A 2011-es év eléggé jelentéktelen volt a játékiparban, persze nyilván a gazdasági válság utórengései miatt is. Amiről emlékezetes lehet, azok nem előremutató dolgok, hanem kisebb-nagyobb balhék, illetve csalódások, amelyek miatt 2011 nem lehetett sem valamelyik konzol, sem a PC éve.
Ettől függetlenül igaz, hogy AAA-kategóriás játékok szép számmal jelentek meg idén PC-re, és mivel a számítógépekben ketyegő hardverek már lehagyták a mostani konzolgenerációt, többnyire szebbek is voltak, mint konzolos rokonaik. Ugyanakkor majdnem mindegyik után maradt valami keserű mellékíz. Duke Nukem Forever – ez ugye vitán felül az év csalódása volt. Rage – megjelent úgy, hogy a videokártyák egy részén nem indult el, csak egy combos patch letöltése után. Battlefield 3 – az év egyik legszebb játéka, de a fórumok hemzsegnek a panaszoktól, hogy a játék nem működik rendesen multiban (a single player kampányra meg kár is a szót vesztegetni egy ilyen játéknál). Ezek a játékok pont arra világítottak rá, hogy mit lehet annyira utálni a PC-n: nincs fix hardver, ezért sokkal megbízhatatlanabb, bugosabb a játékok működése, mint az egyetlen architektúrára tervezett konzoljátékoké.
A Skyrim mentette meg a mundér becsületét, ami szebb is volt, mint a konzolos, és rendesen működött is – de egy fecske nem csinál nyarat (egy egész évet meg pláne nem).
A játékfelhozatal ügye már bajosabb: a cég üzletpolitikájának világos tanulsága, hogy nem lehet már csak Mariókra, Donkey Kongokra és Zeldákra építeni a jövőt, ki kell találni új Nintendo-brandeket is, emellett pedig támogatni a külső, third party fejlesztőket, akik a konzolpiacon leginkább a Wii körül érezhetik mostohán magukat. Ez kemény fejtörő a Nintendónak, és legalább ennyire nagy gond az új konzol, a Wii U bevezetése is – a gépet az idei E3-on mutatták be, és nem aratott osztatlan sikert. Annyira nem, hogy a show után a cég részvényei tíz százalékot zuhantak. Később pedig újabb bő húsz százalékot, amikor a 3DS-para kiderült, és a vállalat csökkentette 82 százalékkal éves profitjának előrejelzését. A következő évek egyik legnagyobb kérdése az lesz a játékpiacon, hogy képes lesz-e a Nintendo megújulni. Amennyiben nem, hosszú távon nagyobb lehet a tét, mint egy-egy rossz év: a Nintendo trendteremtőből jelentéktelen céggé minősülhet vissza a játékpiacon, sőt akár a jövője is kérdésessé válhat (láttunk már jó nevű konzolgyártót így eltűnni).
Az adatlopást elkövető hekkereket egyébként elkapták, de az ügy százmilliós nagyságrendű kárt okozott a Sonynak, nem is beszélve arról a bizalomvesztésről, ami hosszabb távon is megingathatja a japán cég helyzetét. A minden konzolgyártó számára tanulságos balhé, az év nagy részében elhomályosította a Sony jó dobásait – mert ilyenek is voltak, az E3-on a PS Vita például elég meggyőző volt.
Bugok, patchek, Farmville
Kezdjük az utóbbival. Nagyjából az E3 óta egymást érik a cikkek, hogy a PC-s piac mennyire feltörőben van, és hogy bizonyos multiplatform játékokból mindenképpen a PC-s verziót érdemes megvenni, mert az a legszebb. Olyan piaci becslések is megjelentek már, amelyek szerint a PC-s játékpiac máris lenyomta a konzolost, csak az online értékesítési csatornák és a mikrotranzakciók forgalmát nehéz összeszámolni. Az utóbbi állítást igencsak fenntartásokkal kell kezelnünk, mert bár lehet, hogy a PC-s piac nagyobb, ha a Farmville-től a Steam legutolsó indie játékáig mindent beleszámolunk, de a Facebookos szutykok nem fogják hirtelen megmenteni a szegmenst, és tömegével visszacsábítani nagynevű fejlesztőstúdiókat.Ettől függetlenül igaz, hogy AAA-kategóriás játékok szép számmal jelentek meg idén PC-re, és mivel a számítógépekben ketyegő hardverek már lehagyták a mostani konzolgenerációt, többnyire szebbek is voltak, mint konzolos rokonaik. Ugyanakkor majdnem mindegyik után maradt valami keserű mellékíz. Duke Nukem Forever – ez ugye vitán felül az év csalódása volt. Rage – megjelent úgy, hogy a videokártyák egy részén nem indult el, csak egy combos patch letöltése után. Battlefield 3 – az év egyik legszebb játéka, de a fórumok hemzsegnek a panaszoktól, hogy a játék nem működik rendesen multiban (a single player kampányra meg kár is a szót vesztegetni egy ilyen játéknál). Ezek a játékok pont arra világítottak rá, hogy mit lehet annyira utálni a PC-n: nincs fix hardver, ezért sokkal megbízhatatlanabb, bugosabb a játékok működése, mint az egyetlen architektúrára tervezett konzoljátékoké.
