Bar az idei filmtermés kapcsán leginkább az orbitális bukásoktól volt hangos a sajtó, azért sikerekből is szép számmal akadt – nemcsak bevételek, de minőség terén is. Új mozgóképpel jelentkezett például korunk egyik legtehetségesebb rendezője, Christopher Nolan, a Tenettel ellentétben pedig az Oppenheimert már szinte kivétel nélkül szerette a szakma, méghozzá a közönséggel egyetemben, hiszen 8.4 ponton áll az opusz IMDb-n. Ott volt aztán a Barbenheimer jelenség másik fele, avagy a Greta Gerwig által jegyzett Barbie, amelyben Margot Robbie bújhatott a Mattel jól ismert babájának bőrébe, ám végül mégis Ryan Gosling csavarta el a nézők fejét a kiemelkedő alakításával. Animációs fronton is kaptunk egy nyerő párost, hiszen a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz remekül, a Pókember: A Pókverzumon át pedig egyenesen kiválóan sikerült, szóval a családdal az oldalunkon is volt miért beülnünk a mozikba. Persze nem szabad megfeledkeznünk az akciófilmek szerelmeseiről sem, akik többek között a John Wick 4 és a Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész társaságában múlathatták az időt, horror fronton pedig az elsőfilmes rendezők által készített Beszélj hozzám! okozott néhány borzongató pillanatot. Bőven volt tehát miből meríteni az aktuális listánkhoz, amelyben felsoroljuk, mik voltak szerintünk 2023 legjobban sikeredett egész estés alkotásai, ahogy azt is felfedjük, melyik kobakra került a korona a ti véleményetek alapján.
A kép forrása: InBetweenDrafts
5. Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész
Nem sok olyan franchise van a filmvilágban, amely részről részre képes egyre jobb élményt produkálni, az 1996-ban indult Mission: Impossible azonban pontosan ebbe a csoportba tartozik. A második rész persze kivételt képez, mert John Woo meglehetősen egyedi stílusa nem igazán passzolt az IMF ténykedéséhez, ezen túlmenően viszont rendre olyan fejezeteket kaptunk, amik képesek voltak rálicitálni az elődökre. Ez a tendencia most újra megtört egy picit, a jegypénztáraknál sajnos elég nagyot zakózó Leszámolás – Első rész ugyanis nem volt képes felérni a 2018-as, minden téren fantasztikusnak mondható Utóhatáshoz, de a maga nemében így is egy kiemelkedő moziról beszélünk, szóval mindenképp szerettük volna ezzel indítani a felsorolást. Bár Christopher McQuarrie rendezése egy kissé talán felszínesen beszél az olyan felettébb releváns témákról, mint a mesterséges intelligenciákban rejlő veszélyek, a hataloméhség, valamint a hírszerző szervezetek megbízhatatlansága, az újfent kifogástalanul megkoreografált akciórészek, az erős színészi alakítások és az audiovizuális élmény szerencsére bőven kárpótol minket a kelleténél szellősebb forgatókönyv miatt. A végig feszes cselekményvezetésnek hála pillanatok alatt eltelik az első blikkre tetemesnek tűnő játékidő, a mindent bevállaló Tom Cruise hajmeresztő mutatványai még mindig a székhez szegezik a nézőt, Hayley Atwell pedig kellemes adaléknak bizonyult a csapatba, szóval már most tűkön ülve várjuk, hogy milyen lehetetlen küldetéssel néznek szembe hőseink a történet folytatásában.
4. Beszélj hozzám!
Ha csatasorba állítjuk az utóbbi néhány év horrorfilmes felhozatalát, akkor jól látható, hogy akadnak ugyan kivételek, például Ari Aster munkássága, de összességében véve nem volt túl acélos, vagy épp eredeti a termés. Utóbbival mondjuk az ausztrál testvérpár, Danny és Michael Philippeu első nagyjátékfilmje, a Beszélj hozzám! sem gyanúsítható, hiszen a félresikerült szeánszok ezerszer látott témakörét járja körbe, ám maga a megvalósítás már egészen más lapra tartozik. A mozi ugyanis egy családi tragédia köré szervezi a borzongató cselekményt, melynek középpontjában egy egykori látnok keze áll, aminek a segítségével kommunikálni lehet a halottak lelkével. Jó horrorhoz méltó módon természetesen hamar katasztrófába torkollik a fiatalok szórakozása, miközben egyre mélyebbre merülhetünk a főszereplő, Mia lelkivilágában, hogy aztán rohamléptekkel száguldjunk a tragikus végkifejlet felé. Ez utóbbi pedig akár szó szerint is érthető, mivel mindössze 90 percben kerül elmesélésre a sztori, így üresjáratok nélkül izgulhatjuk végig a szereplők pokoljárását, melynek során mi magunk is elgondolkodhatunk, hogy vajon szeretnénk-e beszélni az elhunyt szeretteinkkel, ha netán lehetőségünk adódna rá. Összességében nézve egyébként vannak kisebb gyermekbetegségei a produkciónak, de már csak azért is fontosnak tartottuk, hogy felkerüljön a listára, mert a saját zsánerén belül abszolút kiemelkedik az átlagból, így fontos, hogy minél több ember tudjon a létezéséről.
