A ’70-es években rengeteg emlékezetes horrorfilm született. Ekkor ismerhettük meg például Bőrpofát (A texasi láncfűrészes mészárlás, 1974), de ez idő tájt találkozhattunk először Pazuzuval, egy fiatal lány testébe költözött ősi démonnal (Az ördögűző, 1973) és a sziklák között élő, torz kannibálokkal is (Sziklák szeme, 1977). Azonban az évtized második felében, egészen pontosan 1978-ban megszületett egy olyan független film, amihez ugyan láthattunk már hasonlót, de csak ennek kapcsán tapasztalhattuk meg azt, hogy kellő odaadással és szakértelemmel minimális költségvetés mellett is összehozható egy örökérvényű klasszikus. Ez a film volt a Halloween, aminek felejthetetlen antagonistája, ikonikus képei és zseniális dallamai azóta is az örökkévalóságban visszhangzanak.
1963-ban, Halloween éjszakáján szörnyű gyilkosság történik a csendes Haddonfieldben, Ilinois államban. A gyilkos egy mindössze hatéves kisfiú, Michael Myers (Will Sandin), aki brutálisan megkéseli testvérét, a tinédzser Judith-ot. A fiút elmegyógyintézetbe zárják, tizenöt évvel később, október 30-án azonban sikerül megszöknie és visszatér szülővárosába, hogy ott folytassa ámokfutását, ahol egykoron kénytelen volt azt abbahagyni.
Miután Irwin Yablans, független filmes producer és Moustapha Akkad látták John Carpenter ’76-os A 13-as rendőrörs ostroma című filmjét, egy merész ötlettel keresték meg az akkor még csak a második egész estés moziját megrendező alkotót. Ez az ötlet pedig így szólt: készítsen egy pszichopata gyilkosról szóló mozit, ahol az áldozatok bébiszitterek. A konkrét elképzelés viszont nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy legalább akkora hatású legyen, mint a ’73-as Az ördögűző. Carpenternek tetszett az kiindulópont, de csak úgy vállalta el, ha teljes alkotói szabadságot kap a forgatás alatt – talán mondanunk sem kell, hogy végül megkapta. Carpenter és társa – későbbi barátnője – Debra Hill el is kezdtek dolgozni a szkripten, ami körülbelül tíz nap alatt készült el, azonban a producer javaslatait is próbálták szem előtt tartani az alkotók, melynek köszönhetően egy sokkal inkább az ijesztgetésekre kihegyezett mozi született volna. A páros ezért úgy határozott, jelentősen átdolgozza a forgatókönyvet, ami így három héttel később kapta meg a végleges formáját. Ekkor nyúltak vissza az ősi gonosz koncepciójához, avagy a nagybetűs Gonoszhoz, ami legyőzhetetlen és örök. Ekkor jött az ősi kelta hitvilág Samhain ünnepe, a mára cukorkagyűjtéssé és bulivá korcsosult halloween, amely eredeti formájában sokkal inkább volt a holtak ünnepe, mint az élőkké. És ekkor jött a gonosz gyermek alakja is, amit jelentősen inspirált Carpenter saját élménye, melyet egy Kentuckyban található elmegyógyintézet meglátogatása során tapasztalt meg.
A kép forrása: IMDb
A filmet végül 1978 májusában kezdték el forgatni, és a meglehetősen alacsony költségvetés ellenére is – a végső büdzsé mindössze 300 000 dollár volt – kevesebb, mint három hét alatt végeztek a munkálatokkal. Érdekes tény egyébként, hogy a rendező 10 000, az addigra már veteránnak számító színész, Donald Pleasence 20 000, míg az akkoriban még szinte teljesen ismeretlen színésznő, Jamie Lee Curtis, csupán 8000 dollárt kapott a munkájáért. Ennél is megdöbbentőbb, hogy a film kvázi főszereplője, a maszkot viselő Michaelt megformáló Nick Castle 25 dollárt kapott naponta. A költségvetés amúgy nemcsak a színészek ruháira – sokan a sajátjukat viselték – hanem a kellékekre is rányomta a bélyegét. A film azóta ikonikussá vált maszkját – amely William Shatner Kirk kapitányát mintázta a Star Trekből – például egy jelmezboltban vásárolták cirka 1,98 dollárért, amit aztán fehérre festettek, és módosították egy picit a hajrészt. Mindezek ellenére viszont óriási kritikai és pénzügyi siker lett az opusz, hiszen összesen 70 000 000 dollárt termelt világszerte a mozikban. Ez pedig nem véletlen.
A kép forrása: IMDb
Az alkotóknak ebben a filmben sikerült elérniük azt, hogy Myers kegyetlen gyilkosból végtelen és elpusztíthatatlan gonosszá váljon. Entitássá, ami túlmutat a fizikai létezés szűkös határain. Így születhetett meg minden idők egyik legismertebb horrorikonja, aki olyan karaktereknek mutatott irányt, mint Jason Voorhees vagy Freddy Krueger. Számomra azonban mindig is Michael marad az esszenciális gonosz, mert önmagától létezik. Nem feltétlenül a bosszú hajtja, tettei mögött nem fedezhető fel sem értelem, sem ok-okozati összefüggés. Véletlenszerű, kaotikus, kegyetlen. Egy sötét tornádó az őszi éjszakában. Nem válogat, nem mérlegel. Pusztít. Mert ez a természete, a legbelsőbb lényege. Mi pedig nem is tehetünk mást, minthogy megköszönjük az elmúlt több mint négy évtizednyi rettegést, és együtt ünneplünk az alkotókkal azon az estén, amikor leomlanak a falak a világunk és a holtak birodalma közt, utat nyitva az olyan erőknek, mint Michael Myers. Boldog Halloweent Mindenkinek!
