"Mai rohanó világunk" pörgős alkotásai után felüdülés egy olyan film, ahol a cselekmény lassan halad és lehet, hogy a végén rákeresel, mégis mire gondolt a (költő) rendező, de a vészjósló hangulat kárpótol!

We’re all going to the World’s Fair 2021

Jane Schoenbrun koronázatlan királynője ennek a művészien szürrealista műfajnak, ugyanis két filmmel szerepel ezen a listán. Az író / rendező alkotásaiban a kertvárosi fiatalok magányos életét mutatja be, az online világ és a tévé itánti egészségtelen kapcsolatuk által. A történetben egy tinédzser lány, Casey úgy dönt, hogy csatlakozik a “Világkiállítás” nevű online kihíváshoz. A lány egyre jobban elmerül a szerepjátékban és elkezdi dokumentálni, miben változik meg, de már ő sem tudja, mi a valós és mi nem. Amikor már kezdi teljesen elveszíteni magát az álom és a valóság között, egy titokzatos figura kapcsolatba lép vele, mert valami érdekeset lát a videóiban.

Come true 2020

Sarah egy középiskolás lány, akit rémálmok gyötörnek. Élete mélypontján van, mivel épp elszökött otthonról, ezért kapóra jön neki egy alvászavarokat vizsgáló egyetemi kísérlet, amiben részt vehet. Nemcsak lakhatást és pénzt kap a részvételért, a kutatást vezető tudósban, Jeremyben igaz barátra lel. A vizsgálatok azonban rémámait egyre durvábbra és valóságosabbra fordítják és Sarah egyre biztosabb benne, hogy a kísérlet elméje egyre sötétebb mélységeit váltja valóra. A látványvilág hangulatos, a színészi alakítások erősek, a film vége azonban nem kínál igazán kielégítő lezárást.

I saw the TV glow 2024

A már említett Jane Schoenbrun egy újabb alkotása, amin látszik, hogy már nagyobb büdzséje volt rá.  Owen egy magányos tini, aki a kertvárosi létben keresi a helyét, amikor teljesen rákattan egy késő esti tévéműsorra. A misztikus program egy lenti, furcsa fényű természetfeletti világban játszódik, ami megbabonázza a fiút. Hamarosan megismerkedik egy lánnyal, aki szintén rajongó és szoros barátságot kötnek. Világuk azonban összeomlik, amikor a műsort váratlanul törlik és a képernyő halvány fényében kezd elmosódni a határ a képzelet és a valóság között. Nekem utána kellett olvasnom, hogy megtudjam, mi volt az “allegória”, de lehet másnak ez elsőre lejött (kétlem).

Skinamarink 2022

A cím egy halandzsa gyerekdal neve. Egy félórás rövidfilm, a “Heck” egész estés változata. A Skinamarink nagyot szólt minden horrorfesztiválon, mert a nézők imádták vagy utálták. A történetben egy kisfiú és egy kislány arra ébred az éjszaka közepén, hogy apjuk sehol, illetve házuk ajtaja és ablakai is eltűntek, így nem tudnak hova menni. Bekapcsolják a tévét és meséket néznek rajta, hogy megtörjék a ház csendjét, illetve párnákat, takarókat visznek a nappaliba. A szomorú és magányos gyerekek várják, hogy a szüleik megmentsék őket a rémálomból, de hamar kiderül, hogy valami figyeli őket, sőt, egy idő után szól is hozzájuk.

Possessor

Az eddig felsorolt filmek kis költségvetésű, független alkotások voltak, de a végére egy parádés szereposztású (Sean Bean, Jennifer Jason Leigh, Christopher Abbott) cyber sci-fi / pszicho thriller / body horrort mutatunk be. A főszerepben a mindig varázslatos Andrea Riseborough, aki egy titkos szervezet ügynöke. Munkája, hogy agy-implant technológia segítségével követ el gyilkosságokat a felsőbb körölben. A módszer egyszerű: az ügynök átveszi az irányítást egy gyanútlan civil teste felett, majd likvidálja a célpontot. Az új megbízás azonban nem megy zökkenőmentesen, mert a kritikus időpontban a nő elveszíti a kontrollt a „megszállt” férfi teste felett. A kritikus pillanatban képtelen meghúzni a ravaszt és csapdába kerül az idegen elméjében.

Ti melyiket láttátok ezek közül, illetve mit raknátok még a listára?