Tim Burton-ről bátran állítható, hogy nem egy szokványos figura. Egyedi stílusa és látásmódja azonnal kiviláglik műveiből, jelen cikkünk alanya pedig simán befér a legklasszikusabb víziói közé.

What's this?

Nos, ez egy rendkívül jó kérdés, amire egyszerű választ nehéz is lenne adni. Az mindenképpen elmondható, hogy stop-motion technikával készült animációs film. Emellett horrorisztikus elemeket is tartalmaz, mégis találhatóak benne vicces jelenetek, de ami talán a legfontosabb, hogy musicalként épül fel, tehát a kvázi prózai jeleneteket zenés-éneklős betétek színesítik. Ezek után az egyszeri szemlélő egy óriási katyvasznak nézhetné, holott egységes és kerek egész a végeredmény, mindennemű sallang nélkül. Csontváz Jack (vagy ha úgy jobban tetszik, Rosszcsont Jack) Halloween Város legnagyobb fenegyereke, aki minden évben a barátai segítségével elhozza az emberiség számára a városkának is nevet adó ünnepet. Egy nap azonban véletlenül eljut Karácsony Városba és az ott látottak hatására úgy dönt, hogy bővíti a portfólióját és bevállal még egy ünnepet, kezdve a Víg Hullás, akarom mondani a Mikulás elrablásával, ajándékok gyártásával és mindazzal, ami még a karácsonnyal együtt jár.

ni3.jpg

Maga a film elkészülte is egy érdekes mese. Burton mindig is nagyon szerette az ünnepeket, kiváltképp a fentebb említett kettőt. 1982-ben, a Vincent című kisfilmje befejezése után írt is egy három oldalas verset (nem találjátok ki, mi volt a címe), melyhez illusztrációkat is készített. Ekkoriban a Disneynél dolgozott és át is adta nekik a kész művet, hogy egy harmincperces karácsonyi különkiadást készítsenek belőle. A munka meg is indult, ám menet közben a Mickey egér mögött álló fejesek visszakoztak, mondván nem igazán passzol a profiljukhoz. Burton ki is lépett a cégtől, majd a Warnerhez szegődött, ahol olyan „csekélységeket” hozott tető alá, mint a Beetlejuice és a Batman, de egész idő alatt ott motoszkált a fejében, hogy miként lehetne a vászonra varázsolni Jacket és társait. Aztán amikor megtudta, hogy a jogok még mindig a Disneynél vannak, felajánlotta, hogy egész estés filmet kreál az ötletből, rendezőnek pedig jóbarátját, Henry Selicket teszi meg, akinek ez lett volna az első nagyjátékfilmje. A fejesek ekkor már láttak akkora koponyát a különc figurában, akivel érdemes foglalkozni, így belementek és már látták is maguk előtt, hogy ez lesz a stúdió Roger Nyúl a pácban-ja – nem is tévedtek nagyot, de erről majd később.

ni1.jpg

Making Christmas

Tim és Henry igen nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a stop-motion technika (ilyennel készülnek például a gyurmafilmek, lásd: Sebaj Tóbiás) mellett tették le voksukat, hiszen minden egyes mozdulatot külön-külön kell megalkotni manuálisan, a számítógépes technika gyakorlatilag felejtős, igaz, ekkoriban még az sem ott tartott, mint most (bár, ha ránézünk a Jurassic Parkra...). 120-an dolgoztak animátorként és csak hogy két számot említsek: összesen 20 helyszínt alkottak meg és ami még ennél is hajmeresztőbb, csak Jacknek összesen nagyjából négyszáz fejet készítettek. A munka három évig tartott, közben Edward benyisszantotta magát a mozikba, Batman pedig visszatért, de a kész művet látva minden percnyi munkáért és várakozásért megérte. Ám a csodás látvány mit sem ért volna hasonló minőségű hangzásvilág nélkül. Danny Elfman nemcsak a zenéért felelt, hanem annyira biztos volt a dolgában, hogy ő maga adta Jack énekhangját is. A további szinkronhangok között is találunk érdekességeket. Tim eredetileg a narrátor szerepére kedvenc színészét Vincent Price-t szerette volna megnyerni, ám annak betegsége, majd halála megakadályozta ezt. Helyére végül Patrick Stewart „ugrott be”, és véleményem szerint vele sem jártunk rosszul. Hogy még egy ennél is meglepőbbet írjak, a Féreg-fiúk egyikének, Locknak (ne kérdezzétek, hogy ő most a Bikfic-Nyápic-Kófic hármasból melyik) az a Paul Reubens adta a hangját, akit a világ Pee-wee Hermanként ismert meg.

ni2.jpg

This is Halloween

Egy ilyen „audiovizuális vegyes-salátát” (teljesen jó értelemben véve) csak kétféleképpen fogadhatott a világ: vagy kitörő örömmel, vagy mélységes megvetéssel. A film tényleg elég vegyesen szerepelt, hol az egekig magasztalták (a Rotten Tomatoes-on per pillanat 95%-on áll), hol pedig mindenféle negatív véleményeket váltott ki (lásd: CinemaScore). Bár egy Szaturnuszon kívül más jelentősebb díjban nem részesült, nemcsak, hogy kikövezte Tim Burton stílusát, de popkulturális mérföldkővé is vált. Nem nagyon volt/van olyan ajándéktárgy, amire ne került volna fel Jack és csapata, készültek játékfigurák, könyvek, képregények, videojátékok, sőt még színházi adaptáció is. Folyamatosan téma egy esetleges folytatás kérdése, és talán egyszer még ebből is lehet valami. Persze támadások is érték a produkciót, melyek közül talán a rasszizmus a legmeredekebb mind közül. Danny Elfman már jó előre jelezte, hogy gond lehet abból, hogy a „főgonosz” Féregzsák eléggé dzsesszes témákat kapott, ráadásul az őt megszólaltató Ken Page is színesbőrű színész/énekes. A rendező a médiában igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy szó sincs rasszizmusról, ám talán kicsit túl is tolták az óvatoskodást és fordítva sült el a dolog. Szerencsére komolyabb gond nem lett az ügyből, de véleményem szerint ennyiből a teljes klasszikus Star Wars-trilógiába is bele lehetne kötni.

Személyes véleményként álljon itt még annyi, hogy a kisebb hibái (a picit suta szerelmi szál vagy Féregzsák motivációi) ellenére nálam sincs karácsony Jack nélkül (nesze neked, Kevin!). Bár azt továbbra sem értem, hogy a magyar változatban, hogy nem kaptak eredetileg feliratot a zenés betétek – holott ez minden más musicalnél alap dolog –, ám ez egyáltalán nem a film hibája. Ennek ellenére (egy, Tim és Henry által szabadon választott) rémség éltesse Halloween Várost és minden egyes lakóját!