hordozó alkotás, méghozzá az 1953. április 24-én debütált Idegen a vadnyugaton (Shane) képében, amely mind a szakma, mind pedig a közönség oldaláról remek kritikákat kapott anno. George Stevens alkotásának centrumában a címadó Shane (Alan Ladd) áll, aki nem vágyik másra, mint némi nyugalomra és a múlt árnyainak eltűnésére. Terveit azonban keresztülhúzza a Wyoming környékét terrorizáló Rufe Ryker és bandája, akik ezúttal az őt befogadó Starrett családot szemelték ki – ezt pedig már nem nézheti a tokjában pihenő revolverrel.
Ugyan a közelmúltban megjelent alkotások bevételei és értékelései alapján úgy fest, kifulladóban vannak a képregényfilmek (mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire jó hír), a Disneyt és a Warnert ez jól láthatóan nem zavarja, hiszen mind Marvel, mind pedig DC oldalról el leszünk látva az elkövetkezendő években – legyen szó filmekről vagy sorozatokról. Persze már az MCU alapkőletétele (Vasember, 2008) előtt is voltak képregényfilmek, melyek legismertebb képviselője talán az az X-Men trilógia, ami 2000-ben kezdte meg világhódító útját, és amelynek 2003. április 30-án érkezett meg a második, sokak szerint legjobban sikerült epizódja. Az X-Men 2-ben rendkívül nagy előítéletekkel kellett szembenéznie Xavier professzor (Patrick Stewart) növendékeinek (ebben „eléggé” közrejátszott az elnök ellen elkövetett merénylet a film elején), a cselekmény során pedig nem csupán a jól ismert mutánsokat ismerhettük meg közelebbről, de Farkas (Hugh Jackman) múltjáról is megtudhattunk ezt-azt. Az anti-mutáns programnak köszönhetően magas fordulatszámon pörgő akciójelenetekből sem szenvedtünk hiányt, a minőségi szórakozás tehát egészen a stáblistáig nem veszített a lendületéből. Bryan Singer mozija – ellenben a ma már helyenként avíttnak ható első felvonással – elég jól öregedett, így megtekintése még most is erősen ajánlott mindazoknak, akik egy igényes szuperhősfilmre vágynak.
Játékok
Ugyan az évekig fejlesztői pokolban senyvedő Dead Island 2-t tekintjük az első számozott folytatásnak, nem szabad elfeledkeznünk a 2013. április 26-án megjelent Dead Island: Riptide-ról sem, ami lényegében ott (és ugyanazokkal a szereplőkkel) folytatta a történetet, ahol az első rész abbamaradt. Mivel csupán két esztendő telt el az alkotások között, így a Riptide mondhatni a felmelegített káposzta mintapéldányának tekinthető, hiszen hiába az új helyszín, lényegében (egy két kisebb újítást leszámítva) minden ugyanaz volt, mint az első részben. Ami egyfelől jó dolog, mert hát őrült eszközökkel bucira verni/vágni/sokkolni az élőhalottakat felettébb jó móka (pláne kooperatív módban), másrészt viszont érezhetően közgazdász mentalitással (legkisebb befektetéssel a legnagyobb haszon) készült az opusz, ami miatt közel sem lett annyira sikeres, mint a mára legendás előd.
2019. április 26-a egy igazi pirosbetűs ünnep volt a zombis címek kedvelőinek, ekkor farolt be ugyanis a Bend Studio gondozásában készült Days Gone, ami a motoros felfedezést ötvözte a túlélőelemekkel és a jól irányzott fejesek kiosztásával. Deacon St. John sztorijának kezdete viszont nem csak a barátját ért támadás miatt volt drámai, hanem a finoman szólva sem túl rózsás debütálás miatt is, mivel eléggé félkész állapotban jelent meg az alkotás. Így aztán hiába a csodaszép grafika, ha úton-útfélen belerondított egy komolyabb hiba vagy a játékmenetet is nagyban befolyásoló bug. Ehhez jött még hozzá az eredetiség szinte teljes hiánya, valamint a kelleténél lassabban beinduló történet, melyeknek „köszönhetően” jobbára közepes értékeléseket kapott a játék, ami a Sony szótárában a bukás szinonímájaként szerepel – hiába szerepelt amúgy jól a program az eladások terén. A debütálást követően ugyan kikupálták a Days Gone-t, a játékosok körében pedig valódi kult státuszt ért el az évek során, de a folytatást sajnos így is elnyelte a fűrésztelep környékén portyázó horda.