A Skyrim mentette meg a mundér becsületét, ami szebb is volt, mint a konzolos, és rendesen működött is – de egy fecske nem csinál nyarat (egy egész évet meg pláne nem).
Mario és Zelda már nem elég
2011 a Nintendo éve sem volt, sőt: régen volt ennyire rossz passzban a japán konzolgyártó. A 3DS nem jött be a cégnek – pár milliót ugyan eladtak belőle, de nem hozta meg azt az átütő sikert, mint annak idején a Wii. Okolták ezért a kézikonzol drága bevezető árát és a gyenge játékfelhozatalt is – az előbbi problémán már nyáron próbált segíteni a cég, amikor 40 százalékkal csökkentette a 3DS árát.A játékfelhozatal ügye már bajosabb: a cég üzletpolitikájának világos tanulsága, hogy nem lehet már csak Mariókra, Donkey Kongokra és Zeldákra építeni a jövőt, ki kell találni új Nintendo-brandeket is, emellett pedig támogatni a külső, third party fejlesztőket, akik a konzolpiacon leginkább a Wii körül érezhetik mostohán magukat. Ez kemény fejtörő a Nintendónak, és legalább ennyire nagy gond az új konzol, a Wii U bevezetése is – a gépet az idei E3-on mutatták be, és nem aratott osztatlan sikert. Annyira nem, hogy a show után a cég részvényei tíz százalékot zuhantak. Később pedig újabb bő húsz százalékot, amikor a 3DS-para kiderült, és a vállalat csökkentette 82 százalékkal éves profitjának előrejelzését. A következő évek egyik legnagyobb kérdése az lesz a játékpiacon, hogy képes lesz-e a Nintendo megújulni. Amennyiben nem, hosszú távon nagyobb lehet a tét, mint egy-egy rossz év: a Nintendo trendteremtőből jelentéktelen céggé minősülhet vissza a játékpiacon, sőt akár a jövője is kérdésessé válhat (láttunk már jó nevű konzolgyártót így eltűnni).
77 millió dühös ember
Ha a legnagyobb blamákat nézzük, 2011 mindenképpen a Sony éve volt. Vele történt meg az, amitől igazából minden játékkonzol-gyártó tartott, hogy egyszer majd bekövetkezik: feltörték a cég online játékrendszerét. A PlayStation Networkről 77 millió felhasználó azonosítóját, jelszavait és egyebeket nyúltak le, ez volt a történelem egyik legnagyobb adatlopása. Külön ciki volt, hogy kiderült, az adatok egy része nem volt rendesen titkosítva, az pedig még az ügyben nem érintett játékosokat is felbosszanthatta, ahogyan a Sony kommunikálta az esetet. A PSN április 19-én vált elérhetetlenné, de a cég csak 27-én közölte, hogy minden eltűnt, és később is többször magyarázkodni kényszerült balul elsült kommunikációs húzásai miatt. Néhány felhasználó beperelte a Sonyt mondván, egy ekkora cégnek illett volna jobban vigyázni az érzékeny adatokra – a cég válaszul a PSN szeptemberben kiadott új szerződési feltételeivel válaszolt, ebben a felhasználók lemondanak arról a jogukról, hogy a Sony beleegyezése nélkül csoportos per résztvevői legyenek.Az adatlopást elkövető hekkereket egyébként elkapták, de az ügy százmilliós nagyságrendű kárt okozott a Sonynak, nem is beszélve arról a bizalomvesztésről, ami hosszabb távon is megingathatja a japán cég helyzetét. A minden konzolgyártó számára tanulságos balhé, az év nagy részében elhomályosította a Sony jó dobásait – mert ilyenek is voltak, az E3-on a PS Vita például elég meggyőző volt.
