2022. A Guruval együtt én is betöltöttem a harmincadik évemet, a magazin ennek apropójából kapott egy fantasztikus, nyomtatott születésnapi számot, melynek összeállítása majd megjelenése az év egyik fénypontja volt számomra. A Társalgóban elkezdtem kiépíteni egy szerepjátékos vonalat, miután a Free League-nek köszönhetően hetek leforgása alatt ébredt fel a szerepjátékok iránti, éveken át szunnyadó gyűjtögető-érdeklődő hajlamom, így felfedeztem többek közt a Mörk Borg című mesterművet, és úgy fest, van a téma iránt érdeklődés is. Emellett talán több játékkal játszottam, sőt, több játékot fejeztem be idén, mint a megelőző két év alatt összesen. A játékszabályaim hasonlóak, mint a korábbi évek során: csak olyan játékok kerülhettek fel a listámra, amelyeket vagy teszteltem, vagy teszttől függetlenül végigjátszottam, esetleg roguelike, multiplayer vagy nyílt világú játékok esetében jelentős mennyiségű játékidőt öltem beléjük. Kimarad így a God of War Ragnarök, az Elden Ring, de még a legújabb Plague Tale is, melyek közül utóbbira remélhetőleg az ünnepek alatt lesz majd időm. Jöjjenek a helyezések!
5. Steelrising
A Spiders csapata minden egyes játékával látványosan fejlődött, egyre jobban közelítette a AAA-kategóriás szintet, a csúcsot viszont az idei Steelrising-gal érte el, mely sokak számára úgy lett az év soulslike-ja, hogy év elején ott volt az Elden Ring is. A francia forradalomra épülő barokkpunk világ eszméletlenül hangulatos, a harcrendszer szórakoztató, a kezdőbarát, opcionális könnyítési lehetőségek pedig példaértékűek lehetnének rengeteg fejlesztő számára, akik soulslike-ban gondolkoznak. Egyedül az indokolatlanul magas gépigényért és a játék végére szinte eltűnő kihívásért kár.
4. Dying Light 2: Stay Human
A Dying Light második része ugyan nem lett tökéletes alkotás, mégis ez volt az a nyílt világú játék, amely a legtöbb időmet nyelte el idén, és mellyel a legjobban szórakoztam a stílus darabjai közül. A parkour kombinációja a hagyományos, nyílt világú zombivadászattal, a rengeteg opcionális tevékenység és mellékküldetés telitalálat, de számomra a Techland egyúttal ezzel a játékkal érte el végre azt a narratív és hangulati szintet, amit az első Dead Island ikonikus előzetesével megcéloztak. A befejezés és bizonyos döntések működése hagy maga után némi kívánnivalót, ám ezek eltörpülnek amellett, hogy mennyire ütősre sikerült minden más eleme.
3. Cult of the Lamb
Nem tudom, hitte-e valaki, hogy a Harvest Moon -féle farmmenedzselős és a The Binding of Isaac -féle roguelike kaszabolós játékmenetek kombinációjából valami jó is kisülhet, az egyszerre cuki és hátborzongató Cult of the Lamb viszont bebizonyította, hogy igen. Az egyik legváltozatosabb rendszereket kombináló, legzseniálisabb idei indie játék. A Devolver Digital által publikált címekre továbbra is érdemes odafigyelni, minden egyes évvel csak egyre jobban bebetonozzák státuszukat az egyik legerősebb indie kiadóként.
2 & 1. Nightmare Reaper & Prodeus
Pontos sorrendről nem tudok dönteni a kettő között, hol az egyik az első helyezettem, hol a másik. A lista írása előtti napokban direkt nyüstöltem mindkettőt, hátha megkönnyíti a döntést, de képtelenség. Mindkét játék zseniális a maga nemében, toronymagasan nem csak az idei, de az utóbbi évek legjobb boomer shooterei, és nem túlzok, ha azt állítom, hogy számomra legszórakoztatóbb FPS élményei. Mindkettőnek vannak hátrányai, a Prodeus esetében a játék vége felé már kissé frusztráló energia-alapú ellenfelekkel, a Nightmare Reaper-ben néhány előnytelen pályagenerálással. Mégsem tudom megunni egyiket sem, nincs elég szó, ami kellően körülírná, hogy mennyire kevés és egyszerű eszközzel milyen fantasztikus, adrenalinpumpáló, addiktív akcióorgiát tettek le az asztalra. Azt pedig megbecsülni sem tudom, valószínűleg hány éven át lesznek majd hivatkozási alapok számomra. Ha még nem tettétek volna meg és szeretitek a lövöldözős játékokat, az ünnepek alatt mindenképp adjatok nekik egy esélyt.
Ezeken felül még szeretnék kitérni pár kifejezetten pozitív meglepetésre és eseményre. Az egyik ezek közül a Sony idei PC-s játékdömpingje. Eleve nagyon erős évet zárhatott a PC-s tábor, hiszen végre elérhető számukra a Persona 5 Royal, a teljes No More Heroes széria, a Yakuza/Like A Dragon is kiteljesedett a két Judgement spinoff portjaival, de egy kiadó sem örvendeztetett meg minket annyi kiváló átirattal egy év alatt, mint a Sony. God of War, Marvel’s Spider-Man, Uncharted, Sackboy, jövőre pedig jön a The Last of Us Part I és a Returnal is, ráadásul mindegyik kifejezetten minőségi, erős portot kapott. Le a kalappal előttük! Nem sokkal maradt le a listámról még két cím: a Blacktail majdnem lesöpörte a Dying Light 2-t is a legjobb nyílt világú játék kategóriájában, számomra az év meglepetése, és ha nincs a crafting elemek túlerőltetése, illetve a frusztráló mentési rendszer, az utolsó pillanatban biztos, hogy felkerült volna. Az Evil West az idén különösen erős B-kategóriás, hatodik-hetedik konzolgenerációt idéző akciójátékok legjobb és legszórakoztatóbb példánya, toronymagasan múlta felül minden várakozásomat, és egy hatodik-hetedik helyezésre nyugodtan képzeljétek oda.
Mit hoz a jövő?
Hogy mit várok 2023-tól? Ha már idén visszatérhetett egyik régi kedvencem, a Crisis Core is, és rengeteg korábban konzolexkluzív játék látogathatott PC-re, lenne pár ötletem, álmom, hogy milyen nagy visszatérőket látnék még legalább egy középkategóriás port erejéig. Nagyon remélem, hogy vagy így, vagy úgy, de véget ér az Activision-Blizzard felvásárlása körüli hercehurca, a Sony pedig végre szentel annak is egy kis figyelmet, hogy rendet tegyen a bő fél év távlatából még mindig kissé letaglózó PS Plus Premium kínálatában, melyből égetően hiányzik számos PS2-es és PS3-as klasszikus. Játékok terén: Wanted: Dead, Dead Island 2, Redfall és az Atomic Heart azok, amelyek valószínűleg meg is jelennek és mindenképp elnyelik majd pár órámat. Emellett persze szeretnék tovább birkózni a backlogommal is. Jövőre ugyanitt, addig is kellemes ünnepeket mindenkinek!
2022 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