3. May December
Sejtettük ugyan, hogy valami nagyszerű dolog kerekedik ki abból, ha egyszerre láthatjuk a képernyőn Natalie Portmant és Julianne Moort, ám még így is meglepett minket, hogy mennyire letaglózó lett a Carolt és a Sötét vizekent is jegyző Todd Haynes legújabb alkotása, a May December. Az egyébként igaz történet által ihletett dráma korábban nem látott módon mesél a pedofíliáról, miközben egyetlen egyszer sem hangzik el maga a szó, ami különösen bravúros teljesítmény annak fényében, hogy a sztori épp egy ehhez köthető eset megfilmesítéséről szól. A Portman által alakított főszereplő ugyanis azért kerül egyre közelebbi kapcsolatba a furcsa párral és a családjával, hogy a lehető leghitelesebben tudja alakítani a tettéért börtönbüntetést is kapott Gracie-t, ám a színre lépése után szép lassan kibuknak az elfojtott érzelmek és sérelmek, téglánként bontva le a nyitányban felvázolt családi idillt. Haynes találó szimbólumokkal mutatja be, milyen elemi erővel képes hatni a rossz döntések felismerése, miközben arra is rávilágít, hogy meddig hajlandó elmenni valaki egy szerep kedvéért. Ebben a történetben nincsenek jók és rosszak, csupán hús-vér emberek, akik kénytelenek szembesülni a tetteik következményeivel, valamint azzal, hogy miként hatnak ezek mások életére. Natalie Portman kimagasló alakítása önmagában véve is garantálta, hogy bérelt helye legyen a listán a May Decembernek, ám az i-re a pontot mégis az rakta fel, hogy mennyire ízlésesen tálalták az alkotók ezt a meglehetősen unortodox lávsztorit.
2. Megfojtott virágok
Mindig nagy eseménynek minősül, ha a legendás Martin Scorsese újra a kamera mögé áll, az Oscar díjas rendezőnél ugyanis kevés csillag ragyog fényesebben Hollywood egén. Mindezt ráadásul úgy érte el, hogy műfajok tekintetében sem skatulyázta be magát, mert bár tény, hogy az alvilágot bemutató opuszaival szerzett valódi hírnevet, a New York bandái, a Casino és a Nagymenők mellett bizony készített már komédiába ágyazott életrajzi művet, animációs filmet és csontig hatoló thrillert is, szóval nem vádolhatjuk azzal, hogy csupán egyetlen zsánerre fókuszálna. Legújabb munkája, a Megfojtott virágok Amerika történelmének egyik sötét szeletét tárja fel előttünk, nevezetesen azt az oklahomai gyilkosságsorozatot, melynek során számos olyan oszázs indián halt meg, kinek földje olajat rejtett. A lassan építkező cselekmény megrázó képekkel, letaglózó alakításokkal mutatja be az emberi gonoszság és kapzsiság legmélyebb rétegeit, miközben a teljességgel korhű jelmezek és díszletek gondoskodnak arról, hogy mi magunk is az ország húszas éveiben érezzük magunkat. Az akár tanmesének is betudható történetet többek között Scorsese kedvenc színészei, Leonardo DiCaprio és Robert De Niro adják elő, a prímet azonban mégis az év felfedezettjének tekinthető Lily Gladstone viszi, aki jobban jár, ha már most megírja a beszédét az Oscar gálára. A közel három és fél órás mestermű felkavaró lenyomata egy olyan esetnek, aminek sosem szabadott volna megtörténnie, és amiből a direktornak hála már a modern közönség is tanulhat egy keveset. Ebből adódóan pedig kétség sem férhet hozzá, hogy az év legjobbjai közt a helye.
