Egyszerű lenne a 2021-es év összegzéséhez bemásolni a tavalyi felütést, hiszen van, ami nem változik – például az, hogy bár idén több időm volt játszani, mint 2020-ban, természetesen ez nem jelentette azt, hogy mindennel tudtam is játszani, amivel szerettem volna. Ami persze nem meglepő, tekintve, hogy szinte mindennel akarok. Ráadásul az év végére feltorlódott pár nagyobb játék is, amibe vagy egyáltalán nem tudtam belekezdeni, vagy nem tudtam befejezni, így ahogy tavaly, az idei sem hagyományos értelemben vett toplista, sokkal inkább kivonatolt változata azoknak, amiket a legjobban élveztem. És a helyhiány is közbeszólt, így nem tudok áradozni a Loop Hero-ról, a Shin Megami Tensei 5-ről, az Ace Attorney Chronicles-ről, az épp játszott Halo Infinite-ről, a tarsolyban tartott It Takes Two-ról, vagy épp a Ruined Kingről – de öt másik játékról igen:
5. Ratchet & Clank: Rift Apart
Sajnos több generáció alatt sem sikerült megbarátkozni a Ratchet & Clankkel, hiába próbáltam ki a főbb epizódok mindegyikét – soha sem tetszett az art dizájn, és a platformerbe oltott akciójáték koncepciója sem ragadott meg. Ugyanakkor minden játéknak három esélyt is szoktam adni, és amikor ősszel leporoltam a 2016-ös, PS4-es Ratchetet, valami bekattant. És nem én voltam az: nemcsak, hogy megtetszett, de gyakorlatilag egy hétvége alatt befejeztem, emiatt pedig kérdéses sem volt, hogy a Rift Aparttal muszáj játszani. Nemcsak, hogy felülmúlta minden várakozásom, a csupa szerethető karakterrel, a látványos és változatos helyszínekkel, az igazi hangulattal, és a sokszor nagyon jó humorral. Az egyik legélvezetesebb játék volt számomra idén, ami PS5-techdemónak sem utolsó. Folytatást kérek, MOST! Addig kacérkodom a gondolattal, hogy az amúgy is bekötött PS3-on bepótlom azon epizódokat, amiket balga mód ignoráltam az évek során…
4. Resident Evil Village
A frenetikus Resident Evil 7 után nem is volt kérdéses, hogy a Village kihagyhatatlan, de több tekintetben is sikerült elődjét is felülmúlnia. Bár sajnos Lady Dimitrescu meglepően gyorsan kikerült a képből, bőven kárpótolt ezért többek között Heisenberg karaktere és az őt megformáló Neil Newbon alakítása. A már-már ikonikus falu, a látványos helyszínek, a könnyed feladványok, a lendületes történet is hozzájárult ahhoz, hogy lassan ki merjem jelenteni, az elmúlt két epizód nemcsak, hogy elhozta a RE-aranykorát, de sok szempontból nézve még az eredeti trilógiát is lepipálja – bár a kettő két külön világ. Várom a következő felvonást!
3. Lost Judgment
Amikor az első Judgment megjelent, még nem gondoltam volna, hogy a Yakuza-sorozat – minimum egy epizódra – körökre osztott harcrendszerre vált, de mivel 2020-ban számomra az egyik legjobb játékélményt végül a Like a Dragon nyújtotta, logikusnak tűnt, hogy a hagyományos beat'em upnál maradó Lost Judgment olyan lesz, mint egy vakáció, vagy visszatérés a gyökerekhez. Számomra ennél azonban több lett: ezzel lett igazi létjogosultsága a most már sorozatnak nevezhető Judgmentnek. Yagami valahogy emberközelibb, hitelesebb lett, a Lost Judgment által feszegetett témák pedig egytől egyig olyanok voltak, melyek vagy nem szerepeltek eddig játékban, vagy közel sem ennyire realisztikus és gyomorforgató formában. Ráadásul játékként is több, mint aminek elsőre tűnik: a történet befejezése után másfélszer annyi időt töltöttem csak azzal, hogy befejezzem az összes, az iskolában elérhető klubot és annak történetét, és ez bár okozott jó pár frusztráló pillanatot, ezen 50+ órát nem cserélném el semmire – maximum csak egy kötelező érvényű harmadik részre!
2. Persona 5 Strikers
Szintén a tavalyi listával cseng össze a Persona 5 Strikers, hiszen akkor a Persona 5: Royal szerepelt a Yakuza mellett, idén pedig annak spinoffja. De még milyen spinoff: szeretem a musou-játékokat, főleg, mióta az Omega Force egymás után gyártja a jobbnál jobb felvonásokat, de jelenleg úgy érzem, hogy a Strikerst lehetetlen felülmúlni. Nemes egyszerűséggel azért, mert az idő nagyrészében nem spinoffnak érződik, hanem egy igazi ráadásnak, melynek során egy újabb felejthetetlen kalandba keveredik az a csapat, akiket a Persona 4-hez hasonlóan az ember már inkább "barátnak", sem mint szereplőknek hív. Mert annyira sok időt tölt el velük, ismeri a személyiségüket, a szokásaikat, és örömmel hallgatja a párbeszédeiket, a kicsinyes dolgokon való összezördüléseiket. Ebből pedig bőven akadt a Strikersben – nem bánnám, ha készülne még egy, úgy könnyebb lenne átvészelni a Persona 6-ig hátralevő, jelenleg végtelennek tűnő időt!
1. Psychonauts 2
Másfél évtized után nehéz nem szkeptikusan hozzáállni egy visszatéréshez, még úgy is, ha esetleg pont az eredeti fejlesztőcsapat kap új lehetőséget. Vagy talán pont ezért, hiszen egyáltalán nem ritka, hogy egy veterán fejlesztő nem halad a korral. Szerencsére a Double Fineról ez nem mondható el, alapításuk óta egy szusszanásnyi szünetet sem tartottak, és most már úgy tűnik, hogy minden, amit eddig a pontig csináltak, tapasztalatszerzés és tudásbővítés volt, hogy elkészíthessék a Psychonauts 2-t. A folytatást, amely nemcsak, hogy megtartott minden jót, ami az eredetit annyira fantasztikussá tette, és mellette modernizálta is ezen elemeket, de mellé még behozott egy tucatnyi újat is. A hiperötletes világok, a borzasztóan jól megírt párbeszédek, a látványos tálalás, a kifogástalan szinkron – a tökéletes folytatás, és számomra a 2021-es év legnagyobb játékélménye!
Hogy mire várok jövőre? A backlogom további növekedésére – lassan neki kéne már állni az évek óta ott parkoló játékoknak... és ha figyelembe vesszük, hogy 2022 az új 2021, hiszen ami csak csúszhatott, az csúszott, attól tartok, ez lesz az egyik legzajosabb, legtelítettebb év. Ami játékosként átok és áldás is egyaránt. De az biztos, hogy ha lesz Breath of the Wild 2, lesz valamilyen Persona, jön esetleg egy Yakuza, akkor már boldog leszek. De hogy a S.T.A.L.K.E.R. 2, a Hogwarts Legacy és a Starfield már önmagában pazarrá teszi az évet, úgy panaszra nem nagyon lehet ok!
2021 végét érintő összefoglalóinkat ezen a linken keresztül összegyűjtve is eléritek!