Langyos Kinect-játékok
A Microsoftnak nem voltak olyan gondjai, mint a Nintendónak és a Sonynak – de ezt az előnyt nem is tudta kihasználni a cég. Ez még nem volna baj, de az mindenképpen csalódás, hogy Xbox 360-ra nem igazán jöttek ki a 2010-ben ígért hardcore Kinect-játékok. A mozgásérzékelős kütyühöz nagyrészt sport-, fitnesz- és ritmusjátékok jelentek meg, és olyan kis kazuárságok, mint a Fruit Ninja. Pedig a vállalat tavaly ilyenkor égre-földre esküdözött, hogy a Kinect nem csak az alkalmi játékosok kütyüje lesz – 2011-ben mégis úgy tűnt, hogy a hardcore játékosoknak eléggé kellenek a gombok (a Child of Eden Xboxos verziója volt talán az egyetlen üdítő kivétel). És a cég egyébként is kicsit halványabb volt idén, mint a korábbi években (ami persze lehet annak a jele is, hogy éppen rápihennek egy nagy dobásra). Nekünk, magyaroknak pedig további szomorúságra ad okot, hogy a vállalatnak idén nem volt elég forrása ahhoz, hogy megrendezze a Budapest Game Show-t – igaz, kaptunk helyette egy másik rendezvényt, Play IT néven, december 17-én. A Windows Phone-os telefonokkal ugyanakkor a Microsoft megjelent a mobiljátékok piacán is, de egyelőre úgy tűnik, az almás cég, és az androidos kütyük mellett nem lesz könnyű dolga.
Nem vagyok FB fan és szerintem sem fogja a szegmenst megmenteni, de a FB-n található alkalmazásokat egy suhintással leszutykozni, elég brutális balgaság...
Jó pár olyan kellemes alkotás van ami minőségben pipálja a hype-olt címek többségét...
A játékfelhozatal kitűnő volt az idén, ezzel nincs gond (a cikk sem ebbe kötött bele). De innováció, kreativitás szempontjából az iparág teljesítménye a nullához konvergált (kivéve Minecraft, ahogy már említettem).
A fő problémát két dologban látom:
1) a jelenlegi perifériák lehetőségeit (egér+billentyűzet, gamepad) a fejlesztők már évek óta maximálisan kihasználják, nem tudnak forradalmian újat alkotni a korlátaik miatt. Erre jelentene gyógyírt a Kinect, OnLive stb. innovációk, de nincs mögöttük tartalom, játék, újítás (max ha táncolni akarsz a gép előtt). Ehelyett megint rókabőrök tucatjait húzzák le a régi címekről. Lehet ebből kiváló iparosmunkák lesznek, de nem többek. Márpedig tavaly azt ígérték, hogy eldobjuk arcunkat, olyanokat fogunk látni.
2) Ha már nincs innováció, legalább a jelenlegi kereteket használnák ki jobban. Pl. jobb MI. De ez a legnehezebben programozható rész, a scriptelés egyszerűbb és olcsóbb. Azaz ezen a téren sem történik semmi. Akkor legyenek összetettebbek a játékok, de így kazuár vásárlókat veszítenének a kiadók, így ezt sem lépik meg. Megint nem történt semmi.
A 2011-es év szerintem is a semmi (és a jó folytatások) éve volt.
Nem állt szándékomban "értelmezni" a cikket, nem tudom, ez neked honnan jött le(egy egyszerű évsummázós cikken amúgy miféle értelmeznivaló van?), egyszerűen arra reflektáltam, hogy a sablonszerű cím eltereli a társalgást az érdemlegesebb témákról. Nem mondtam, hogy a cím nem találó, de ezzel az erővel nagyjából mindegyik év lehetne a "semmi éve". Ugyanúgy a folytatásoké is.
Ha visszagondolunk az utóbbi 10 évre, néhány kivételtől eltekintve a legtöbbre szintén ráaggathatjuk ezt a cseppet sem beszédes titulust. Inkább koncentráljunk a részletekre, vagyis a játékokra, hiszen az idén különlegesen erős volt a felhozatal, főleg, ha a platformexklúzív címeket is gorcső alá vesszük.
Amíg például a mobileszközök piacán igazán izgalmas évet éltünk meg, addig a videojátékok terén a már ismert sablonok pörögtek. Ez egy ilyen év volt, semmi egetrengető nem történt (egy-két botrányt leszámítva), ellenben ha minden igaz, akkor 2012 egy ennél sokkal izgalmasabb esztendő lesz...
Amúgy meg megjelent a 3DS is (3D erős technikai újítás szerintem), bejelentették a Wii utódját, és az év végén, ha idevesszük a boltokba került a PS Vita is.
Persze nekem nem volt lehetőségem minden ketyerét kipróbálni, megtapasztalni ebben az évben sem, mint ahogy az előzőekben sem, szóval lehet, mivel nektek nagyobb rálátásotok van az iparra 2011 egy unalmas év volt. De nekem mint, egyszerű játékosnak sokkal jobb éve volt, mint az előző kettő,így nekem sértő szegény 2011-re a "semmi" jelző.
Akkor légy szíves itt és most pótold: áruld el nekünk, milyen hatásúak voltak az idén megjelent játékok! Tényleg kíváncsi vagyok rá...