1. Pókember: A Pókverzumon át
A felhozatalt tekintve talán furcsának tűnhet, de számunkra bizony a Sony 2018-as sikerfilmjét folytató Pókember: A Pókverzumon át lett a kedvencünk az idei termésből, nemes egyszerűséggel azért, mert minden olyan elem szerepel benne, ami egy kiváló mozihoz kell. Gwen Stacey és Miles Morales története tele van szórakoztató és megható pillanatokkal, a család fontosságáról szóló értekezések egyetlen másodpercre sem tűnnek erőltetettnek vagy sziruposnak, a párhuzamos univerzumokban rejlő lehetőségeket pedig olyan mértékben sikerült kiaknázniuk a készítőknek, hogy arról az MCU hasonszőrű felvonásai maximum csak álmodozhatnak. Ettől függetlenül mégis az audióvizuális élmény az, ami a listánk élére repítette a filmet, hiszen látvány és hangzás terén olyan munkát végeztek a szakik, hogy arra nem csupán idén, de talán még soha nem volt példa. Minden egyes világ saját identitással rendelkezik, ami a művészi stíluson is megmutatkozik, így szinte nincs olyan snitt és beállítás, ami után ne kellett volna az állunkat keresnünk a padlón. Nem beszélve arról, hogy a stáblistáig zakatoló 140 perc olyan gyorsan száll tova, mintha mi magunk lengedeznénk New York csillogó felhőkarcolói között. A szemnek és a fülnek egy valódi csemege, a képregényrajongóknak pedig igazi Mennyország lett a Pókverzumon át, ami mind a vígjátékok, mind a mondanivalóra vágyók számára biztosít néhány felejthetetlen pillanatot. Ennél többet nem is nagyon kívánhatnánk egy nagyvászonra szánt blockbustertől, a győztesünk teljesítménye pedig már csak azért is bravúrosnak mondható, mert egy olyan évben sikerült a csúcsra törnie, amikor szinte teljesen megfeneklettek a szuperhősfilmek.
A közösségi szavazás győztese: Oppenheimer
Mint azt a bevezetőben már említettük, titeket is megkérdeztük arról, hogy szerintetek mi volt 2023 legjobban sikerült mozgóképe, és bár majdnem a Pókemberek kerültek porondra, végül Nolan legújabb művének, az Oppenheimernek a nyakába hullott az aranyérem. És hogy meglepődtünk-e a végeredményen? Természetesen nem, hiszen a már számos alkalommal bizonyított filmes olyan parádés minőségben vitte vászonra az atombomba atyjának, pontosabban az American Prometheus című életrajzi regénynek a történetét, hogy arra csak kevesen lettek volna képesek. A több mint háromórás opuszban egyaránt jutott hely a briliáns elméleti fizikus magánéleti válságainak, morális vívódásának és politikai lavírozásának is, miközben betekinthettünk a Los Alamos drótkerítései mögött zajló sorsfordító történésekbe, melynek részeként lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy egy vakító robbanás örökre átírja a történelem menetét. Nolan a rá jellemző módon adagolta a feszültséget a maratoni hosszúságú játékidő során, miközben az idősíkok egymásba fonódásának hála egy pillanatra sem kalandozhatott el a nézők figyelme, amiről egyébként a rengeteg szereplő és a töméntelen mennyiségű dialógus is gondoskodott. Az emberiség történetének egyik legmeghatározóbb eseményét ráadásul olyan méltán elismert színészek mondták tollba, mint a címszereplőt alakító Cillian Purphy, Matt Damon, Emily Blunt, Robert Downey Jr. és Jason Clarke, szóval a lebilincselő cselekmény és Ludwig Göransson fantasztikus zenéi mellett a stáb miatt is érdemes megtekinteni az esztendő talán legnagyobb hatású moziját. Szinte biztos, hogy mi is az élvonalba soroltuk volna, szóval rendkívül örülünk annak, hogy végül ezt hoztátok ki győztesként.
Persze nem csupán az imént részletezett hat tételben merült ki az idei esztendő, hiszen számos olyan produkció látott még napvilágot, ami esetleg említést érdemel. Briliáns karmesterként láthattuk például viszont Cate Blanchettet a Tár című lassan csordogáló drámában, James Gunnak pedig sikerült egy kicsit visszahoznia a sírból az MCU-t, hála a parádésan sikeredett A galaxis őrzői: 3. résznek. A Zsivány Egyes rendezője, Gareth Edwards sem tétlenkedett, mivel hiába az ismerős panelek, Az Alkotó bizony okozott néhány kellemes percet az elgondolkodtató sci-fik szerelmeseinek, a Szörnyetegek pedig ugyan 2022-ben jelent meg, ám idehaza csak ebben az évben láthatta a közönség Rodrigo Sorogoyen minden szempontból megrázó filmjét. És akkor még meg sem említettük a Barbie-t, amit sajnos sokan tartanak a feminizmushoz címzett szerelmes levélnek, holott ennél azért sokkal több réteg rejlik a felszín alatt. Éppen ezért a szkeptikusokat is arra bíztatjuk, próbáljanak vele szerencsét, pláne, hogy már a Max kínálatában is elérhetővé vált. Értelemszerűen még ezeken túlmenően is akad néhány minőségi közönségsiker és radar alatt érkezett gyöngyszem, így adja magát a kérdés: szerintetek melyek azok a mozgóképek, amik bekerülhetnek 2023 dicsőségcsarnokába?