A tavaly már a 25. születésnapját ünneplő Gran Turismo-sorozat túlzás nélkül a legsikeresebb autószimulátornak mondható, de még az egyes felvonások közül is messze kiemelkedik a 2001. április 28-án begördült Gran Turismo 3 A-Spec, amelyből cirka 15 millió talált gazdára a megjelenése óta. A PlayStation 2 erejét kiválóan demonstráló versenyjáték 181, az utolsó csavarig hűen lemodellezett autóval igyekezett elcsavarni a benzinfalók szerelmeseit (természetesen sikerrel), melyekben akár órákon át is gyönyörködhettünk, hála a hosszútávú futamoknak. A retro F1 gépeket is tartalmazó felhozatalt a szintén itt debütáló GT Auto nevű területen moshattuk csillogóra, hogy aztán belevessük magunkat a számos játékmód egyikébe – akár a sokat kritizált mesterséges intelligencia, akár más játékosok ellen.
A Rockstar Games mostanra azon kevés fejlesztőcsapat egyike, ami bármihez is nyúl, az arannyá válik – bár kiadóként már nem olyan makulátlan az összkép, elég csak a legjobbnak tartott GTA epizódokat magába foglaló Definitive Editionre gondolni. Nem volt ez másként a 2008. április 29-én megjelent Grand Theft Auto 4 esetében sem, ami máig a világ egyik legmagasabb értékelésével bíró játéka, és amelyre még a magazin hasábjain is 100%-ot adott néhány szerkesztő – dacára annak, hogy nálunk 99% a maximum. A 30 éves szerb bevándorló, Nico Bellic árulással teli története nem csupán a széria, de a videójátékok történetében is teljesen új fejezetet nyitott anno, köszönhetően az Euphoria névre hallgató fizikai motornak, amely olyan részletes animációkat és kölcsönhatásokat tett lehetővé, ami mind a mai napig a párját ritkítja. Olyan szinten mozgott a program prezentációja, hogy a GTA 5 esetében még vissza is kellett venni pár paramétert ahhoz, hogy az akkori konzolok is elbírjanak Los Santos élettel teli városával. A negyedik rész eseményei ugyan „csak” Liberty Cityre (New York itteni megfelelője) korlátozódtak, így a játék nem szolgált akkora változatossággal, mint például a számos terepet magában foglaló San Andreas, de az érett, remek karaktereket felvonultató történet, az említett prezentáció, valamint a valóban élő és lélegző város elegendő volt ahhoz, hogy a GTA 4 mostanra valóságos legendává váljon. Ami egyébként ordít egy új gépekre optimalizált kiadásért – pláne, hogy a PC-s port egy merő borzalom.
Ezen a héten bőven akad olyan születésnapos, amiről a karakterszám okán nem emlékeznénk meg külön bekezdésben, de egy félmondat erejéig azért említést tennénk róluk. Kezdve a 2004. április 27-én debütált Beyond Divinityvel, amit az a Larian Studios készített, ami jelenleg épp az utolsó simításokat végzi a CRPG-k új királyának kikiáltott Baldur’s Gate 3-on. Szintén április 27-én, csak épp pár évvel később, 2012-ben ért partot a kalózos témát meglovagoló Risen 2: Dark Waters, ami ugyan nem lett olyan jó, mint a nagysikerű előd, de a hangulat azért elvitte a hátán. Április 28-a egy kedvelt dátum lehet a kiadók körében, hiszen ezen a napon, 2005-ben jelent meg az MMORPG-k legjobb elemeit egybegyúró Guild Wars, 2017-ben pedig a horror műfaját elég sajátos módon megközelítő Little Nightmares, valamint a Nintendo Switch-re optimalizált Mario Kart 8 Deluxe landolt az áruházak polcain.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
